„Élsport”: óvatosan az „éllel”

Veszélyes is, nem csak szép a korcsolyázás; figyeljünk másokra, magunkra, a szabályokat tartsuk be!

Ne feledjük, bármilyen jó a korcsolyázás, nagyobb a baleset lehetősége, mint
más sportoknál. Tény: a jég kemény és csúszik, a korcsolyázó nagy sebességgel
halad, a lábán pedig élek vannak, olykor farkasfoggal ellátottak – vezette be
gondolatait Becsky András, a Debrecen Jégcsarnok ügyvezető igazgatója.

Alapvető etikett ezért, hogy nagyon figyeljünk oda magunkra és másokra
– mondta. S mint megjegyezte, vannak iratlan szabályai a korcsolyázásnak, melyeket
be kell tartani, nem véletlenül alakultak ki.

Jégre tarts!

Hagyomány, hogy mindig mindenki az óramutató járásával ellentéstes irányban
halad a korcsolyapályán. Vélhető – jegyezte meg az igazgató –, hogy többségünknek
ebbe az irányba könnyebben megy a kanyarodás vagy a koszorúzás. Ugyancsak iratlan,
de mindenkitől elvárt szabály, hogy ha kezdőt látunk a pályán, óvatosabban haladjunk
el mellette, nagyobb ívben kerüljük ki.

Ne történjen ilyen, de ha elesnénk, másokra is legyünk tekintettel: tartsuk
az éleket a jégen! Felálláskor is legyünk óvatosak! Nem jó ötlet belekapaszkodni
másokba, ráadásul e mozdulattal őket is veszélyeztetjük! A korcsolya élei sose
legyenek a levegőben, mert komoly sérülést okozhatnak! Olyan meg véletlenül
se forduljon elő, hogy kalimpálunk hadonászunk velük sem a jégen, sem azon kívül!
– tudtuk meg az igazgatótól.

Kesztyűt mindig vegyünk!

Ha érezzük, hogy elvesztettük az egyensúlyunkat, próbáljuk meg úgy alakítani,
hogy előre essünk. A kezdőknek ezért szokták ajánlani, hogy hajoljanak előre.
Ügyeljünk arra, hogy a fejünket ne üssük be, és törekedjünk arra, hogy inkább
térddel és kézzel fogjuk fel az ütést (ha lehet, ne a tenyereinkre zuhanva,
hanem inkább a kiegyenesített alkarra) – amennyire szabályozni tudjuk a folyamatot
– javasolta Becsky András.

Mint hangsúlyozta, nagyon fontos: esés után nyomban húzzuk magunk alá a kezünket,
nehogy az arra járó kézsérülést okozzon. Majd amilyen gyorsan tudunk, álljunk
fel! Nagyon jó szolgálatot tehet a kesztyű, mert véd esés közben, akárcsak a
vastag öltözék.

Félni nem kell

Félni nem kell, de nem árt az óvatosság – fűzte a fentiekhez az igazgató. S
kitért arra is, hogy kezdőknek, főleg gyerekeknek ajánlott felügyelettel kimenni
a pályára. Öltözzenek fel, s ha lehet, viseljenek párnázott ruhát. Nagyon hasznosak
a védőfelszerelések is (például kéz- és könyökvédők). Kisebbeknek fejvédő sisakot
is ajánlott az igazgató.

Amíg nincs gyakorlatunk, ne menjünk gyorsabban, mint amit uralni tudunk. Eleinte
nem árt olyan időszakaszokban „jégre menni” – például hétvégén délelőtt –, amikor
kevesen vannak a csarnokban. S aki szakszerűen akarja elsajátítani a korcsolyázás
művészetét, az szervezett tanfolyamokat választhat.

Heves-jeges – Szóljunk a rendésznek
A pályán egésznapos felügyelet van: biztonsági őrök és pályarendészek óvják
akorcsolyázók nyugalmát – mondta Becsky András. Ha valaki balesetveszélyesen
viselkedik a pályán, a hangszórókon keresztül felszólítják, s ha szükséges,
lehozzák a jégről. Szerencsére utóbbi nem nagyon szokott előfordulni. Nagyobb
rendezvényeken, jégdiszkókon több pályarendész is köröz a szórakozó fiatalok
közt, hogy ne történjen baj. – Nem lehet eléggé hansúlyozni: ha látjuk, hogy
valaki megsérült, nagyon megütötte magát, szóljunk a rendésznek. Ők megszervezik,
hogy a kisebb sérüléseket, horzsolásokat orvossolják aheléyszínen. Ha nagyobb
a baj, akkor mentőt hívnak
– mondta az igazgató.

P. É.