Egy „civil mozgalmár” véleménye

A Bihari Napló szombati számában Szabó Ödön nyilatkozik a lapnak az RMDSZ és a Bihar megyei EMNT kapcsolatáról, a magyar utcanevekről és személyemet érintve arról, hogy „nehéz úgy civil mozgalmárként megjelenni, hogy valaki reggel EMI vezetőnek ébred, délben MPP alelnök és este pedig EMNT ügyvezető elnök”.

Meg kell köszönnöm Szabó Ödönnek, hogy elismeri „civil mozgalmár” szerepemet, magam is így határoztam volna ezt meg. További, gúnyos felsorolását – számára is –, hadd egészítsem ki. Szabó Ödön gondolatmenetét követve, pirkadatkor még nagyváradi HVIM elnök is voltam, de mivel nem értettem egyet a szervezet elnökének párválasztásával, nem tudtam tovább azonosulni velük. Aztán a közelmúltban nagyváradi EMI elnök is voltam évekig, de mivel ez egy ifjúsági szervezet, és jómagam már lassan nem tartozom ebbe a korosztályba, önként átadtam a stafétabotot. Persze, ahogy lehet, a továbbiakban is segítem ezt a szervezetet, annál is inkább, mivel tiszteletbeli elnöke lettem.

Szabó Ödön rosszul tudja, mert nem MPP, hanem MPSZ alelnök voltam egy ideig. Pontosan addig a percig, amikor arról értesültem, hogy az MPSZ váradi elnöke, Sárközi Zoltán, cserbenhagyva a polgári oldalt, pénzért, hatalomért az RMDSZ mellé állt és cserébe vezetőtanácsi tag lett a Hőerőműnél, majd városi RMDSZ-tanácsos. Később Csuzi István, az MPSZ megyei elnöke is követte a városi elnök útját és ő is beállt az RMDSZ szekértolói közé. Velük kapcsolatban teljesen igaz az, hogy reggel még a polgári oldalon ébredtek, de este már az RMDSZ mellé feküdtek. Szabó Ödön velük kapcsolatban kellene gúnyos legyen, és még azt is elmondhatná, nehéz úgy a civilek vezetőjének lenni, hogy hűséges RMDSZ-es párt-tanácsosnak is kell lenni, mert ilyen is van körükben.

Én bármilyen tisztséget is vállaltam, mindig megmaradtam a polgári, nemzeti oldalnak nevezett csoportosulások mellett, és ezek a tisztségek nem fizetős állások, mint az RMDSZ által politikai hűségért osztogatott állások. Önkéntes, ha tetszik igazi „civil mozgalmár” munka ez, ami csak saját anyagi ráfordítással, családunktól elrabolt idővel és a Szabó Ödön-féléktől kapott gúnyolódásokkal jár.

Itt kell megemlítenem azt, ami Szabó Ödön számára sértődést okozott, hogy én nem találok semmi kivetnivalót Tőkés László EP-képviselő azon kijelentésében, miszerint az RMDSZ posztkommunista pártként viselkedik. Hát nem azt teszi? Akik nem hódolnak be nekik, vagy egyszerűen, akik más véleményen vannak, mint a Párt, azokat igyekszik eltaposni, félretaszítani ugyanúgy, mint Csonka-Magyarországon posztkommunista testvérpártjuk. De ahogy ott már felsejlik a megtisztulás útja, amikor a tolvaj ifjú szocialistákat a nekik járó helyre, börtönökbe zárják, úgy itt is el fog következni a megtisztulás, amikor is a Párt ifjainak és idősebbjeinek is el kell számolnia az erdélyi, és benne a nagyváradi magyarság félrevezetéséért, elárulásáért.

Végül említsem meg azt is, hogy Szabó Ödön fején találta a szöget, amikor azt nyilatkozza az említett cikkben, örül annak, hogy civil szervezetek egy része is csatlakozik az RMDSZ által húsz éve megkezdett ügyekhez. Erről van szó, húsz éve mindig megkezdenek valamit Nagyváradon, amit soha nem fejeznek be. Valamit csinálgatnak, de soha semmi eredménye munkájuknak. Látszatra dolgoznak, mint az útjavítók, tömögetik, foldozgatják, de nem lehet járni rajta. És mindig csak abba a munkába kezdenek bele, amit román párttársaik, elvtársaik megengednek nekik. Amikor majd újabb húsz év múlva az RMDSZ eredményt is fel tud mutatni Nagyváradon (ha mást nem, avatnak még egy emlékoszlopot maguknak), akkor beszélhet Szabó Ödön a magas lóról, de addig jobb, ha a földön jár, mert legalább akkor néha megláthatja az elszomorító nagyváradi magyar valóságot.

Nagy József Barna

Címkék: , ,