Egy bátor tett krónikája

Egy bátor tett krónikája

Bihar megye – Bár reménykedve
látogatott el szekesztőségünkbe a
váradi Hársony János,
hétfőn délután meghalt az a
caracali illetőségű férfi, akit egy
nappal azelőtt ő mentett ki Nagyváradon a
Sebes-Körösből, nem messze a Dacia
hídtól.


„Vasárnap este hat óra
körül egy találkozóra indultam,
de még volt húsz szabad percem,
ezért megálltam Dacia
hídnál a parton, figyeltem az ott
horgászó embert” – mesélte a
vasárnapi eset részleteit Hársony
János. „Amint ott
álldogáltam, megpillantottam egy fekete
foltot a híd alatti
vízbuktatónál. Már vagy
háromszor megforgatta a buktató, majd
kikerült onnan és vitte tovább a
víz. Mikor jobban megnéztem, akkor
láttam, hogy egy ember az. Azonnal beszaladtam a
Körösbe. Sikerült elkapnom,
és  kihúztam a kis kavicsos
szigetre. Addigra már három
polgárőr is odaért. Én
megadtam az adataimat és azt mondtam, hogy
sürgősen haza kell mennem, mert elkezdtem
nagyon fázni.  A
polgárőrök elkezdték a
mentést, de akkorára kiérkeztek a
mentők, és az emberek is elkezdtek
gyülekezni. Biztos voltam benne, hogy az ember
meghalt, de a hétfői Bihari Naplóban
olvastam, hogy még van esélye a
túlélésre. Örültem, mert
arra gondoltam – lévén, hogy
vallásos ember vagyok – , hogy
virágvasárnap alkalmából
egy életet tudtam megmenteni. Különben
ez már a második alkalom, mert valamikor
Vilmos testvéremet is sikerült
kihúznom Fugyivásárhelyen a
Körösből” – mondta az
erdon.ro-nak Hársony János.

Tragikus végkimenet


A mentésről Hársony János,
aki egyébként a PKE dolgozója
illetve autóvezetés-oktató
még hozzátette: „meg se fordult a
fejemben, hogy mi történik velem, ha
bemegyek a hideg vízbe. Láttam, hogy
sekély a víz, ezért veselkedtem
neki, de ha mély lett volna, akkor talán
elgondolkoztam volna, hiszen nem biztos, hogy ki tudtam
volna menteni. Nehéz volt a mentés, mert
bár kicsi volt a víz, de nagy volt a
sodrás. Amikor elkaptam a kezét, a test
súlya és a sodrás húzott
magával, néhány
lépést kellett előremenjek,
míg sikerült megvetnem a lábam.
Akkor megfogtam a másik kezét is
és elkezdtem húzni kifelé. Az
egész mentés legalább három
percig tartott, mert le kellett ugorjak a
lépcsőkön, és víz
közepéig kellett begázoljak, de a
legtöbb időt az vette el, míg elkaptam
az embert és megtartottam, hogy a sodrás
ne vigye tovább” -  mesélte a
bátor életmentő. Bár a tett
nemességéhez és
hősiességéhez nem fér
kétség, a fiatalember hétfőn
koradélután elhúnyt.
Barátja elmondása szerint nem
öngyilkossági szándékkal
ugrott a körösbe az elmondások szerint
meglehetősen kapatos fiatalember a Dacia
hídról,  hanem hűsölni
akart, de egy örvény (forgó) a
mélybe szippantotta.

Pap István