Egy hárfaművész kitűnő koncertje

Viktor Hartobanu hárfaművész, Romeo Rîmbu karmester és a váradi szimfonikusok. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Viktor Hartobanu hárfaművész, Romeo Rîmbu karmester és a váradi szimfonikusok. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Az Állami Filharmónia csütörtöki hangversenye bizonyítja, hogy a zenei intézmény hangversenyeinek szervezői igyekeznek minél változatosabb repertoárt összeállítani.

Így a múlt heti hangversenyen Carl Reinecke hárfaversenyét és Felix Mendelssohn-Bartholdy egyik szimfóniáját tűzték műsorra. A karmester ezúttal Romeo Rîmbu, a filharmónia állandó dirigense volt, a meghívott hárfaművész, Viktor Hartobanu pedig Németországból érkezett.

Elsőként Carl Reinecke (1824–1910) német zeneszerző Hárfaversenye, op. 182 csendült fel az Enescu–Bartók teremben.

Valószínű, hogy a hárfa mint szólóhangszer vonzotta a szép számban megjelent hallgatóságot. Ez az egyik legrégebbi hangszer, s a húrosok csoportjába tartozik. Természetesen a mai hárfa nagyban különbözik ókori (mezopotámiai, egyiptomi) elődjeitől. Hangolása sokáig csak diatonikus hangsorra írt darabok előadására adott lehetőséget, de a kettős pedálrendszer feltalálása lehetővé tette a teljes kromatikus rendszer megszólaltatását. Így megélénkült a hangszer irodalma, főleg a francia komponisták körében. Berlioz, Debussy és Ravel is előszeretettel alkalmazta a zenekarban. Hogy milyen technikai és zenei lehetőségei vannak a hárfának, mennyi színt lehet kihozni belőle, azt most Viktor Hartobanu mutatta be, nemcsak a Reinecke-versenyműben, de még inkább a ráadásban. Összehasonlítási alapunk kevés van – tavaly májusban Ileana Cruceru hárfaművész előadása is sikeres volt –, de a hallottak bizonyítják, hogy Hartobanu művésze a hangszerének. Hosszan tartó éljenzéssel köszöntük meg produkcióját.

Az „olasz” szimfónia

Szünet után Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) IV., A-dúr, Olasz szimfóniája, op. 90 csendült fel a koncertteremben, a nagyváradi szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Mendelssohn 1830-ban és 1832-ben – magának Goethének ama tanácsára, hogy töltsön több időt a napfényes olasz vidéken – Itáliába látogatott. Firenze, Róma, Milánó és Nápoly mély benyomást tett a zeneszerzőre. Az ottani emlékekből született szimfónia egy szenvedélyes ének: a deli tájak dicsérete. A művet már 1833-ban befejezte, bemutatóját még abban az évben május 13-án Londonban tartották, a szerző vezényletével. Mendelssohn a korai romantika egyik jeles képviselője Schubert és Weber mellett. Munkássága összekötő kapocs  a klasszikus és romantikus zene között. Még születési éve is jelképes: 1809, mely egybeesik a klasszikus korszak óriásának, Haydnnak a halálával. A-dúr, „olasz” szimfóniája az egyik legnépszerűbb műve. Előadása minden alkalommal sikert arat. Ezt a lehetőséget Romeo Rîmbu kiaknázta, így méltán hozott hangzatos sikert a Mendelssohn-szimfónia.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter