Diáklányból prostituált

Diáklányból prostituált
Nagy vihart kavart nemrégiben egy fiatal francia egyetemista lány önéletrajzi kötete, amely kendőzetlen őszinteséggel tárja föl, hogyan lett a 19 éves diákból prostituált. Tandíj, lakbér, a kényelmes élet utáni sóvárgás: mindez elég ahhoz, hogy egy fiatal lány áruba bocsássa testét?

Nemcsak a szemérmes franciákat, az egész világot sokkolta Laura D. önéletrajzi kötete, amelyben a spanyol-olasz szakos lány őszintén vall arról, hogy szexuális szolgáltatásokért kapott pénzből finanszírozta első éves egyetemi tanulmányait. A megrázó és kissé botrányszagú történetre rögtön rábukott a világsajtó, ami nem is csoda, tekintve, hogy a kötet kiadása a provokatív és botrányos műveket előszeretettel gondozó Max Milo nevéhez fűződik. Laura D. 18 éves korában, az egyetemre beiratkozva döbbent rá, hogy diákmunkából nem tudja eltartani magát, szociális segély pedig nem járt neki, mert szülei többet keresnek a minimálbérnél. Egy éjjel az interneten barangolt – és azon töprengett, miből fogja kifizetni az albérletet és a számláit -, amikor megakadt a szeme egy hirdetésen. Ötvenéves férfi kere-sett egyetemista hölgyet masszázs céljából. Az első „masszázsért” 250 eurót (körülbelül 65 ezer forintot) kapott, később olyan is előfordult, hogy egyik vendége lap-toppal fizette ki - emlékezik Mes Chéres Études (Drága tanulmányaim) című, 2006-ban napvilágott látott könyvében Laura.

 Laura története nyomán meghökkentő adatok láttak napvilágot: a SUD Etudiant francia diákszervezet közzétette felmérését, amelyben 40 ezerre becsülte azoknak a diákoknak a számát, akik 2006-ban prostitúcióból tartották fönn magukat Franciaországban. Később kiderült, hogy a szervezet jócskán „fölé lőtt”, ez a szám ugyanis nagyjából megegyezik a létminimum alatt élő diákok létszámával, akiknek csak egy része választja a pénzkeresés e formáját. A téma tabunak számít Franciaországban, ezért a helyi rendőrség is csak óvatosan nyilatkozik: hivatalos források 20 ezer diákprostituáltról beszélnek (az országban több mint kétmillió egyetemista tanul).
Az online „piac” ideális terep a szexuális szolgáltatásokat hirdető lányoknak, és eszményi vadászterület a jól szituált, házas, középkorú férfiaknak, akik egy kétórás, beszélgetéssel tarkított nemi aktusért akár 400 eurót  is kifizetnek egy-egy diáklánynak – írta az eset kapcsán a Guardian című brit napilap online változata. Más kérdés, hogy akik szexoldalakon „egyetemistaként” hirdetnek, valóban a tandíjért és megélhetésükért güriznek vagy csak jó reklámfogást látnak a Lolita-szerepben, amely vonzza az öregedő, ám még hódításra vágyó Casanovákat. „Egy képernyő választ el a kliensektől, és hiába van fönt a telefonszámom meg a képem egy szexuális szolgáltatásokat kínáló oldalon, biztonságban érzem magam. Ráadásul az ‘escort’ nem annyira lelketlen, mintha kiállnék az utcára és odavetném magam az első kuncsaftnak, aki jó mélyen a zsebébe nyúl” – meséli a 24 éves Anna, miért választotta a számára névtelenséget ugyan nem nyújtó, ám biztonságosabbnak vélt megoldást.

Bár a prostitúciónak ma már a legtöbb országban létjogosultsága van, diákfejjel érdemes mindent megtenni azért, hogy más úton-módon lehessen boldogulni. „Nem kellemes abban a tudatban feküdni egy ötvenéves pasi mellett, hogy ki vagy szolgáltatva a mocskos vágyainak” – ismerte be Laura D., aki immár prostitúció nélkül – könyve jogdíjából is – folytatja egyetemi tanulmányait.

A Hvg és a Guardian nyomán