Egy váradi művész, akire büszkék lehetünk

Viktor József operaénekes, kontratenor nyilatkozott szerkesztőségünknek
Viktor József operaénekes, kontratenor nyilatkozott szerkesztőségünknek
Viktor József operaénekes, és azon belül is kontratenor Váradon született. Ahol igazán jól érzi magát, az a templom és azok a pillanatok, amikor Ave Maria-t énekel – fogalmazta meg többek között a vele készített interjúnkban.

– Hogyan indult a pályája, mikor kezdett el az énekléssel komolyan foglalkozni? Mit jelent a kontratenor kifejezés?
– Először is nagyon sok szeretettel üdvözlöm és köszöntöm a Bihari Napló kedves olvasóit. Akkor be is mutatkoznék: nevem Viktor József, Nagyváradon születtem, operaénekes vagyok és azon belül is kontratenor. Akik még nem lennének tisztában a kifejezéssel: a kontratenor egy olyan énekes szólista (férfi), aki mellkasi rezonancián keresztül kontrollálni/megszólaltatni tudja a hangszálait oly módon, hogy kontraalt hangfekvésben énekel (tenor és mezzoszoprán közti hangfekvés), vagy akár mezzoszoprán hangfekvésben is (nagyon ritkán szoprán hangfekvésben is). Ezért ő az úgynevezett fejhangot alkalmazza a hangok megszólaltatásakor. Egy technikailag is nagyon jól megszólaltatott kontratenor hangfekvést ritkán lehet megkülönböztetni a mezzoszoprán, vagy akár a szoprán hangfekvéstől. „Azonban Viktor József kontratenor nem fejhangon énekel. Mivel egy olyan kontratenorról van szó, aki szoprán hangfekvésben énekel, így ő a természetes éneklési módot alkalmazva szólaltja meg a hangokat” – írja a Teljes pompában! (În Plină Glorie!) című színházi darab programfüzetében a Nagyváradi Mária Királyné Színház Iosif Vulcan társulata. A Nagyváradi Egyetem Művészeti Fakultása Zenei Tanszékén klasszikus canto szakon diplomáztam, valamint ugyanazon egyetemen, illetve tanszékén vokál és hangszeres kamarazene szakon mesteriztem. Itt szeretném megemlíteni volt énektanárnőmet, dr. Cherecheş Lavinia adjunktust, akivel még a mai napig is tartom a kapcsolatot, és akinek a segítsége ebben a szakmában elkerülhetetlen. Ő a klasszikus canto „édesanyja”, ahogy nevezte magát az órák alkalmával.

A kezdetek

Tulajdonképpen 11 éves korom óta énekelek, viszont az énekesi pályám komolyabban 2010 óta kezdődött, amikoris felvételiztem a még akkor a Nagyváradi Egyetem keretén belül működő Zene Fakultásra, melynek neve később megváltozott Művészeti Fakultásra. Elsőéves lévén, mondhatom, hogy számos koncerten, rendezvényen énekeltem, illetve meghívásnak tettem eleget, ami egy kezdő egyetemista számára és egyetemi szinten is eléggé nagy szó volt annak idején. Itt meg szeretném említeni még volt líceumi tanáromat, Tuduka Oszkár tanár urat, aki egyben zenekritikus is volt, és amikor először meghallott énekelni egyik koncert alkalmával, odajött gratulálni az esemény végén és megjegyezte: alig várja azt az eseményt, amikor tőlem hallja majd Wolfgang Amadeus Mozart Figaró házassága című operájából Cherubino áriáját (Voi che sapete). Nemsokára eljött az a pillanat is, mikor már másodéves voltam, hogy egyik koncert meghívásnak eleget téve Cherubino áriáját vittem magammal, és mely eseményre Tuduka tanár úr is hivatalos volt. „Ugyancsak az est egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor meghallgattuk Viktor József kontratenor tolmácsolásában Mozart Figaro házasságából Cherubinó áriáját (Asszonyok, lányok)” – említette Sikeres kamarakoncert című cikkében.

Ha már szóba jött az opera szó is, akkor az alábbiakban pár szóban leírnám a meghatározását: az opera olasz eredetű szó, dalművet jelent (másként: dramma per musica). Vokális-hangszeres drámai színpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera három-négy, ritkábban egy, kettő vagy ötfelvonásos, többnyire nyitánnyal kezdődik. A 16. század ismert műfaja, a hangszerkísérettel ellátott egyszólamú ének, a monodia egyre bővült rövidebb drámai jelenetekkel (intermezzo), míg a század végére létrejött az első mai elemeket is magába foglaló operaelőadás. A középkori Firenzében a 17. század legelején, mint hangszerekkel kísért énekbeszéd volt ismert. A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18. század során az olasz vígopera és a vidám és komoly jeleneteket felvonultató úgynevezett semiseria életképesebbnek bizonyult a komoly operánál, erre jó példát jelentenek Mozart művei. A 19. században ugyan az olasz opera egyeduralma teljes, de kialakulnak a nemzeti operák is. Franciaországban időközben a nagyopera élte virágkorát, míg Németország a 19. században valóságos opera-nagyhatalommá nőtte ki magát, így például Richard Wagner az ún. wagneri zenedráma megteremtésével erősítette a műfaj drámaiságát. Az opera születésének a történelem folyamán két vonását különböztethetjük meg: az egyik az új forma létrejötte, a másik a forradalmi változás a zenében.

Képzés

– Hogyan képezte magát?
– Minden énekórát felvettem hanghordozóra, majd nap végén visszahallgattam és így tudtam, hogy a következő alkalomra mire is kell jobban odafigyeljek. Nem volt olyan nap, hogy ne gyakoroljak és ne énekeljek legalább két-három vokalízist, hogy ezzel is mozgásban tartsam a hangom. Minden énekóra alkalmával más és más érdekességet fedeztem fel és a harmadévtől megnövekedett a hangom erőssége és minősége (így fogalmazott az énektanárnőm). Úgy érzem, hogy szükséges és hasznos volt számomra a mesteri szak elvégzése is, mivel az alapképzés csak 4 éves volt. Természetesen nem maradhatott el a napi 1–2 vagy akár több óra gyakorlat sem, amit a mai napig is betartok. Ezenkívül számos mesterkurzuson is részt vettem: Mariana Nicolesco (Brăila, Románia), Lavinia Cherecheş (Nagyvárad, Románia), Leontina Văduva (Nagyvárad, Románia), Enrico Facini (Berlin, Németország). Nagy meglepetés volt számomra is az a pillanat, amikor Leontina Văduva híres operaénekesnő meghallgatás után ennyit mondott: „Gyönyörű hang, tökéletes bel canto énektechnika, ki az énektanárja, mert meg szeretném ismerni.” A mesterkurzus operagálával zárult, mely a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók termében volt megszervezve, és mivel az énektanárnőm is Nagyváradon tartózkodott, így az operagála végén alkalom adódott, hogy megismerkedjenek.

Minden korosztálynak

– Milyen korosztályok körében népszerű az a zenei műfaj, vagy stílus, amit képvisel?
– Mivel már a második darabban működök közre a Mária Királyné Színház Iosif Vulcan társulatával (Teljes pompában a darab neve), így bátran merem állítani, hogy minden korosztályhoz szól az opera stílus. Ezt azzal tudnám alátámasztani, hogy a hatodik bemutató alkalmával a második sorban 4 és 6 év közötti korosztályra figyeltem fel, akiket nagyszüleik, illetve szüleik kísértek el az előadásra. Pár szó a darabról: a Teljes pompában egy olyan vígjáték, amely Florence Foster Jenkins életét mutatja be, aki mint a legrosszabb operaénekesnő volt ismert a világon. Mivel szenvedélye volt a klasszikus zene és az opera iránti szeretete, így sikerült elérnie, hogy teltházas közönség előtt tartsa meg operagáláit. Karrierjének csúcspontja akkor volt, amikor New York egyik legnevezetesebb és legrangosabb koncerttermében lépett fel, éspedig a Carnegie Hallban. Sikere nem lett volna azonban lehetséges, ha nem állnak rendelkezésére különböző pénzügyi források és az odaadó barátok támogatásai. Egy rendkívüli komédia, amelyben a bátorság és a naivitás közötti határ eltűnik. Egy karakter, egy személyiség aki hajlandó feladni mindent, hogy teljesítse álmait. Egy történelembe illő humoros történet, amely még napjainkban is sokakat inspirálhat. Ebben a darabban Viktor kontratenor szerepét viszem színre, aki megmutatja Florence Foster Jenkins-nek, hogyan is kell elénekelni egy operaáriát, ezzel azt is bizonyítva, hogy tulajdonképpen semmi köze sincs az operaénekléshez, bármilyen lelkes is és odaadó a stílus iránt.

– Van-e valami babonája, vagy különös szokása, mielőtt fellép, illetve elkezd énekelni?
– Különösképpen nincs semmi szokásom, de annyit megjegyeznék, hogy mikor fellépésem van, akkor egy nappal előtte próbálok nem sokat beszélni és pihentetem a hangom, hogy ezáltal minél jobban azonosulni tudjak a szereplővel, akit elő kell majd adnom vagy meg kell formálnom.

Repertoár

– Kedvenc zeneszerző(i)?
– Nagyon gazdag a paletta, ami kedvenc zeneszerzőimet illeti, viszont kiemelném azokat, akiknek a művei a repertoáromban szerepelnek, így megemlíteném: Georg Friedrich Händelt, Wolfgang Amadeus Mozartot, Cristoph Willibald Gluckot, Henry Purcellt, Johann Strausst, Giuseppe Verdit, Jacques Offenbachot és Gioachino Rossinit.

– Az a klasszikus kép, miszerint az énekes a fürdőszobában adja ki a hangját, Önnél is működik?
– Igen, működik, de ahogy észrevettem, nemcsak kimondottan az énekeseknél van ez így.

– Hogy áll a boldogság–elégedettség–harmónia hármassal?
– Boldogság van, mivel szeretem azt, amit csinálok, és az éneklésnek szentelem az időmet. Elégedettség akkor szokott lenni, amikor látom a közönség arcán, hogy valamit sikerült átadnom, hatást értem el és ezáltal tapsvihar jutalmazza tevékenységemet. Úgy érzem, hogyha megvan a boldogság és az elégedettség, akkor a harmóniával is minden rendben van.

– Templom vagy hangversenyterem/operaszínpad – mármint a fellépést illetően?
– Fellépést illetően templom is volt és remélem lesz is még, illetve hangversenyteremben és operaszínpadon is koncerteztem. Ahol igazán jól érzem magam, az a templom és azok a pillanatok, amikor Ave Maria-t éneklek. „Aki a templomban énekel, az kétszeresen imádkozik!” – tartja a mondás. Itt meg szeretném jegyezni, hogy disszertációs koncertemen is csak Ave Maria darabokat énekeltem különböző zeneszerzőktől. Amikor zenekarral énekelek, akkor a karmesterre is koncentrálnom kell, illetve arra is oda kell figyelni, hogy mikor vannak a belépéseim a különböző daraboknál, hogy melyik kíséretet melyik hangszernél találom meg/hallom ki. Zongorakísérettel picit könnyebb, mert a darabok le vannak egyszerűsítve erre az egy hangszerre. Viszont mindkét eset maximális koncentrációt igényel.

– Magyarországon a legismertebb kontratenor Vásáry André. Ön próbálkozna-e tehetségkutató műsorban, hogy így tegyen szert úgymond nagyobb népszerűségre?
– Másodéves egyetemista lévén már próbálkoztam tehetségkutató műsorral (A románok tehetségesek – Românii au talent), viszont nem nagy sikerrel, de el kell hogy áruljam, két előválogatáson is túljutottam, és csak azért nem kerültem be az élő adásba, mivel nem negatívval énekeltem, hanem a capella-ban.

Operaénekes és színész

– További tervek?
– Ami jó hírnek számított még nekem is, hogy értesített a Mária Királyné Színház jogtanácsosa: meghosszabbítják a szerződésemet mindkét darabra, amelyikben közreműködök a Iosif Vulcan társulattal (Jurdan úr, Teljes pompában). Így dupla szerepem is van: operaénekes és színész. Valamint részt vettem egy meghallgatáson is és az idéntől a Kolozsvári Román Nemzeti Operával is együttműködöm, mint meghívott szólista. Ezenkívül meghívott szólista vagyok még számos koncertre, fesztiválokra, valamint előadói estekre úgy az országban, mint külföldön. Itt szeretnék kapni az alkalmon és meghívni mindenkit úgy a koncertjeimre, mint a színházi darabokra is. A következő esemény, ahol láthatnak és hallhatnak: 2017. október 5., 19 óra, Nagyváradi Állami Színház, a Teljes pompában (În plină glorie!) című darabban. Ezenkívül megtalálhatnak a világhálón is, valamint a youtube-on is.

Ciucur Losonczi Antonius