Egy kiváló hegedűművész a nagyváradi filharmóniában

A fiatal és felkészült szlovákiai hegedűművész és a moldovai karmester, valamint a zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A fiatal és felkészült szlovákiai hegedűművész és a moldovai karmester, valamint a zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Az elmúlt héten Antonín Dvorák cseh és Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerzők művei hangzottak el a filharmónia Enescu–Bartók koncerttermében, szép számú hallgatóság jelenlétében. Az est vendégművészei Mihai Agafiţa karmester és Dalibor Karvay hegedűművész voltak.

A beharangozott hangversenyműsor ismeretében a koncertlátogatók biztosak lehettek abban, hogy csütörtökön újabb felemelő zenei élménnyel gazdagodhatnak, hiszen két nagy komponista közönségvonzó művei csendülnek fel. Az est vendégművészei Mihai Agafiţa karmester és Dalibor Karvay hegedűművész voltak. A Moldovai Köztársaságból érkezett dirigenst ismerősként köszönthettük, hiszen már többször vezényelt Váradon, a Szlovák Köztársaságból érkezett hegedűművész most először lépett pódiumra városunkban.

Elsőként Antonín Dvorák (1841–1904) Szláv táncát, op. 46, no. 8 adták elő a váradi szimfonikusok. A világhírű cseh zeneszerző a Prágától mintegy 70 kilométerre fekvő Nelahozevesben született. Művészeti hajlamára hamar felfigyeltek, első oktatója édesapja volt, aki maga is szerette és művelte a zenét, majd a városi iskola tanáránál folytatta zenei tanulmányait. Nyolcéves korában már tagja volt a templomi kórusnak. Első alkotásai 1855–56-ban keletkeztek, ezek egyike a zongorára írt C-dúr polka. 1857-ben felvették a prágai orgonaiskolába, egyik nagybátyja vállalta a kétéves oktatás finanszírozását. Dvorák kilenc szimfóniát és öt szimfonikus költeményt komponált, ezek életművének legeredetibb alkotásai. Számos rövidebb darabot is szerzett, köztük a Szláv táncok ciklusát, melynek komponálásához Brahms Magyar táncai szolgáltak mintául, ám ellentétben a német zeneszerzővel, aki létező népi dallamokat dolgozott fel, Dvorák maga írta a cseh népzene jellegzetességeit hordozó melódiákat. A tizenhat táncot a zeneszerző eredetileg zongora-négykezesként komponálta – két sorozatban (op. 46 és 72, 1878-ban és 1886-ban). Miután a darabok igen nagy sikert arattak, a kiadó kérésére hangszerelte őket. (Világhírű zeneszerzők: Antonín Dvorák). Csütörtök este a nagyváradi filharmonikus zenekar az op. 46 sorozatból a nyolcadik darabot tolmácsolta.

A továbbiakban ugyancsak a cseh zeneszerző sokat játszott versenyműve, az a-moll hegedűverseny, op. 53 csendült fel, Dalibor Karvay szólójával. A Szlovákiából érkezett előadóművész élményt nyújtó játékkal lepte meg a hallgatóságot. Egy igazi virtuózt ismerhettünk meg a szlovák fiatalemberben, felkészültségét a hallgatóság nagy elismeréssel fogadta. A hegedűművész egy ráadással is kedveskedett: Rimszkij-Korszakov A dongó című művét adta elő, szenzációs zümmögést produkálva hegedűjével, amit a közönség viharos tapssal köszönt meg.

A Manfréd szimfónia

A hangverseny második felében Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) Manfréd szimfóniája, op. 58 csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, a szimfonikus zenekar csodálatos előadásában. A 19. század egyik legfontosabb orosz zeneszerzője az udmurtföldi Votkinszkban született, ahol apja az egyik helyi bánya igazgatójaként dolgozott. Csajkovszkij első zeneóráit egy svájci nevelőnőtől kapta, s a család és az ismerősök legnagyobb ámulatára egészen fiatalon nemcsak csodálatosan zongorázott, hanem komponálni is kezdett. A csütörtök este elhangzott négytételes Manfréd szimfóniát 1885-ben írta, Byronnak, az angol költészet egyik legismertebb képviselőjének démoni szenvedélyű alkotása nyomán. Mindegyik tétel egy-egy byroni képet ábrázol. A zeneművet egy évvel keletkezése után, 1886-ban mutatták be Moszkvában, és sikert aratott, elnyerte nemcsak a közönség, de a kritikusok elismerését is, ami tovább növelte Csajkovszkij hírét. Csütörtök este szenzációs előadásban érezhettük át a nagy orosz zeneszerző művének hatását. A váradi szimfonikus zenekar újból bizonyította – ha még szükség volt rá – óriási zenei tudását. Csütörtök este a fúvósoké volt a „főszerep”, s ők kitűnően ellátták feladatukat. Természetesen a vonósok is mindent megtettek a sikerért, no és dicséret éri a nagy tudású karmestert, aki kitűnő érzékkel, pontos beintésekkel tette még vonzóbbá ezt a nagyszerű hangversenyt, a közönség nagy megelégedésére.

Zárszóként arra szeretném felhívni kedves olvasóink figyelmét, hogy november 12. és 22. között zajlik a már hagyományossá vált klasszikus zenei fesztivál, Az ősz szimfóniái. Műsora közönségcsalogató, meghívott előadóművészei és karmesterei nagy tudásúak. Érdemes figyelmesen átolvasni a műsortervet és részt venni a nem mindennapi zenei eseményen.

Dérer Ferenc