Dániel Károly „Átutazóban Kolozsváron”

Kolozsvár – Karácsonyi ajándékba kaptam a könyvet, ami kinézésére vonzó fedőlapjával, eltalált címével rögtön felhívja magára a figyelmet.

A könyvet az Ábel Kiadó adta ki, amely pedagógiai profilú, ezért elsősorban tankönyveket, egyetemi jegyzeteket, tanári kézikönyveket, munkáltató tankönyveket, munkafüzeteket és egyéb az oktatásban használatos segédkönyveket kínál diákoknak, tanítóknak, tanároknak és a szülőknek.

      De a jelek szerint könyveket is kiad, mert a második oldalon levő mondatból „Készült az Erdélyi Tankönyvtanács sokszorosító műhelyében,” ez derül ki. A honlapjukról megtudom: 2010. november 18. megjelent Dániel Károly „Átutazóban Kolozsváron” című novelláskötete. A könyvvel kapcsolatban minden jog fenntartva Löwy Károlyé és az Ábel kiadóé. Az ízléses borítóterv, és a könyvben levő ragyogó, mesteri illusztrációk Negulescu György nevéhez fűződnek.

       A könyv fedelén szerzőként feltüntetett Dániel Károlyról a jobban értesültek, tudják, felvett név, mely mögött a kiváló Dr. Úr húzódik meg, aki számtalan újságcikkben, rádióadásban, de élő előadásokban is okította hallgatóságát, mely Kolozsvár érdeklődő lakosaiból, tevődött össze.

       A 180 oldalas könyv egy sajátosan érdekes emberi sorssal, értéket hordozó egyéniség többé, kevésbé titkolt gondolkodásával, magatartásával, etikájával, a világhoz való tanulságos viszonyulásával bilincseli le az olvasni szerető embert.

       Számomra az egyik legélvezetesebb olvasmány volt, amit az utóbbi időben olvashattam.

      Jobban megismerhettem egy jól nevelt embert, aki kesernyés humorral minden élethelyzetben feltalálta magát és nem siránkozván azon a lehetetlen életformán, melybe belekényszeríttette a történelem, kénytelen volt élnie. Nem csak ő, hanem kedves felesége, és Dani nevezetű fia is. A fia most abban a helyzetben van, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú államában fejtheti ki tevékenységét, és a lánya is, ott vezeti saját autóját.

      Mindezeket a büszkélkedő apa illetve nagyapa könyvéből tudom.

      Mint ahogy azt is, megtudom, milyen vonzó is volt a valamikori Temesvár, amelyben ifjú éveit töltötte a szerző, ahol a klasszikus műveltséggel vértezték fel. Számára az ókori, középkori és újkori bölcsek ismerete természetes, és talán ennek is köszönhető, hogy a könyvében megosztja velem, mint olvasóval, azt az irigylésre méltóan gazdag világot, melyet ő oly sajátságosan ismer. Ez teszi a könyvet egy olyan csemegévé, ami nálunk fele oly ritka.

Tele van adatokkal, amelyeknek megértése sokszor lexikoni felkészültséget kérhetne, ha a szerző nem lenne oly kedvesen cinkostársunk az olvasásban, és anélkül, hogy különösebben meg kellene erőltetnünk magunkat, élvezettel olvashatjuk tudásként, folyamként hömpölygő szöveg áradatát. Amelyben megtalálhatjuk mind azt, amit a XX. és XXI. század elején élő hazánk lakosságának kénytelen volt megélnie.

A fentiekre számtalan példát tudnék leírni. De én csak annyit közölnék, érdemes elolvasni egy olyan könyvet, melyet nekem írtak és hozzám szól. Olyan nagy emberi bölcsességgel, ami csak azokat jellemzi, akik az életet képesek, oly mélyen felfogva, élni, mint teszi ezt a Doktor úr, aki minden kicsi betegét igyekezett tudása alapján minél jobb kezelésben részesíteni. Tudta azt, hogy egy egészséges gyermek élete sokkal zökkenő mentesebb lehet, mint a betegé. A Doktor úr tudja, és érzi is, beteg az a társadalom, melyben születésünk következtében kénytelenek, vagyunk élni.

Szerintem Ő tudja, ápolásra szorulunk, azért mert kimondatlanul is jelzi, országunk nem éppen a bőség, a jóléti állam útszakaszában van. De azt is tudja, mindenki átutazóban van e földi világon, legyen az, kolozsvári is.

Löwy úr, köszöntöm 84-ik évében, és köszönöm a könyv megszerkesztését és főleg megírását, ami több éves szorgos munka nagyon élvezhető gyümölcse.  

 

                     Csomafáy Ferenc