Egy asztalnál a művészekkel

Akt.:
Fotó: huntheater.ro
Fotó: huntheater.ro
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében nagy sikerrel játsszák Robert Woodruff rendezésében a Születésnap című darabot, mely már több mint 30 előadást ért meg.

Thomas Vinterberg és Mogens Rukov Festen című film (1998) színpadi változatát Visky András írta, melyet Robert Woodruff állított színpadra. Amint Visky András megfogalmazta, az előadás a Kelet-Európában tabuként kezelt családi erőszakról szól.

Robert Woodruff a kortárs amerikai színház egyik legsikeresebb rendezője. A San Francisco-i Eureka Theatre Company alapítója, az American Repertory Theater volt igazgatója.

A sikerdarabot az Interferenciák III. Nemzetközi Színház Fesztiválon is bemutatták, Kolozsváron.

Az előadást követő műhelybeszélgetés során érdekes, izgalmas kép alakult ki a rendező munkastílusáról, a rendező- színész- díszlettervező együttműködéséről, a színészek és nézők közötti kapcsolatról.

Ezáltal betekintést nyerhettünk a színházi rendezés titkaiba. A néző más szemszögből is megismerhette a színházi alkotófolyamatot, jobban megérthette a kortárs színjátszás kérdését. A beszélgetésen jelen voltak a színészek, a díszlettervező. A műhelybeszélgetésen a moderátor szerepét Visky András töltötte be.

Robert Woodruff szerint a színésznek autentikusnak kell lennie. Amint Visky mondta, a rendező a bemutató előtt elővett egy A4-es papírt. 2 két irányba, nyíllal jelölt. Az egyik irány jelezte a színész állapotát, merre kell haladnia a szereppel. A másik a tudatosságot mutatja, a színésznek mindig tudnia kell, „Ki vagyok? Hol vagyok?”

Visky szemléletesen, színesen, változatosan érzékeltette az előadás keletkezésének a gondolatát. Mint mondta, a családon belüli erőszak sajnos az életben is megnyilvánul. Romániában a családok 70%-át érinti.

Robert Woodruff szerint „a Születésnap a hallgatás törvényének a feltörésében mutatott egyéni tett elképesztő erejét és félelem nélküliséget állítja elénk. Annak a bátorságnak a szépségét, amely az igazság fényét vetíti mind személyes, mind pedig kultúránk életére.”

Játéktér és nézőtér

A műhelybeszélgetés során kiderült, milyen módon alakult ki a játéktér és nézőtér. A Stúdióterem közepén hosszú, vacsorára, ízlésesen megterített asztal, székekkel körülvéve. A játéktér rendkívül szűk. A nézők az asztal mellett ülnek. Amint a díszlettervező Carmencita Brojboiu mondta, rendkívül ökonomikusan kellett kihasználni a teret. A nézőtérnél és a játéktérnél minden cm. számított. Matematikai tér volt.

Rendező- színész-néző viszonya

A rendező –színészek viszonyára vonatkozólag, a színészek érzékeltették a jelenetek megalkotásának „titkait”. A jelenetek alakítása során a rendező megbeszélte a színésszel, mire gondol. Közel vitte a szereplőhöz a szöveget. „Mi magunk raktuk össze puzzle-t”.

Visky arra kérte a színészeket, mondják el a nézőkkel való kapcsolat során keletkezett élményeiket. A jelenlevő színészek megvallották, hogy kezdetben nagyon izgalmas volt a nézővel testközelbe levő helyzet.

Az elmondásuk alapján körvonalazódott, milyen a nézői magatartás. Bogdán Zsolt szerint megpróbálták rejtélyessé tenni az előadást. A közelségnek ára van. Most már megszokták a nézőkhöz való közelséget.

Különböző helyzeteket elemezve, a nézők reagálási módját érzékeltették, az előadás témájához való viszonyulásukat. Felvetődött a kérdés, mi történik akkor, ha előadás során egy néző feláll, és elmondja a maga történetét. Visky András szerint vannak helyzetek, mikor néző is be akar kapcsolódni az előadás menetébe. Ilyen esetben a színésznek kell megoldást találni. Példaként hozták fel az egyik előadáson történteket. Az előadás során az egyik néző összeroppant. Úgy tűnik, a kérdés lelkileg is érintette. A mellette ülő ügyesen oldotta meg a helyzetet, mikor felajánlotta a segítségét. Viszont volt olyan néző, aki végig kommentálta az előadást.

Bogdán Zsolt szemléletesen érzékeltette azt a folyamatot, miként alakul az együttérzés, a szimpátia gyűlöletté.

Érdekes helyzet az előadás során résztvevő gyermek- szereplők kiválasztása. A szempont az volt, hogy ne traumatizálják a gyermekeket. Végül is magyar nyelvet nem ismerő gyermekszereplőket választottak ki, akik nagyon élvezték a szereplési lehetőséget. Örömmel vettek részt az előadásban.

Az előadás egyik fontos eleme a 3 fogásos vacsora, mikor a néző együtt vacsorázik a színészekkel. Érdekes, milyen a nézői magatartás ebben a sajátos színházi helyzetben. A feszült tartózkodó magatartástól a felszabadult fogyasztó viselkedésig – minden fokozat észlelhető volt.

A mai kortárs színházi előadások tudatos, gondolkodó nézőt igényelnek, aki a színházi alkotó folyamat belső vonatkozásait elemzi, és megérti annak sajátosságait.

Szerintem a Kolozsvári Állami Magyar Színház technikai felszereltségén kellene elgondolkodni. Egy ilyen jellegű és elképzelésű teljesítmény, nagyobb és még korszerűbb világítási technikát kér, mert a videó filmezés megvilágítása, és a színházi tér megvilágítása nem azonos. A képernyőn is vetített jelenetek képi hatása rontott a színészi alakítások hatásosságán. A technika lehet lenyűgöző, de a színházban, élő előadáson a művészi átélés, a közelség következtében, a színházi néző számára még hatásosabb lehet, mint egyébként.

Mint kísérlet figyelemre méltó, amiben benne van a továbbgondolás lehetősége, mellyel lehet élni. De nem lehet visszaélni, mert az visszahathat az előadás minőségére.

Csomafáy Ferenc