Egy kulturális intézmény nem csapágygyár

A nagyváradi Szigligeti Színház épülete: bíznak abban, hogy változtatni fognak a törvényen. Fotó: Alexandru Niţescu
A nagyváradi Szigligeti Színház épülete: bíznak abban, hogy változtatni fognak a törvényen. Fotó: Alexandru Niţescu
Nagy kavarodást okozott a művészeti intézményeknél a munkakódex módosítása, hiszen az megnehezíti a nem kötött munkakörben dolgozók számára azt, hogy valóban kötetlenül dolgozzanak. Bíznak abban, hogy módosítani fognak a törvényen.

Az 53/2017 számú sürgősségi kormányrendelet több helyen is módosítja a Munkakódexet. Az egyik ilyen módosítás a 119. cikkelyben történt, mely kimondja, hogy a munkáltatónak kötelessége jelenléti ívet tartani a munkahelyen, és az alkalmazottnak kötelessége naponta bejegyezni ebbe a munka megkezdésének és befejezésének az időpontját. Ez az aprócska változás azonban hatalmas fejtörést okoz minden kulturális intézményben, ahol az alkalmazottak, lényegében az előadóművészek, kötetlen munkaidő szerint dolgoznak. Nagy a bizonytalanság tehát, hogyan is lehet alkalmazni ezt a kitételt, állítja Meleg Vilmos, a Nagyváradi Állami Filharmónia igazgatója, akinek véleménye szerint a művészi munka napi nyolc órás munkaidőbe nem szűkíthető bele, hiszen „napi nyolc óra tulajdonképpen kevés egy zeneművésznek, egy színésznek és más előadóművésznek arra, hogy egy szerepet vagy egy művet addig gyakoroljon, hogy az a tehetsége és az érzése szerint a legtökéletesebben szólaljon meg a színpadon”. Az igazgató a továbbiakban kifejtette: „Ezért a kulturális intézményekben feltétlenül ragaszkodnunk kell a törvények olyanfajta alkalmazásához, hogy ezt a fölkészültséget ne napi nyolc órába akarjuk besűríteni, amit a munkahelyen kell eltölteni, mert ez lehetetlen. Az elképzelhetetlen, hogy valaki nyolc órán át egyfolytában gyakoroljon például a fúvós hangszereken. A muzsikusok az egész napot mégsem tölthetik az intézményben, és az sem elfogadható, hogy az otthoni készülődés ne legyen beszámítva a munkaidőbe.” De akár az is előfordulhat, hogy nemcsak az otthoni felkészülés, de még a munkahelyen töltött idő egy része is kimarad az elszámolásból, hiszen, mint Meleg Vilmos mondja: „sok eseteben, amikor úgymond szabadnap van, tele van a filharmónia próbaterme. Főként a nagy hangerőt kiváltó hangszeresek, akik otthon nem nagyon tudnak próbálni, bejönnek a szabadnapon, az ünnepnapon és gyakorolnak.”

A szabályzat szerint

Az igazgató elárulta, hogy a filharmónia egyelőre a saját belső szabályzata szerint dolgozik, tehát nem vezették még be a jelenléti ívek használatát, már csak azért sem, mert mint Meleg Vilmos mondja, ez romboló hatással lehet a művészekre. „Nem is tudom elképzelni, hogy jelenléti ívet írassak alá a művészekkel, vagy azt kérjem számon azoktól a vezető művészektől, akik tökéletesen produkálnak, hogy mikor léptek be az intézménybe és meddig ültek itt”. A továbbiakban Meleg Vilmos hozzátette, hogy ha változtatni kényszerülnek, akkor változtatni fognak, mindenesetre a filharmónia hivatalos véleményezést kér az illetékes intézményektől. Az igazgató véleménye szerint az előadóművészetet a nem meghatározott idejű munkakörbe kellene besorolni.

Jelenléti ív

Ezzel szemben a nagyváradi Szigligeti Színházban már bevezették a jelenléti ívek alkalmazását, noha, mint Czvikker Katalin, az intézmény főigazgatója lapunknak elmondta, szinte lehetetlen a módosított törvényt alkalmazni. „Lehetőségeinkhez képest alkalmazkodunk, de nagyon reménykedünk abban, hogy az Országos Színházi Szövetség (UNITER) valamit fog lépni ebben az ügyben” – fogalmazott Czvikker Katalin. Addig pedig próbálnak megfelelni az előírásoknak. „Minden osztálynak és minden társulatnak van egy jelenléti könyve, és abban vezetik a kimutatást, ahogy lehet. Az osztályvezető a munkaügyi szervekkel egyeztetéseket kezdeményezett arról, hogy a speciális eseteket, például az otthoni szövegtanulást miként vezessük be a jelenléti ívbe. Ma még mi sem, és a munkaügyi szervek sem tudnak válaszolni erre a kérdésre”. Az igazgató elmondta, hogy az általános érvényű törvények kidolgozásakor nem figyelnek oda a speciális területekre, márpedig minden olyan intézményrendszer esetében, aminek a működését külön törvény szabályozza, a törvényalkotónak is ki kellene térnie ezekre a speciális helyzetekre. „Nem lehet minden területre alkalmazni ugyanazt, mert egy kulturális intézmény nem egy csapágygyár” – fogalmazott az igazgató. Mindazonáltal Czvikker Katalin bizakodó, mert, mint mondja, „bármilyen törvény módosítható. De ahhoz, hogy jelezhessük, milyen problémákba ütköztünk, először jóindulatunkat bizonyítva meg kell próbálnunk alkalmazni a törvényt. A jogászaink is elemzik a helyzetet, és most készítünk egy dokumentációt, amit a színházi szövetségnek is elküldünk, és feltehetőleg elküldjük a megyei és országos munkaügyi szervekhez is” – zárta szavait Czvikker Katalin.

Zavaros

Átláthatatlan a helyzet, ismerte el lapunk kérdéseire válaszolva Derzsi Ákos szenátor, a Szenátus Munkaügyi Bizottságának a tagja. Elárulta, hogy sem a munkaügyi minisztertől, sem a munkaügyi főfelügyelőség vezetőjétől nem kapott még választ arra a kérdése, hogyan is lehet alkalmazni a törvénymódosítást. A szenátor véleménye szerint nem alkalmazási módszertant kell elfogadni, hanem tételesen fel kellene sorolni azokat a szakmákat, amelyek a nem kötött idejű munkakörbe tartoznak, annál is inkább, mert a Munkatörvénykönyvben létezik ilyen besorolás, tehát nem egy újdonságot kellene kitalálni. Így azonban, hogy nincs egy effajta lista, oda jutottunk, hogy minden területi munkaügyi felügyelőség saját hatáskörben döntheti el azt, hogy mit tekint kötött és nem kötött idejű munkakörnek, mert jelenleg nem lehet megvétózni a munkafelügyelőségeknek erre vonatkozó döntéseit. Derzsi Ákos azt ajánlotta, hogy addig is, amíg nem tisztázódik a helyzet, mindenhol vezessék be a jelenléti ívet, mert máskülönben egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során problémák adódhatnak.

Pap István