Egy író, aki először javasolta a kettős állampolgárságot

Akt.:
Egy író, aki először javasolta a kettős állampolgárságot
A délvidéki magyar irodalom kiemelkedő egyénisége, Végel László volt a Törzsasztal sorozat vendége múlt pénteken.

A nagyváradi író-olvasó találkozó sorozat legutóbbi eseményére a nagyváradi Várad folyóirat székhelyén került sor péntek este hat órai kezdettel. A meghívott vendég Végel László volt, akiről már a beszélgetés legelején kiderült egy érdekesség: Szenttamáson született ugyanabban az évben, ugyanazon a napon, mint a délvidéki magyar irodalom másik nagy alakja, a szintén szenttamási születésű Gion Nándor. Ebből kifolyólag a beszélgetés moderátora, Kőrössi P. József először a Gion Nándorhoz köthető emlékeiről kérdezte Végel Lászlót, aki több anekdotát mesélt el az est során nem csak Gion Nándorról, hanem más magyar írókról, valamint az egykori jugoszláviai közélet személyiségeiről is.

Egy kis történelem

Végel László magáról a Délvidékről elmondta, hogy az 1700-as években Mária Terézia telepített be oda szerbeket, akik katonai feladatokat láttak el. Ezért a Habsburg Birodalomban nagy becsben tartották őket, földeket kaptak, így azon a vidéken ők voltak a legjómódúbbak, ezzel szemben a magyarok voltak a legszegényebbek. Azt is megtudtuk az írótól, hogy 1945-ben Tito népszavazást tartott arról, hogy a lakosság köztársaságot vagy királyságot akar-e, és a szenttamásiak a királyság mellett szavaztak. Emiatt húsz évig semmilyen infrastrukturális fejlesztés nem történt a településen, aminek viszont megvolt az az előnye is, hogy Szenttamáson viszonylag kevesebb volt a betelepített szerb. Az író elmondta, hogy a mintegy 350 ezres német kisebbséget a második világháború után vagy lemészárolták, vagy elűzték őket, így teljes falvak néptelenedtek el, amelyeket újszerbekkel telepítettek be. Milosevics is tudatosan telepítette be a szerbeket a Vajdaságba, hogy megbontsa az etnikai arányokat, és mára már az a számukra furcsának tűnő helyzet állt elő, hogy a Vajdaságban a legnagyobb feszültség a már a Habsurg időkben is ott élő, ún. őshonos szerbek és betelepített, ún. újszerbek között van. Végel László elmondta, hogy a helyzet már-már pattanásig feszült, mert az újszerbek intoleránsak, xenofóbok és rendkívül türelmetlenek. Azt is megtudtuk, hogy a délszláv háború idején a szerb hatóságok nem fordítottak különösebb gondot arra, hogy hadrendbe állítsák a harcképes, de nem sorkatonai szolgálatra kötelezett magyarokat, ugyanis érdekük volt az, hogy a magyarok áttelepüljenek Magyarországra. Ha ez nem így lett volna, akkor a háború idején a hatóságok nem engedték volna áttelepülni a harcképes magyar férfiakat.

Jugoszlávság

Az esten szóba került a »jugoszláv« fogalom jelentése is, melyről Végel László elmondta, hogy ez a szó eredetileg a nagyszerb nacionalista törekvések elfedésére szolgált, a mindennapokban azonban más konnotációt kapott. A vegyes házasságokban volt szerepe, ugyanis sok szülő döntött úgy, hogy gyermekük ne csak az apjuk vagy csak az anyjuk identitását vigye tovább, ezért tekintették gyermekeiket jugoszlávnak, tehát a szó már nem az etnikai hovatartozást, hanem egy államhoz tartozást jelölte. A fogalom harmadik jelentésköre pedig egyfajta antinacionalista jelleget öltött, azok az érteliségiek hangoztatták, hogy ők jugoszlávok, akik ezáltal is el akartak határolódni a szerb nacionalizmustól. A beszélgetésen elhangzott, hogy a délszláv háború és Nagy-Jugoszlávia felbomlása után drasztikusan csökkent a magukat jugoszlávnak tekintők száma, ez derül ki a legutóbbi szerbiai népszámlálási adatokból is. De mint Végel László megjegyezte, a jugoszlávoknál csak a magyarok számaránya csökkent drasztikusabban.

Kommunista avantgárd

A kommunista korszak egyik érdekessége volt, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt támogatta az avantgárd művészetet, kitüntette az avantgárd, hermetikus alkotókat, és a realista művészetet tartotta ellenőrzés alatt. Jugoszláviában viszonylagos szólásszabadság volt, csak négy tabutéma volt, amit semmilyen körülmények között nem volt szabad bírálni, még érintőlegesen sem: az 1944-45-ös vérengzést, Tito személyét, a titkosrendőrséget és a néphadsereget.

Kettős állampolgárság

A rendkívül érdekes beszélgetés során kiderült az is a hallgatóság számára, hogy Végel László volt az első, aki Konrád Györggyel még 1993-ban javasolta azt, hogy minden Közép európai közösség kapjon kettős állampolgárságot, de „akkoriban minden párt kinevetett és komolytalannak tartott minket” – fogalmazott Végel László. Majd élcelődve hozzátette, hogy abban reménykedett, hogy 2010-ben a kettős állampolgársági törvény elfogadása idején valaki megköszönje neki ezt a jó gondolatot, de mindenki elfeledkezett erről.

Tanuljunk a szlovákoktól

A kettős állampolgárság témakörében Végel László a továbbiakban kiemelte azt, hogy a szlovákok nem hirdetik a nemzeti egységet, ellenben minden szerbiai szlovák értelmiséginek megadják a szlovák állampolgárságot és még anyagi juttatást is biztosítanak számukra, ezzel kompenzálva a szerb protekcionizmust, vagyis azt, hogy jól fizető állásokba a befolyással rendelkezők hajlamosak szerbeket ültetni, a nemzetiségieket pedig mellőzni. A szlovák hatóság így akar hozzájárulni ahhoz, hogy a szlovákok ne költözzenek Szlovákiába, hanem helyben maradjanak, jegyezte meg Végel László, ráadásul szlovák befektetők Szerbiában szlovákok által működtetett vállalkozásokba fektetnek be, ezáltal is az ottani szlovák közösséget erősítik. A péntek esti tartalmas beszélgetés dedikálással zárult.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter