Egyház és oktatás régen és ma

Az egyházi intézmények (kolostorok, zárdák, iskolák) oktatási tevékenysége a 19. századig elsősorban azért volt fontos, mert a szerzeteseken kívül más írástudók nemigen akadtak. Jelentős pedig azért, mert ezekben az intézményekben gyakran rendkívüli képességű egyének olyan sokoldalúan tudományos tevékenységet folytattak, melyek világhírű felfedezésekhez vezettek.

Elég, ha Jedlik Ányosra, a dinamó feltalálójára, vagy Gregor Mendelre, a genetika alapító atyjára gondolunk. Ide tartozik Luther Márton is, aki amellett, hogy a teológia doktora volt, beszélt (írt és olvasott) héberül, görögül, latinul és németül. A Biblia német fordítása is az ő érdeme.

Ellenpélda

Sajnos, arra is van példa, amikor az egyház kiátkozta (Luther Márton), tanai visszavonására kényszerítette (Galileo Galilei) vagy megégette (Giordano Bruno) az egyház dogmáival összeegyeztethetetlen, tudományosan megalapozott tételek terjesztőit. Mindezeknek és gazdagságának köszönhetően az egyháznak óriási tekintélye, mindenkor mindenbe bejárása, beleszólása volt. Luther 95 pontban közzétett tézisei, többek között, az egyházak szegénységi fogadalmának betartását, valamint az elvilágiasodástól való teljes elhatárolódás felvállalását szorgalmazták. Ezeket azonban sem akkor, sem most egyetlen felekezet sem tartotta be maradéktalanul.

Mai helyzet

Napjainkban a felekezeti oktatás bevezetése, egy elvesztett privilégium visszaszerzésének a megnyilvánulása, mint ahogy a felekezetek jelképeinek az iskolákban törvény által garantált elhelyezése is: minél nagyobb befolyás a társadalom kérdéseinek rendezésében. De facto – ez nem is tartozik a törvényhozás hatáskörébe. De ha ehhez törvény kellett, már gond van (mert ez manipuláció), egyébként gyaurok, és nem muszlimok vagyunk. És persze pénz, ami megint kétségeket szül, és rontja az egyházak elvilágiasodási, szavahihetőségi indexét. Egy jól működő demokráciában bárkinek bárhol lehetősége van a tanulásra, és jó eredmény esetén ott és itthon is ösztöndíjban részesülhet. De a felekezeti oktatásban sem minden hely térítésmentes.Úgy gondolom, a szegény egyház sokkal nagyobb empátiával viszonyul sorstársai gondjaihoz, mint a gazdag. Ezt bizonyítja a különböző alapítványok számára szervezett előadások bevétele is, amelyek 85%-át a szegények adják.

Lelkünkig hatoljon

Karácsonykor, ami a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a család, az összetartozás szimbóluma is, vagy húsvétkor, a feltámadás ünnepén ne csak egy hagyományos pásztorlevél felolvasására szorítkozzanak, mondjanak igazi prédikációt, hogy a hívek lelkét töltse be az Isten iránti áhítat, könnyes szemmel, megtisztulva, és ne bűntudattól gyötörten jöjjenek ki a templomból. Istenben pedig szövetségest, és ne bűntetőbírót lássanak. Ez a 21. századi egyházak küldetése, hivatása, és a személyes példamutatás. Itt van szükség a kisugárzásra, mert ebben az elanyagiasodott világban milliók szenvednek kényszerű vagy önként vállalt magányosságtól, mert nincs, aki megszólítsa őket. Állítom, hogy elkötelezettebb szolgálói az egyháznak azok, akik ilyen formában képesek a hívek és Isten között közvetíteni, mint aki ruhát vagy ételt ad nekik. Ezt bízzük a Vöröskeresztre, a WHO-ra, az UNICEF-re, a Máltai Lovagrendre, mert a pszichikum mindig fontosabb, mint a fizikum.

Bokor Horka, Érmihályfalva