Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Ionuţ Caras, Cristian Rigman. Fotó: Nicu Cherciu
Ionuţ Caras, Cristian Rigman. Fotó: Nicu Cherciu
A Kolozsvári Nemzeti Színház idei első nagyszínpadi bemutatója két merészen gondolkodó és vállalkozó közös munkájának eredménye. Színházi témaként a világirodalom egyik kiemelkedő orosz prózaíró, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij „A félkegyelmű” című könyvét sajátságosan dramatizálták.

 

Nem volt kis vállalkozás, mert a prózában a szerzőnek lehetősége van, különösen egy világ klasszisnak, aki ráadásul kiválóan forgatja tollát, olyan irodalmi árnyalatokat használni, amely csak prózában érhető el. A színpadi szöveg teljesen más kellene, legyen. Ami szóban elhangzik a színpadon, annak a néző számára élnie, kell. Esetünkben ez a szándék, minden ellentmondás ellenére, élt.

A norvég Anna Stigsgaard négyes minőségben, színházrendező, zenész, színész és fordítóként, szemerkélhetett a Dosztojevszkij nagyon mélyen szántó és többrétegű szövegében. Társa, a kolozsvári születésű Stefana Pop- Curşeu. A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Karán végzett. Majd Franciaországban, Színháztudományi Intézetben, Paris III, Sorbonne Nouvelle-ben folytatta tanulmányait, doktori címet szerzett. Jelenleg a BBTE Színház és Televízió Karon adjunktus. Kritikus, színházi teoretikus, a Kolozsvári Nemzeti Színház művészeti igazgatója. A két színházi személyiség, 2011-ben, Kolozsváron tartott nemzetközi színházi kollokviumon ismerkedik meg, ahol a rendezők több színházi koncepciót sorakoztatnak fel. Az ismeretségből barátság, a barátságból munkatársi viszony, majd végül is színházi megnyilvánulás lesz. Mindennek az alapját Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij „A félkegyelmű” című könyvére építik, melynek dramatizált változatait különböző nyelveken, ismerik. Ők is létrehoznak egy variációt, melyet majdnem két órában elő lehet adni. Főszereplője Lev Nyikolajevics Miskin herceg, (Cristian Rigman) az úgymond idealizált, jó ember típusa, aki nagyon sok Dosztojevkijre emlékeztető vonással is rendelkezik. Azt nem lehet kibogozni, milyen nyelven írták meg az előadandó anyagot. Azt ellenben az előadás frissességéből következtetni lehet, hogy a darab rendezője bízván abban a színészi anyagban, mellyel dolgozott, szabadon eresztette színészeinek variációs kézségét. Ami meghozta az eredményt.

A színházi előadás leeresztett vasfüggönnyel, lefedett zenekari árokkal és színházi megvilágítással kezdődik. A széksorok közötti járóban, futólépésben egy ifjú ugrik a színpadra. A lendületét visszafogva, beáll Miskin herceg alakját jellemző pozícióba. Hosszú útról érkezett meg, magával hozva mindazt a kételyt, amely a sok szenvedést eltűrő, sajátosan gondolkodó Lev Nyikolajevics Miskin herceget is jellemzi. Akit ebben az előadásban szimbólumként leeresztett vasfüggöny vár. Lev Nyikolajevics Miskin herceg a vasfüggönyön többször is kopog, míg végül válaszkopogást hall. Majd lassan felmegy a vasfüggöny, és kitárul egy ismeretlen, és mégis ismert világ, a művészet nyelvén szólván, Dosztojevszkij modorában, a mához, mai nyelven.

Miskin herceg: Cristian Rigman, Parfjon Rogozsin: Ionuţ Caras. Nasztaszja Filippovna Baraskova: Ramona Dumitrean. Jepancsin tábornok: Miriam Cuibus. Aglaja: Anca Hanu. Adelaida: Romina Merei. A. I. Tockij: Petre Băcioiu. Ganea: Matei Rotaru. Ippolit: Silvius Iorga/ Cristian Grosu.

Díszlet: Adrian Damian. Színpadi mozgás: Savino Paparella. Rendezőasszisztens: Alexandra Sofonea. Világosító: Jenel Moldovan. Hangosító: Vasile Crăciun.

A színházművészetnek, ha jól játsszák, meg van az a hatása, hogy a maga nyelvén elmondja mindazt, amit el akar mondani. Nem véletlenségből megy a darab teltházakkal. Mert a hajdani Szentpétervárnak, Dosztojevszkij szellemében, bő mondanivalója van a mának, a hazai Romániának. Most is vannak nemesen gondolkodó, karizmával rendelkező emberek, akik olyan anyagi körülmények között kénytelenek élni, ami más országban szinte elképzelhetetlen. Most is vannak kitartott nők, és vannak olyanok, akik álmodoznak egy reményteljes életről, egy eljövendő szép jövőről. A pénz hatalma, a vágyakozások, az elképzelések ma is szárnyalóak. Ma is létezik a szárnya-vesztett, önmagát megtalálni nem tudó ember, a csetlő- botló ügyetlen és a magabiztos anyagiakkal rendelkező férfitípus. Talán ennek is köszönhető az, az összehangolt játék, amit Cristian Rigman és Ionuţ Caras a nézőknek feltálal az előadás alatt.

Ramona Dumitrean, Nasztaszja Filippovna szerepében brilliánsan érzékelteti azt a női típust, aki leplezve tud úgy élni, amit senki sem ismer.

A színészvezetésnek köszönhetően az előadás, pergő, amit a hangi, valamint a világítási effektusok még élénkebbé tesznek.

Csomafáy Ferenc