Csodazongorista a csodazongoránál

Csodazongorista a csodazongoránál
Bogányi Gergely magyarországi zongoraművész adott hangversenyt szombaton este a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók termében az általa és egy magyar mérnökcsapat által kifejlesztett zongorán.

Óriási volt az érdeklődés a szombat esti hangverseny iránt, hiszen a nagyváradi filharmónia nézőtere és karzata is megtelt, többen voltak, akiknek már nem is jutott ülőhely. Mindez persze nem csoda, hiszen egy nagyszerű művész, Bogányi Gergely lépett fel, méghozzá a Nagyváradon még sosem hallott, általa és mérnökcsapata által kifejlesztett csodazongorán. A koncert felvezetéseképpen elhangzott, hogy a neves művész az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából érkezett Váradra egy erdélyi koncertkörút keretében. A váradi koncert szervezője a Szent László Egyesület és a Participatio Alapítvány volt.

Magyar feltámadás

Felszólalt a koncert előtt Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, aki többek között elmondta: „a mai napon központban áll az, hogy a Bogányi Gergely és munkatársai által kifejlesztett magyar csodazongorát halljuk, amely többfajta hangzásideált testesít meg. A különleges forma is a hangzásnak van alávetve, és egyfajta spirituális többlettel gazdagítja a muzsikát”. Ezt követően magát a zongoraművészt idézte, aki számára az új hangszer „azt jelenti, hogy van magyar feltámadás, van értelme küzdeni akár még a leglehetetlenebb helyzetekben is”. A továbbiakban Tőkés László kifejtette: „A Magyar Szabadság Évét ünnepeljük, ennek szentelik a szervezők ezt a hangversenyt. (…) Tegnap volt az a nap, amikor rövid győzelmi időszak után vérbe fojtották a szovjet csapatok a magyar szabadságharcot. (…) A gonosz birodalma ellen kell fellázadnunk ahogy és aszerint, hogy hol adatik élnünk. Ezen a napon a magyar nemzet és a magyar szabadság árulóiról sem szabad megfeledkeznünk. A szabadságharc és az árulás mindenkori kettősségét idézi november 4-e. Magyarország újabb kori szabadságharcát vívja, itt Erdélyben pedig idegen elnyomó hatalommal szemben kell kivívnunk jogainkat, szabadságunkat, önkormányzatunkat. Ez a túlélés feltétele számunkra, erdélyi, partiumi, székelyföldi magyarok számára. Adja Isten, hogy a tanítványok között ne lappangjon Júdás, aki csókkal árulja el a mestert, mert csak akkor lesz magyar feltámadás, hogyha elejét vesszük mindenféle árulásnak és véghez visszük szabadságharcunkat.”

Csodakoncert

A beszédek után színpadra lépett a mindenki által várva-várt művész, aki a koncert első részében Ludwig van Beethoven Hammerklavier Szonátáját (op. 106) adta elő. Zongorajátékáról egy laikus csak szuperlatívuszokban beszélhet, hiszen Bogányi Gergely a legnagyobb művészekhez méltó technikai fölénnyel, egyben átéléssel szólaltatta meg a zongorairodalom eme rendkívül jelentős darabját, hogy vájtfülű zenerajongó kell legyen az a hallgató, aki hibát talált ebben az előadásban. Magának a zongorának a hangzása élőben bár rendkívül tisztának hatott, mégis volt egyfajta fémes csengése, ami megkülönbözteti a hagyományos koncertzongoráktól, a magas hangtartományokban pedig mintha túl éles lett volna, és azt a benyomást keltette, legalábbis bennem, hogy Beethovennek ehhez a művéhez talán jobban illene a hagyományos, fa-rezonanciájú zongorák melegebb tónusa. Ez a benyomás azonban a koncert második részében eltűnt, noha ekkor Liszt Ferenc néhány rendkívül virtuóz darabját szólaltatta meg a művész. Az első és a második Legendával indított (Szent Ferenc prédikál a madaraknak, Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár), majd a lírai Un Sospiro (Sóhaj) következett, melynek szívhez szóló, érzékeny dallamfutamait tökéletesen és érzelmeket kiváltóan tolmácsolta csodahangszerével a művész. E műben a magas hangtartományok dallamfutamai is már olyan barátságosan simogatták a fület, mintha a koncertekre járók világéletükben ezt a zongorát hallgatták volna. Ugyanez mondható el az ezt követő Manók táncáról is. A műsort az I., szintén virtuóz Magyar Rapszódiával zárta a művész, aki nem véletlenül választhatta ezeket az embert próbáló nehézségű darabokat, mert ily módon meggyőzően érzékeltethette, hogy bár a huszonegyedik században készült, és a jövőnek szánt csodazongorát alkotott, de ezzel tökéletesen és hitelesen meg lehet szólaltatni bármely klasszikus, illetve romantikus zongorakompozíciót is. Bogányi Gergely koncertje természetesen kirobbanó sikert aratott, amit két Chopin-kompozíció megszólaltatásával hálált meg az előadó.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter