A neves francia értelmiségi egyéni diplomáciájáról, személyes “líbiai kampányáról” szóló írás sajátos betekintést nyújt abba, milyen szerepet játszhatnak a világpolitikai döntésekben az egyéni kapcsolatok és a média, nem utolsósorban pedig a … véletlen – persze amennyiben mindez alátámasztja a politikusok szándékait. (Sarkozy nem először támaszkodik nem profi diplomatára külpolitikájában: Michel Kouchner, az Orvosok Határok Nélkül szervezet korábbi vezetője volt, amikor Sarkozy elnök első kormányának külügyminiszterévé nevezte ki).
A 62 éves Lévy, akit a francia sajtó röviden csak BHL néven emleget, 1977-ben a marxizmussal szembeforduló “új filozófusok” egyik vezéralakjaként lett ismert, azóta számos más munkájával is a közvélemény egyik meghatározó formálójává vált, állandó résztvevője a tévévitáknak és időről időre világjáró riporterként is tudósítja a francia médiát. BHL a Libération kiküldött tudósítójaként (a lapnak különben egyik igazgatója) február végén Kairóba utazott, de “elkésett”: Mubarak addigra már lemondott, a filozófus riportjára senki sem figyelt fel Párizsban. Már haza készült, amikor hírét vette a líbiai felkelésnek, de némi habozás után felült a gépre. Négy nappal később azonban újra repülőre ült, hogy Líbiából tudósítson. Kalandosan jutott az egyiptomi határról Bengáziba (nem talált taxit, ezért kísérőjével együtt egy zöldségkereskedő teherautóján tette meg az utat).
Március 4-én aztán a Le Figaro szerint “amatőr haditudósítóból a világpolitika egyik fő mozgatójává lépett elő”, hála Nicolas Sarkozy francia elnökhöz fűződő személyes kapcsolatának. Ilyesmi nem először fordult elő BHL életében, ugyanis 18 éve már szép diplomáciai húzásként sikerült elérnie, hogy Alija Izetbegovic boszniai elnököt, akit a boszniai háború kezdetétől támogatott, fogadja Francois Mitterrand francia elnök – ő maga kísérte a politikust az Elysée-palotába. (Mitterrand később személyesen is ellátogatott a szerb csapatok által ostromgyűrűbe zárt, a nemzetközi erők által védett Szarajevóba).
Március 4-én a filozófus egy véletlennek köszönhetően – a tengerparton találkozott az ÁNT egyik önjelölt szóvivőjével, akit rábeszélt arra, hogy vigye el Musztafa Abdel-Dzsalilhoz – bejutott az ellenzéki vezető villájába. Így nem csupán exkluzív interjút sikerült készítenie az ellenzék politikai vezetőjévé vált volt líbiai igazságügyi miniszterrel, hanem az alkalmat felhasználva önjelölt diplomataként is fellépett. Miután kifejtette az új Líbia vezetőjének és találkozón jelen lévő, frissen megalakult kabinetje tagjainak, hogy “a líbiaiak a föld sója, az egész világ rájuk tekint”, azt javasolta, hogy küldjenek delegációt Franciaországba, ahol személyes kapcsolatai révén mindent meg fog tenni azért, hogy bejussanak az Elysée-palotába. Még aznap este műholdas telefonján sikerült elérnie Nicolas Sarkozyt, akivel tegező viszonyban van, és megkérdezte, hajlandó lenne-e fogadni az ÁNT küldöttségét. Az államfő azonnal igent mondott – írja a francia lap.
A találkozóra március 10-én az Elysée-palota első emeletén lévő zöld szalonban került sor, az elnök fogadta az ÁNT három küldöttét, akiket BHL is elkísért. Jelen volt a megbeszélésen Sarkozy diplomáciai tanácsadója, Jean-David Lévitte és “egészen sápadtan” Henri Guaino különtanácsadó is, aki 2007-ben nyilvánosan “felfuvalkodott kis hülyének” nevezte a filozófust egy másik ügy kapcsán. Sarkozy ezen a találkozón jelentette be a meglepett és elragadtatott líbiaiaknak azt, amit előzőleg BHL társaságában főzött ki – írja a francia lap -, vagyis az ÁNT elismerését Líbia egyedüli törvényes képviselőjeként, nagykövet küldését Bengáziba, a Kadhafi katonai repülőtereire mérendő célzott légi csapásokat. Mindehhez, tette hozzá Sarkozy, már előzetesen megszerezte az Arab Liga jóváhagyását is. Alain Juppé francia külügyminisztert két órával később – amikor a líbiai ellenzék már bejelentette a világnak a jó hírt – a brüsszeli pályaudvaron újságírók serege várta, de nem nyilatkozott. A miniszter láthatóan minderről semmit sem tudott – írta a Le Figaro.
Ezt követően azonban Kadhafi csapatai előrenyomultak és a francia média hevesen ostorozta a “valószínűtlen Sarkozy-BHL páros perondiplomáciáját”, azaz az Elysée-palota lépcsőjén elhangzó váratlan bejelentéseket. Mi több, március 15-én a párizsi Westin hotelben Clinton amerikai külügyminiszter és az ÁNT képviselőjének találkozóján (amelynek létrehozásában a Le Figaro szerint ismét csak közreműködött BHL) a két fél nem értette meg egymást, Bengázi küldötte azt tapasztalta, hogy Washington nem akar katonailag beavatkozni.
A filozófus ekkor elhatározta – írja a Le Figaro -, hogy nyilvánosan gyakorol nyomást Sarkozyre. Csütörtökön, március 17-én reggel a rádióban úgy fogalmazott, hogy amennyiben Kadhafi beveszi Bengázit, a város tengerparti sétányán kitűzött hatalmas francia lobogót a lemészárolt líbiaiak vére fogja borítani. “A formula hatásosnak bizonyult. 14 órakor Sarkozy felhívta Bernard-Henry Lévyt és arról tájékoztatta, hogy New Yorkba küldte Juppét, ő maga pedig személyesen hívja fel az ENSZ Biztonsági Tanácsában képviselt 15 ország vezetőit. Éjfélkor pedig személyesen jelentette be “pótminiszterének”, hogy megnyerte a játszmát, az ENSZ elfogadta a líbiai légtérzárlatot elrendelő határozatot” – fejeződik be a francia lap írása.
