„Egy valódi, szép operabemutatót szeretnék”

„Egy valódi, szép operabemutatót szeretnék”
Július 1-től Meleg Vilmos a Bihar Megyei Tanács által fenntartott Nagyváradi Állami Filharmónia új igazgatója. Exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak. 

– Aki a térségben érdeklődik a kulturális élet iránt, nem hiszem, hogy az elmúlt évtizedekben ne hallott volna Meleg Vilmosról. Mégis, játsszunk el azzal a gondolattal, hogy jön az a bizonyos messziről érkezett ember. Neki hogy mutatkoznál be?
– A kérdésedre elég nehéz válaszolnom, mert hát mit is mondhatna az az ember, aki 37 éve szolgál, vagy ha úgy vesszük, akkor ennél is több ideje, mert a színház tagja ugyan csak 1980-tól vagyok, de a főiskolával együtt már 41 éve vagyok úgymond a pályán. Tehát már több mint négy évtizede annak, hogy a nevem ismertté vált, de nem zenei, hanem színházi téren. Viszont a kapcsolatom a zenével, a filharmóniával a gyermekkoromtól kezdve, váradiságom, az itteni iskolázottságom folytán megvolt. Sőt, míg a filharmónia a színházzal egy épületben működött évtizedeken át, addig komoly barátságok fűződtek közöttünk, és jelenleg is nagyon sok barátom van a filharmónián belül. Magamról tehát azt mondanám, hogy a helybeliek, vagy környékbeliek egy olyan embert, remélem művészt is mondhatok, ismerhetnek bennem, aki elkötelezett híve a kulturális életnek. Bárhol, bármikor szükség volt arra, hogy jelenlétemmel hozzájáruljak egy-egy eseményhez, legyen az kiállítás, szavalóverseny vagy bármiféle kulturális rendezvény, Nagyváradon vagy vidéken, erőmtől és lehetőségemtől függően mindig próbáltam helytállni. Most tulajdonképpen, ha már megint a bemutatkozásomról van szó, akkor úgy szeretnék a filharmónia élén is bemutatkozni, hogy önmagamat is, de nem csak önmagamat, hanem a váradi filharmóniát is szeretném a közéletben minél ismertebbé, minél szolgálóbbá tenni, mivel úgy gondolom: azon kívül, hogy minden filharmóniaegyüttesnek ebben az országban, sőt a világon elsősorban természetesen a klasszikus zenének, az értékes zenének a bemutatása, a közönséghez való eljuttatása a fő feladata, nagyon fontos pillanat a 2017-es esztendő, amikor az ifjúság a tanügy vajúdása miatt annyira eltávolodott a kulturális élettől, nem csak zenei téren, hanem általában véve is, és annyira az internet varázsa, lekötöttsége uralja az életüket, hogy valamit muszáj elkövessünk. Ezért én elsősorban a fiataloknak a leckekoncerteken- és nem csak-, hanem a nekik szánt előadásokon keresztül is, a kegyeiért szeretnék útra kelni. Szeretném ebben a vállalkozásomban a segítségét kérni mindazoknak, akik segíthetnek, mert úgy gondolom, hogy kulturális nevelés nélkül, amiben természetesen alapdolog a zene, a jövőnk egészen más lesz, mint amilyennek lenni kell, és ez független nemzetiségtől, független a romániai, erdélyi, váradi helyzettől. Ez amúgy egy világjelenség, csak valahol talán itt és most még inkább szükség volna arra, hogy a fiatalokat minél közelebb hozhassuk ahhoz a zenei kultúrához, amelyik nélkül egészen biztos, hogy szegényebb lenne a jövőnk, és nem csak szegényebb. A zenei kultúra ugyanis több mint zenei kultúra, hiszen bármilyen foglalkozást is űz az ember, arról, amit a zene sugároz, nem szabad megfeledkezni. A zene összeköt, a zene ritmust ad, a zene az agynak a fejlődést, a jobb emberré formálást mindenképpen elősegíti. Én szeretnék olyan időszakot megélni még, és főként a gyermekeimnek, az unokáimnak olyan világot előrelátni, és ehhez erőmhöz képest hozzájárulni, amelyik az emberi értékeket, a szellemi értéket, a kulturális értéket előtérbe helyezi, amelyik az embert szereti, az emberi érzelmi és értelmi szükségleteit szolgálja, és ezeken keresztül próbálja a világot építeni és jobbá tenni.

Kihívás

– Mégis, a felsoroltak ellenére, azért kihívást jelenthetett számodra is megpályázni az igazgatói tisztséget…
– Fontos, hogy nem egy teljesen ismeretlen közeg vár rám, hiszen tényleg egy kihívásról van szó. 61 éves vagyok, annyit töltöttem, de úgy gondolom, hogy van még annyi lelki és fizikai erőm, és még van annyi időm is, ha a Jóisten hozzásegít, hogy hasznos tudjak lenni, és akkor azt az energiát, amit magamban még tettre készen érzek, hasznosíthatom közösségünk, a nagyváradi és Bihar megyei kulturális élet, a régió kulturális élete javára. Azt szeretném, ha a Nagyváradi Állami Filharmónia nemcsak Váradnak vagy a megyének, hanem igenis a régiónak, sőt, miért ne, Európának egyik jelentős, központi kulturális elemévé nőné ki magát, mint ahogy évtizedeken keresztül volt is. És lehet is, mert hiszen minden hullámvölgyekkel és csúcsokkal jár. Remélem, hogy az elmúlt időszak nem rossz eredményei után sikerül hozzátenni valamit, hogy még jobb eredmények szülessenek ezen a téren. De visszatérve a kérdésedre: azon kívül, hogy ez egy kihívás, számomra az együttes, a filharmónia zenekara és a kórus értéke magas volt mindig. Nagyra becsültem mindig ezeket a hivatásos zenészeket, akik tehetségük legjavát adva hétről-hétre, minden héten képesek egy új dolgot bemutatni, új karmesterrel, tehát más igényekkel, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ez nem kis fizikai, szellemi és professzionális erőt képvisel. Ha pedig még tovább boncolgatjuk, hogy mi is volt az, amiért ide álltam, akkor azt kell mondanom: úgy vélem, hogy a nagyváradi filharmóniának van egy csodálatos épülete is, amelyik talán még jobban kihasználható kellene legyen. Nagyvárad szívében van, nagyon könnyű megközelíteni, a régió szempontjából is, ha idegenek jönnek. Szeretném ha a város kulturális életében nagyon jelentős pozíció lenne a filharmónia, mint intézmény. Ha valaki kirándulni jön Nagyváradra, akkor ne tévessze szem elől. Legyen a kulturális kínálatban mindig jelen a filharmóniának egy nagy koncertje vagy kamarakoncertje, bármilyen olyan megmozdulása, amelyik különböző rétegű közönséget szólít meg.

Épület

– Ha már az épületnél tartunk, néhány hete Traian Bodea, a Bihar Megyei Tanács ALDE-s alelnöke épp azt kifogásolta, hogy a zenekar nem lép fel a szabad téren, és szerinte kevés a heti egy fellépés…
– Van erre is mód természetesen, bizonyos helyeken, csak figyelembe kell venni azt, hogy a filharmónia zenekara elsősorban olyan előadásokra jött létre, amelyek zárt térben, tiszta hangzással szólalhatnak meg. A nyílt téren olyan hangerősítésre, olyan világításra, olyan körülményekre van szükség, amelyek nem degradálják a művészi teljesítményt, hiszen akkor ez nem lenne igazán célszerű. Persze nem kell elzárkózni a szabadtértől sem. Gondolom, Váradon is lehet olyan helyszíneket találni, ahol ez létrejöhet. Való igaz, Bécsben, a városháza előtt nagyszerű koncertek vannak szilveszterkor, meg nyáron is, zseniális előadások, nagy nevekkel, híres meghívottakkal. Csakhogy ott a környéken még a légy pisszenése is hallatszik, mert az összes forgalom el van terelve, le van állítva. Nagyváradon a főtéren tartani egy olyan előadást, hogy közben csilingelnek a villamosok, dudálnak az autók, jönnek-mennek az emberek nem hiszem, hogy szerencsés lenne, vagy megvalósítható volna. Ezzel együtt széjjel kell nézni, hogy más romániai városokban ezt hogyan oldották meg, mert a közéletben jelen kell lenni a filharmóniának. Ha nem is a nagy együttesnek, de egy kamarazenekarnak itt-ott, amott. Vannak lehetőségek, amelyeket nem használtunk ki eddig, és meg kell keressük ezeket, de semmiképpen sem a minőség rovására.

– Hogyan lehet becsalogatni a filharmóniába azokat, akik nem kíváncsiak a klasszikus zenére?
– Fenntartom azt, hogy ez a filharmónia is, akárcsak a többi, elsősorban a klasszikus zenének a bemutatására jött létre, és annak a kultiválására, de úgy gondolom, hogy manapság szükséges odafigyelni a szélesebb rétegre is, és nyitni, de csak minőségi zenével afelé, hogy a másik közönségréteg, amely nem biztos, hogy elkötelezett híve a klasszikus zenének, az is keresse a filharmóniát, az is betérjen. Ezen értem azt, hogy például eddig is volt olyan, hogy filmzenei koncert, ami nagy tömegeket mozgatott meg, háromszor is meg kellett ismételni, vagy újévi koncert, ami megint klasszikus, de könnyedebb zenét hoz. Tehát ilyen irányzott rendezvényekben is gondolkodnék- nőnapi, zenei napi, kulturális stb.-, amelyek célirányos közönségnek szólnak. Nem feltétlenül csak a klasszikus zenét kedvelőkhöz, hanem nyitnak az opera, a balett és az operett irányába is. Különösen az operára szeretnék egy kicsit kitérni. Nekem nagy álmom, amióta az elmúlt évtizedben alkalmam volt három alkalommal is a Temesvári Operában közreműködni három előadás létrehozásában, hogy Nagyvárad, illetve Bihar megye is büszkélkedhessen operával. Úgy vélem, hogy összefogással, a három kulturális intézmény, a két színház és a filharmónia, valamint az itt működő egyetemek, melyek zenét is oktatnak, az ők segítségével, és a közeli temesvári, kolozsvári és debreceni operák támogatásával létre lehetne hozni operaelőadásokat Nagyváradon is. Egyet-kettőt, nem akarok túlzásba esni, hiszen ez nagyon nagy szervezést, összefogást, energiát igényel, megfelelő művészek egyidejű jelenlétét. Megfelelő rendezővel és szólistákkal, de a mi zenekarunkkal, kórusunkkal, olyan előadást szeretnék létrehozni, mely a kőszínház színpadán meg tud valósulni, oda készült díszletekkel. A filharmónia épülete ugyanis csak operakoncertekre alkalmas ebből a szempontból, ilyenek voltak és lesznek is, amikor operaáriákat zenekari kísérettel szólisták adnak elő. A színházban viszont lehetséges az opera is, bár nem nagy a színpad, ezért kell külön díszletet terveztetni. Aztán ahányszor csak lehet, akár évekig is műsoron lehet tartani ezeket az előadásokat, időnként műsorra tűzni még akár különböző szólistákkal is, hogy minél színesebb ajánlattal állhassunk ki a nézők elé. Ráadásul ez független a nyelvtől, mert manapság az operajátszásban már teljesen benne van az anyanyelvi előadás. Az olasz operát olaszul, a németet németül énekelve szokás előadni bármilyen közegben, nem elzárkózva természetesen a magyar vagy román nyelvű előadásoktól sem. Ehhez azonban nagy összefogásra van szükség, mert máskülönben egy szegényes előadás jön létre, ha nincs pénz a megfelelő díszletre, jelmezre. Egy igazi, szép operabemutatót szeretnék, ha minden jól megy, egy év múlva létrehozni, hangsúlyozom partneri kapcsolatok segítségével. Nem önállóan, de mindenképpen a filharmónia kiváló zenészeire és kórusára alapozva.

Szolgálat

– A filharmóniai igazgatói tisztséged egy másik kérdést is felvet: mi lesz a színész, vagy a különböző eseményeken szavalatokkal közreműködő Meleg Vilmossal?
– A színészi szereplés nagyon hiányozni fog, épp ezért nagyon sokáig gondolkoztam, hogy jelentkezzem-e erre a posztra. A meghirdetés után több mint egy hét, csaknem tíz nap telt el, amíg nekiálltam a pályázati anyag szerkesztésének, összeállításának. A kiírásban szereplő kritériumoknak eleget tenni nem egy-két napi munkát, hanem több hetit igényelt. Igencsak hátrányosan indultam épp ebből a kérdéskörből kiindulva. Magamban le kellett zárnom egy korszakot, mert ott van, hogy mint a filharmónia igazgatója nem valószínű, hogy szerepet tudnék vállalni állandó jelleggel, lekötöttséggel. Azt viszont, hogy időnként eseményekre elmenjek, el tudom képzelni, és ezt a lehetőséget szeretném fenntartani magamnak. Nem szeretném a pályámat feladni teljesen, de úgy gondolom, hogy 41 év, sőt az amatőr színjátszással együtt 45 év után, hát az ember egy kicsit félreteheti a színpadi munkát. Amúgy a törvénynek megfelelően a színházi posztom csak fel lett függesztve, nem szűnt meg, tehát akár vissza is lehet térni, de pillanatnyilag nem a visszatérésen, hanem az előremenésen gondolkozom, azon, hogy miként tudnék hasznossá válni, szolgálni, hiszen az életem nagyobb része, legalábbis az én megítélésem és szándékom szerint arra épült, hogy szolgálni akartam. Továbbra is szolgálni szeretnék, egy nagyobb közösséget, egy megyét, egy régiót, ezentúl azonban nem elsősorban személyes, hanem inkább az általam vezetett intézmény jelenlétével.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter