Csodaszép rekviem a filharmóniában

Akt.:
Nagy Kálmán hegedűművész és Ferencz János oboaművész (Fotók: Dr. Ovidiu Bălănean)
Nagy Kálmán hegedűművész és Ferencz János oboaművész (Fotók: Dr. Ovidiu Bălănean)
Halottak napja alkalmából, amint már régóta megszokhattuk, szimfonikus zenekarunk műsorán egy gyászmise-kompozíció is szerepel. Így volt ez a múlt csütörtök esti hangversenyen is.

A rekviemek mellé, a terjedelemtől függően, olyan művek társulnak, melyek illenek az esemény hangulatához, s melyek révén összefüggések teremtődnek a műsor darabjai között. Az est karmestere a filharmónia állandó dirigense, Jankó Zsolt, az előadóművészek Nagy Kálmán hegedűművész, a filharmónia koncertmestere és Ferencz János oboaművész voltak – utóbbi a Marosvásárhelyi Filharmónia szólamvezetője. Az idei műsorválasztás ideális volt, hiszen Johann Sebastian Bach (1685–1750) két alkotása előzte meg a gyászmisét. Elsőként a 3., G-dúr Brandenburgi versenyt (BWV 1048) hallottuk. Örömmel nyugtáztuk, hogy Jankó Zsolt karmester is csatlakozott ahhoz az utóbbi időben mindinkább terjedő irányzathoz, hogy a barokk zenei alkotásokat korhűen adják elő. Ellentétben az eddigi romantikus gyakorlattal, a vonósok mindegyike szólista szerepet kapott; három triócsoporthoz egy nagybőgő és csembaló társult. Elbűvölően játszották az alkotást. A második Bach-mű, a hegedűre és oboára írt d-moll kettősverseny jó példa az akkoriban kialakulóban levő versenymű-típusra. A Brandenburgi versenyekhez viszonyítva, itt a szólisták hangsúlyosabb szerepet kapnak. Nagy Kálmán és Ferencz János példásan oldották meg szólamaikat. Meg kell említenünk a közönség reagálását is: hosszan tartott a taps, s ennek hatására egy ráadást is előadott a két zeneművész, a hallgatóság legnagyobb örömére.

A filharmónia nagyszerű énekkara, a két szólista és Jankó Zsolt karmester

Rekviem

Szünet után Gabriel Fauré (1845–1924) francia zeneszerző csodaszép Requiemjét (op. 48) hallgathattuk meg, a filharmónia énekkara – karigazgató: Lászlóffy Zsolt, két szólistája: Ancuţa Pop szoprán és Ovidiu Niculaş tenor, s természetesen a szimfonikus zenekar tolmácsolásában, Jankó Zsolt karmester nagyszerű dirigálásával. Annak ellenére, hogy a mű két szólistát is foglalkoztat, a fő szereplő a kórus, mely mint eddig minden alkalommal, most is példásan teljesített. Egyébként Gabriel Fauré rekviemje teljesen különbözik az elődök alkotásaitól. Életigénylő; kerüli a hangsúlyozott effektusokat, harmóniavilága nagyon gazdag, már az impresszionizmust előlegezi. Nem a gyászra koncentrál, hanem békés, megdicsőült hangulatú. A hangverseny után a filharmónia egy ma már nyugdíjaskorú hegedűművésze a koncertről beszélgetve megjegyezte: „Jó volna, ha valaki írna egy tanulmányt ezekről a rekviemekről, hiszen több zeneszerző is komponált ilyen jellegű zeneműveket, de mindegyik ugyanarra a szövegre alapozta zeneművét.”

Dérer Ferenc