Csodálatos újévi koncert a filharmóniában

Az újévi hangverseny főszereplői az énekművészek, a zenekar és a karmester voltak. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Az újévi hangverseny főszereplői az énekművészek, a zenekar és a karmester voltak. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A váradi filharmónia hosszú ideje szervez újévi hangversenyt. Eleinte csak egy-egy előadást ütemeztek be, de az utóbbi két évben három egymás utáni napon is műsorra tűzték a koncertet. Az idén is csütörtökön, pénteken és szombaton is benépesült a koncertterem.

Az idei újévi hangversenyt A három tenor címmel harangozták be, s a karmester ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt. Amint már megszokhattuk, ilyenkor mindig telt ház van, a nagyváradi közönség tudja, érzi, hogy ezen az estén egy különleges, a szokásostól eltérő zenei élménynek lesz részese.
A hangverseny szervezőinek nagyszerű ötletük volt, hogy három elismert szólistát is meghívjanak az ünnepi zenei eseményre: Marius Vlad Budoiut és Cristian Mogoşant, a kolozsvári Román Nemzeti Opera szólistáit, továbbá Stelian Gheorghét, aki a Nagyváradon jól ismert Operacademy Egyesület alapítója. Mondhatnám, hogy az est főszereplői ők voltak, de a sikerben méltó partnerük volt a jól felkészült nagyváradi szimfonikus zenekar, nem utolsósorban Romeo Rîmbu karmester, akinek az irányításával kiteljesedett ez a csodálatos újévi hangverseny.
A hangverseny elkezdése előtt Tódor Albert, a filharmónia főigazgatója román és magyar nyelven köszöntött mindenkit, aki eljött az újévi koncertre, egyúttal boldog új évet kívánt minden résztvevőnek. Ezt tette az est dirigense, a zenei intézmény karmestere, Romeo Rîmbu is. A hangverseny ifj. Johann Strauss egyik nagyoperettjének, az 1883. október 2-án Berlinben bemutatott Egy éj Velencében-nek a nyitányával kezdődött, s ezzel megalapozták az egész est hangulatát. Ezután mutatkozott be az első tenor, Marius Vlad Budoiu, Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének egyik legismertebb „slágerével”, a Vágyom egy nő után kezdetű áriával. Átéléssel, kitűnően adta elő. Majd egy újabb ifj. Johann Strauss-zenemű, a Vadászat polka csendült fel. Stelian Gheorghe a baszk Pablo Sorozábal La Tabernera del puerto című alkotásának ismert dalát – No puede ser (Nem lehet) – énekelte. Aztán egy újabb Strauss-polka következett, majd Ruggero Leoncavallo olasz zeneszerző egyik legnépszerűbb dala, a Mattinata csendült fel, Cristian Mogoşan előadásában. Ezt követően egy újabb Strauss-mű, a Tik-Tak polka hangzott el. A szünet előtt a három tenor közösen énekelt el egy közismert nápolyi dalt és egy operaáriát. Elsőnek egy közismert szerzemény, a Funiculi, funicula hangzott el az Enescu–Bartók koncertteremben, Luigi Denza kompozíciója, majd Giacomo Puccini olasz zeneszerző Turandot című operájából a Nessun dorma kezdetű ária. Ez kiváltotta a közönség ütemes, hosszan tartó tapsát.

Az V. magyar tánc

A szünet után egy újabb Strauss-polka, a Villám és mennydörgés csendült fel. Stelian Gheorghe tenor Claudio Villa olasz énekes Chitarra romana című dalát adta elő, majd Cristian Mogoşan egy nagyon kedvelt dallamot tolmácsolt, Quirino Mendoza y Cortés 1882-ben írt mexikói énekét, a Cielito lindót, nagy közönségsikert kiváltva. Marius Vlad Budoiu Johann Strauss A cigánybáró című daljátékának betétdalát, az Als flotter Geistet énekelte. És hogy egy kis újévi vidámság is legyen a programban, Strauss Triccs-traccs polkájának előadásakor a „dirigens szerepet” a zenekar ütős hangszereken játszó tagja, Marius Bulzan töltötte be, s ugyanúgy, mint tavaly, most is kitűnően látta el „feladatát”.
A három tenor újra együtt énekelt, Ernesto de Curtis közismert nápolyi dalát, a Torna a Surrientót.
Sokunk számára kellemes meglepetésként, Johannes Brahms V. magyar tánca is felcsendült az Enescu–Bartók koncertteremben. Nagy taps fogadta a szimfonikus zenekar nagyszerű játékát és Romeo Rîmbu mester kitűnő dirigálását. Aztán újra a három tenor szórakoztatta a közönséget, ezúttal Agustin Lara mexikói zeneszerző Granada című dalát adták elő.

Vastapssal ünnepelték

Zárásként ifj. Johann Strauss legismertebb zeneműve, a Kék Duna keringő ismert dallamai tették felejthetetlenné ezt a nagyszerű estét. A közönség vastapssal köszönte meg a művészeknek, az est főszereplőinek ezt a nagyszerű teljesítményt, s ez arra késztette a szólistákat és a zenekart, hogy még két ráadással örvendeztessék meg a hallgatóságot. Előbb a három tenor az O sole mio (Szíven talál) című ismert nápolyi dalt énekelte, legvégül pedig id. Johann Strauss Radetzky indulója hangzott el, ezzel ért véget ez a sikeres koncert. A közönség felállva, vastapssal ünnepelte az est főszereplőit ezért a felejthetetlen élményért, amelynek részese lehetett.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter