Egy emlékezetes húsvét valós története

Egy emlékezetes húsvét valós története

Nagyvárad – Kilencven évvel ezelőtt,
húsvét első napján gyökeres
történelmi fordulat ment végbe
Nagyváradon, melyet a magyarok akkor
megszállásnak, a románok
felszabadításnak hívtak.


1919 április 20.-án megbukott, alig egy
hónap után a kommunista hatalom s
kezdetét vette a román
közigazgatás. A történelmi
pilllanatot, melyre emlékezünk a magyarok
akkor megszállásnak, a románok
felszabadításnak neveztek.

Előzmények


Az első világháborút
lezáró párizsi
békekonferencia 1919 márciusában
új semleges zóna
kialakítását határozta el
Románia és Magyarország
között, amelybe városunk is beleesett.
A döntést március 20.-án
közölték Magyarországgal.
Károlyi Mihály
köztársasági elnök és
kormánya az újabb
országcsonkítás elleni
tiltakozásként lemondott. A hatalmat Kun
Béla vezetésével a
kommunisták vették át. A
tanácsköztársaságnak nevezett
új hatalom megosztotta a magyar
társadalmat , meggyengítette az
ország védelmi
képességét, ugyanakkor
kiváltotta az antanthatalmak
ellenzését is. Ezt használta ki
Románia, amikor a kommunista hatalom elleni harc
ürügyén megindította
offenzíváját a Magyar
Tanácsköztársaság ellen, az
Antant által 1916-ban, titokban megigért
területek megszerzéséért
és az 1918 december 1.-i
gyulafehérvári határozatok
megvalósításáért. A
román hadsereg 1916 április 16-án
Csucsánál támadásba
lendült, hogy behatoljon az új
demarkációs vonal által
határolt területre. A
kislétszámú magyar
védősereg parancsnoka, Kratachwill
Károly ezredes a megfelelő
tartalékok hiányában elrendelte a
visszavonulást. Így a román
hadsereg jóformán
ellenállás nélkül vonulhatott
nyugat felé, s megpecsételődött
Nagyvárad sorsa is. A román hadsereg
előretörését az is
elősegítette, hogy a lakosság
döntő többsége ezt tartotta a
kisebbik rossznak a magyar kommunista terroruralommal
szemben.

Történelmi órák


A Szabadság című nagyváradi
újság 1919 május 1-i
számában Történelmi
órák a román
megszállás előtt címen
így számolt be a helyi
eseményekről: “Április 18.-án
éfélkor Oroszlán Pál a
hadügyi népbiztos helyi politikai
megbízottja magához rendelte
Jánossy Gyulát, Nagyvárad
rendőrfőkapítányát.
Közölte, hogy a román
előretörés miatt átmenetileg
kiürítik a várost, de
Fugyivásárhely és Nagyvárad
között helyi erőkkel mindaddig tartani
fogják a frontot, míg megérkezik
Budapestről a Vörös hadsereg. Az
összes helyi román vezetőt
lefogják és túszúl
tartják, sőt akiről kiderül, hogy
kémkedett, agyontörik. Jánossy
tiltakozására átengedték
neki a már letartóztatott román
vezetőket és ő a saját
hivatalában biztosított számukra
védelmet.” Másnap reggel Halász
százados az általa szervezett tiszti
gárdával elfoglalta a
kommunistáktól a
megyeházát, majd a Rulikovszki utcai
laktanyánál harcba kezdett a
felfegyverzett vörösökkel, akiket
végül megfutamítottak s így
mintegy 1500 fegyvert és 3
géppuskát szereztek. Ezzel a
kommunisták hatalmát Váradon
felszámolták.

A bevonulás: megszállás vagy
felszabadítás?


Traian Mosoiu tábornok húsvét
vasárnapján Várad katonai
parancsnokává Stefan Holban
tábornokot nevezte ki, aki kijelentette:
Nagyvárad a mai naptól kezdve
Nagyromániához tartozik. Aznap este,
amikor a kommunisták megfutamodtak
Nagyváradól, felszedték a
vasúti sinek egy részét
Biharkeresztes, Bors és Biharpüspöki
térségében, hogy
megakadályozzák a Sandler Jenő
vezette vörös hadsereg
eljutását Nagyváradra.
Április 20-án, húsvét
vasárnap hajnalát Halász és
Jánossy megkereste Ardelean Justint, hogy vegye
fe a kapcsolatot a már Mezőtelegden
állomásozó román
hadsereggel, és kérje fel a parancsnokot,
vonuljanak be Váradra, s
akadályozzák meg a kommunisták
visszatérését. A román
hadsereg csak hétfőre tervezte ezt, de
amikor tudomást szereztek a
változásokról, megkezdték a
bevonulást. 11 órakor beérkezett
az első lovasjárőr Nagyváradra.
Halász parancsnok
intézkedésére öt
teherautó indult a román katonaság
(gyalogság)
beszállítására, amelyek
többször megtették az utat
újabb szállítmányokkal.

A testvériség jegyében


A román hadsereg parancsnoka Traian Mosoiu
tábornok déltájban érkezett
a keleti városvégen lévő
vízműhöz, ahol a város
küldöttsége Rimler Károly
polgármesterrel az élén fogadta. A
polgármester üdvözlő
beszédében kijelentette: “A város
polgársága azt a reményt
táplálja, hogy a megszálló
csapatok részéről
jóindulatú
bánásmódben lesz része.
Kérem tábornok urat, vegye a
várost jóindulatú
védelmébe.” Mosoiu így
válaszolt: “Mint az Antant megbízottjai a
rendet és a békét megteremteni
jövünk. Minthogy jelszavunk a
testvériség, egyenlőség,
szabadság, reméljük, hogy ezen
feladat teljesítésében a
város polgársága és
tanácsa bennünket feladatunkban
hathatósan támogatni fog. A
rendzavarókkal, anarchista elemekkel a
legszigorúbban fogunk elbánni és a
rendet minden eszközzel a legsúlyosabban
fogjuk fenntartani.” Húsvét
vasárnapján délután 3
órakor vonult el az első román
csapat Mosoiu tábornok előtt, akit a
görög katólikus püspöki
palotában helyeztek el. A tulajdonképpeni
megszálló csapat csak
délután hat órakor érkezett
meg vonattal a nagyállomásra.
Ezután jelent meg a tábornok
kíséretével a
városházán, s vette át
hivatalosan a város
kormányzását. Várad katonai
parancsnokává Stefan Holban
tábornokot nevezte ki. Másnap
húsvéthétfő
délelőttjén, a Holdas templomban
tartott ortodox hálaadó ünnepi
misén az új parancsnok bejelentette:
“Nagyvárad a mai naptól kezdve
Nagyromániához tartozik”. A
történelem, – pontosabban az adott
történelmi helyzet – igazolta az akkor
sokaknak hihetetlennek tűnő
kijelentést. Jó egy év
múlva 1920 június 4.-én a trianoni
döntés szentesítettea
tábornok szavait is. Így a kilencven
évvel ezlőtti húsvéti
események feledhetetlen részeivé
lettek viharos történelmünknek.

Kupán Árpád