Egymásba érő sorsok

Fotó: Bíró István
Fotó: Bíró István
Hat kitűnő színész: Kali Andrea, Kántor Melinda, Pethő Anikó, Keresztes Sándor, Váta Loránd, Bodolai Balázs. Egy merész rendező: Mezei Kinga. A rendkívül jó hírű Kolozsvári Állami Magyar Színház, melynek igazgató- rendezője Tompa Gábor, a művészeti igazgatója Visky András lehetővé tették, hogy Máté Angi Mamó című regénye alapján elkészült a színpadi adaptációt, készítette Góli Kornélia és Mezei Kinga, Csipke címmel bemutassák. Díszlettervező: Mezei Kinga. Jelmeztervező: Gömöri Éva.

Mezei Kinga Nyugat Bánátban, Zentán született, ahol a lakosság 78,12 %- a magyar. Általános iskolát és gimnáziumot Zentán végezte, az egyetemet Újvidéken, az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakán. 1999-ben diplomázott. Majd beveti magát a mai színházi élet minden megnyilvánulásába, nem is eredménytelenül. Színész, rendező, díszlettervező, mindent, amit a színház felajánlhat magába szív, és kipróbál sikerrel.

Fontosabb díjai: 2002: Alternatív- és Stúdiószínházak Fesztiválja, Pác – a legjobb díszlet díja. 2003 Jászai Mari- díj. Belgrádi Nemzeti Színház: az évad legjobb rendezője.

2011-től leszerződik a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színházhoz.

2013-ban a Kolozsvári Állami Magyar Színházban megrendezheti a maga, tervezte térben a Csipke Stúdió- előadását. Kvalitásait bizonyítja a darab választása, térbe helyezése és a szereposztása is.

Saját megfogalmazása szerint: „Máté Angi Mamója régi csipke. Emlékfoszlányokból összeállt vallomás, önvallomása egy árva gyermeknek. Kirakós-játék, az akarva akaratlanul is egymásba érő sorsokból. Régi fényképek sorozata. Egyetlen hosszú monológ, melyben megelevenednek a gyermekkor meghatározó szereplői, helyei, színei, illatai, érzései, fájdalmai, ahogyan egy magára maradt kislány láttatja velünk, akinek szegény és szürke mindennapjait a képzelete szövi csipkévé. Naiv és szokatlan szófordulatai ellenpontozzák a történet komorságát, mamó szikárságát, a nehezen megélhető mindennapokat. Ezzel a bájjal tolakodik apró fejével be a világba, hogy tartozzon valakihez, mert egyedül van tulajdonképpen”

Az előadás szövege, mely sok helyen áthallásos, engem megfogott, köszönhetően a színészeknek, akik jól felépített karaktereket formálnak meg. Egy pillanatig sem érezni üres járatot. Holott a színpadon sajátos falusi környezetben játszódik a cselekmény. Ellenben a színészi játék oly hiteles, oly pergő a feltűnően jó zene (Mezei Szilárd), hogy észre sem veszem, színházban ülök, mint néző. Élvezem azt a világot, mely oly távol van tőlem. És mégis, mondani tud nekem emberi sorsokat, érzelmeket, gondolatokat, vágyakat, indulatokat.

Talán a modern színházi nyelv, tulajdonképpen a régi szabályok betartásának köszönhetően, tud a ma emberéhez szólni, ha az megtalálja, birtokolja azokat a közlési eszközöket, melyek a ma nézőjéhez szólnak.

Érdemes ezt az ősbemutató előadást megnézni, mert a néző színházi élménnyel gazdagodva hagyja el az előadótermet.

Csomafáy Ferenc