Egy magyar a román elnök udvartartásában

Az államfővel való
kapcsolattartásáról, s
autonómia ügyekről is nyilatkozott
portálunknak Eckstein-Kovács Péter,
Traian Basescu román elnök
kisebbségügyi tanácsosa.


Interjút adott portálunknak Traian
Basescu államfő kisebbségügyi
tanácsosa, Eckstein-Kovács Péter.
Mint arról beszámoltunk, a volt RMDSZ-es
szenátor, egykori kisebbségügyi
miniszter, kolozsvári
illetőségű politikus
körülbelül egy hónappal
ezelőtt, Basescu felkérésére
lett az elnök miniszteri rangú
kisebbségügyi tanácsadója.
Eckstein is a Székelyföldön
járt az utóbbi napokban, akárcsak
maga Traian Basescu államfő…

– Eckstein úr, ön a román
elnök tanácsadójaként
úgymond tájékozódó,
adatgyűjtési úton volt a
Székelyföldön. Valóban
úgy működik ez, hogy a román
államfő magyar nemzetiségű
tanácsosa tájékozódik az
elnök nevében, s ő teszi az
államfő asztalára az adatokat,
elvárásokat, javaslatokat? Mert ha igen,
akkor a magyarságnak nagy mázlija
van.


– Részben így működik,
részben nem. Természetesen ugyanis a
fejlesztési kérdésekben a helyi
önkormányzatok, megyei tanácsok
dolgozzák ki a támogatandó
projektek dokumentációját,
és az ő hatáskörük a
prioritások meghatározása is. A
székelyföldi szolgálati utam
végén különben szóban
és írásban is
tájékoztattam az
államelnököt a
tapasztalatokról, közvetítettem a
javaslatokat.

– Kétségtelen, hogy a
román elnök kisebbségi
tanácsadójának lenni nem
egyszerűen azt jelenti, hogy jó
tanácsokkal kell őt ellátni, mert ha
így lenne, sok kisebbségi ügy
pillanatokon belül megoldódna. Mennyire van
tehát valamelyest kirakati szerepe annak, hogy
az államfő kisebbségi
tanácsost is foglalkoztat?


– Gyakran kikérik a véleményemet,
meghallgatják a javaslataimat. Nem érzem,
hogy kirakati szerepre lennék
kárhoztatva. Viszont a politikai
döntések meghozatala az
államelnök feladata, és nem mindig
van átfedés a tanács és a
döntés között.

– Konkrétan, a maga
teljességében miből áll az
Ön munkája az elnöki
hivatalban?


– Sokrétű ez a tevékenység.
Tájékoztatás,
tanácsadás, elemzések
készítése, kapcsolattartás
kisebbségi szervezetekkel,
intézményekkel, külkapcsolatok
ápolása, illetékes nemzetközi
szervezetekkel való kozultáció, a
törvényhozási folyamat
monitorizálása kisebbségi
téren, együttműködés civil
szervezetekkel, sajtókapcsolatok
fenntartása.

– Milyen hatáskörrel bír,
mennyiben tudja valójában,
konkrétan befolyásolni az elnök
viszonyulását és
döntéseit kisebbségi
ügyekben?


– Rövid, de nagyonmozgalmas időszakot
töltöttem eddig az államelnöki
hivatalban. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy
vannak sikerélményeim is.
Pörögnek a dolgok, remélem, hogy
hatékonyságom nőni fog.

– Mennyire gyakran egyeztet személyesen
az államfővel, s milyen
kérdésekben?


– Nem panaszkodhatom: gyakran kérdez, és
eddig mindig lehetőségem volt
üzeneteket és igényeket
közvetíteni a kisebbségek
irányából.

– Ezen egyeztetéseken kívül
hogyan zajlik a tanácsadói munka, kikkel
tartja a kapcsolatot az elnök emberei
közül?


– Szerencsémre az elnöki tanácsosok
többségét elégjól
ismertem, még mielőtt kenyérbe
kerültem volna. Sokat számít a
segítőkészségük.Az
elnöki hivatal olyan hely, ahol óhatatlanul
találkozik az ember miniszterekkel,
intézményvezetőkkel. Érzek is
egy kis féltékenységet egyesek
részéről, hogy túl közel
vagyok a tűzhöz.

– Pontosan mit intézett ezúttal
Székelyföldön, s ennek milyen
konkrét lecsapódásai
várhatók?


– Remélem, hogy ha szerényen is, de
megtámogattam a régió kiemelt
fejlesztését rövid távon
és közvetítettem a hosszabb
távú fejlesztési igényeket
is. Próbáltamhasznos lenni az
interetnikus kapcsolatok terén, beleértve
a tisztségek elosztásának
kérdését is. Ennek
érdekében találkoztam az ortodox
püspöktől az MPP-vezetőkig nagyon
sok emberrel. Jó lenne, ha ennek lenne is
látszata.

– Basescu azt kifogásolja, hogy a
Székelyföldön magyar
nemzetiségűeket ültettek minden
posztra ahova csak elhetett – az RMDSZ pedig azt, 
hogy most románokra cserélnek mindenkit,
akit csak tudnak. Akkor melyik oldalról is van
itt úgymond etnikai tisztogatás,
már ha van?


– A kinevezett intézményvezetők
között messze számarányuk
felett vannak képviselve a románok, a
választott apparátusokban pedig
esetenként ritkább a román
középvezető, vagy akár
alkalmazott. Itt persze nem beszéek a
színmagyar községi
önkormányzatok
apparátusáról. Mindkét
oldalon vanelégedetlenség, amit egy kis
diplomáciával és „a
politikai győztes mindent visz”
elvének visszaszorításával
fel lehet oldani.

– Mi a véleménye arról,
hogy Székelyföld számos
településén az MPP
kezdeményezi a helyi
népszavazásokat az
autonómiáról, az RMDSZ ottani
tisztségviselői pedig
akadályozzák e referendumok
kiírását?


– Az autonómia népszavazások
esetében a törvényi keret és
nem az RMDSZ a fő akadály. A prefektusok
többször megtámadtak minden ilyen
irányú tanácsi határozatot,
s azokat a bíróságok sorra helyben
is hagyták. A következtetés az, hogy
ez az út így nem járható,
mást kell kitalálni.

- Ön szerint nem
álprobléma-e a székelyföldi
területi autonómia kérdése,
hiszen úgy tűnik, hogy az valóban
nem kivitelezhető, ráadásul a
retorikán túlmenően sem az
RMDSZ
, sem az MPP, sem senki más nem
küzd a területi
önrendelkezésért?


– A jelenlegi alkotmányos keret valóban
akadálya a székelyföld területi
autonómiájának. Viszont
éltem a Székelyföldön és
tanúsíthatom, hogy valós
igény létezik az autonómia
iránt. Nem volt sehol gyors folyamat és
az EU-tagság talán új és
árnyalt megközelítést
igényel. Én azért azt
mondanám, soha ne mondjuk, hogy soha.