Egy rosszul csengő név…

A kommunisták sok hazug történetének egyike volt, ebből egy lett sokaknak kellemetlenségeket okozó “mozgalom” úgymond védjegye. Pedig Sztahanov nem volt szorgos…

Harminc éve, 1977. november 5-én halt meg Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász, élmunkás, a szocialista munkaverseny névadója, egy korszak hivatalos példaképe.1906. január 3-án született szegényparaszt családban. Mindössze három osztályt járt a falusi iskolában, a húszas évek közepéig béresként dolgozott. 1927-ben a donyeci Kadijevka egyik szénbányájába szegődött, keresetéből a családi álmot beteljesítve lovat akart venni. Dolgozott hajtóként, fékezőként, ácsolóvájárként majd fejtőmunkásként.A Centralnaja Irmino bánya korábban nem büszkélkedett kiemelkedő mutatókkal, a helyi párttitkár azonban valami nagy eredménnyel akart előrukkolni a nemzetközi ifjúsági napra. A gondos felkészülésnek meg is lett az eredménye: a 30 éves Sztahanov 1935. augusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, azaz tizennégyszeres normát teljesített. A szovjet vájár önmaga rekordját egy hónapon belül megdöntve szeptember 19-én 227 tonna szenet fejtett ki a műszak alatt.Sztahanov egy hét múlva már a Pravda címlapján mosolygott, és egy példátlan propagandakampány központi alakjává vált.

 

Jellemző folytatás…

Példaképként állították az egyszerű munkások elé, a párt néhány hónapon belül a legkülönbözőbb foglalkozási ágakban sztahanovista mozgalmat indított.A sztahanovisták nem csak munkájukkal, életükkel is példát mutattak, ők lettek az “új szovjet ember” széles körben népszerűsített megtestesítői, Sztálin is sokszor hivatkozott rájuk. Társaik között mégsem voltak népszerűek, mert a mozgalom indítása normaemeléssel járt, a sztahanovistákat sokszor szóban és tettleg is bántalmazták. A sztahanovista mozgalmat a többi szocialista országba is exportálták később.

 A “rekordmánia” túlhajtása, az élmunkásoknak biztosított különleges munkakörülmények a termelés más részein eredményeztek nehézségeket, amit a vezetés szabotázsnak minősített. Sztahanov élete is alapvetően megváltozott – bútorozott, háromszobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosították számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális eseményekre. 1936-ban felvették a párt tagjai közé, az egyik karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin-renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt, 1935-ben az ő fényképe szerepelt a Time magazin címoldalán. Magánélete már korántsem alakult ilyen fényesen: két házasságából négy gyermeke született, második felesége 17 évvel volt nála fiatalabb. Idővel a pohárhoz nyúlt, ezért “Sztakanovnak” nevezték (utalásként a pohár jelentésű orosz szóra). Élete végén idegbetegséggel került kórházba, s ott is halt meg 1977. november 5-én. Torez városában temették el, a halálát követő évben az ukrajnai Kadijevka városa az ő nevét vette fel.A glasznoszty idején erősítették meg hivatalosan, hogy Sztahanovot rekordja felállításában két tapasztalt társa segítette, az ő egyedüli dolga az volt, hogy minél gyorsabban omlassza a szénfalat, de a teljesítményt egyedül neki számolták el.