Családias hangulatú emlékest

Akt.:
Fotó: Kós Katalin
Fotó: Kós Katalin
A Györkös Mányi Albert Emlékházba, aki belép, szívesen látott vendég. A hajdani házigazda most töltené 90-ik életévét, de már 19 éve önakartából elhagyta ezt a világot. Az életben levő hajdani jó barátok, ismerősök, tisztelői emlékeztek Györkös Mányi Albertre.

 

Meghitt, családias hangulatú emlékesten felelevenítették azokat az emlékeket, melyeket őriznek magukban a hajdani fuvolaművészről és tanárról, aki maradandót a képzőművészet terén alkotott.

A festészet fele fordulása

1922-ben született Tordaszentlászlón. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után állami ösztöndíjasként tanul a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei szakán. Az Intézet megszüntetése után a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatóriumban, 1954-ben, államvizsgázik. Ezután kinevezik a kolozsvári Zeneművészeti Középiskola klarinéttanárának. Ha jól meggondoljuk elindult egy szokványos művész pályán, mely a sors akaratából metamorfózison megy keresztül, köszönhetően művész feleségének, Jakab Ilonának, aki végzettségére nézve képzőművész, nem is akármilyen tehetséggel. A műteremben Györkös Mányi az ecsetet és a spaknit (bontokés) kezelő feleségének mozdulatait láthatta, a különböző színek keverékéből milyen színárnyalatok jönnek létre. Az egyébként fegyelmezett Albert mind jobban vonzódott a színek világához, amit felesége is megérzett. Ő volt az, aki az ecsetet a kezébe adta. Elindítva ezzel, egy visszafordíthatatlan képzőművészeti pályán, a maga sajátos képi nyelvén való kiépítését, olyan mértékben, amely Erdélyben, de a világon is mondhatni egyedi értékeket hozott létre.

Az utókor köszönhetően a művész házaspár értékes hagyatékának is, 2012-ben, a 90 évvel ezelőtt született, Györkös Mányi Albertre emlékezett.

Az Emlékest keretében Kántor Lajos irodalomtörténész, Guttman Mihály a Zenei Líceum alapító tagja, a hajdani igazgató és kollega, Murádin Jenő művészettörténész, Kötő József színháztörténész, parlamenti képviselő, politikus és Kiss János újságíró méltatták a művészeti tevékenységét.

Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke az eseményt felvezető és levezető beszédében többek között arról beszélt, mit is jelent a Györkös Mányi Albert Emlékház. Vannak emberek, akiknek a szellemisége irányít. Számunkra ezt jelenti a Györkös Mányi Albert Emlékház. 1993-ban távozott az élők sorából, ránk hagyta a sajáttulajdonú lakását. Ugyanabban az évben Dávid Gyula és Kötő József, a végrendeletnek megfelelően, alakították ki az Emlékházat. Az emlékház új lehetőséget kapott azáltal, hogy Steinway zongorával gazdagodott.

Györkös Mányi életében a zene, a dallam, valamint a képzőművészet meghatározó szerepet játszott.

Nekünk kötelességünk az őt vezérlő művészeteket ápolni.

Kós Katalin, az Emlékház figyelemre méltó vezetője szerint sokan az elmúlt 20 évben ismerték meg Györkös művészetét. Ez az a ház, melyben a Györkös művek bizonyos része született. Maga az intézet élő kapcsolatot teremt Kolozsvár és szülőfaluja között.

Kántor Lajos elmondta, Györkös 50 évvel ezelőtt festette első képét. Közöttük az egyik nagyképét is: A háború temetését, melyben rendkívüli erő van. A festészetére nem a nagy képek jellemzőek.

A hivatalos szakma naiv festőnek tekintette, és lenézték, nem is akarták közelállónak tekinteni.

Guttman Mihály lírai erővel idézte fel a hajdani szép és eseményekben gazdag múltat, melyre a tenni vágyás volt a jellemző. A szorgalmas és mindig pedáns, igényes klarinét tanár, aki a növendékeivel lelkiismeretesen foglalkozott. Ezt a harmóniát bontotta meg a festészet felé fordulása, ami később betöltötte egész életét. Mikor megfestette az Óvárban levő iskola, a Zene Iskola képét, jöttek rá, mennyire tehetséges. Amikor az ecsetet a kezébe vette, mindig valami megszületett, ami látást is fejlesztett. Semmi olyan embertelen, mint az Isten nélküli világ.

Györkös Mányi Albert ebben a világban alkotott, és szerette az embereket.

Murádin Jenő a képek nyelvezetét taglalta, melyben a festő tulajdonképpen történeteket mond el állatokról, évszakokról, vidékekről és az őt körülvevő világról. A szakma nagyon nehezen fogadta el. Pedig rendszeresen részt vett kiállításokon, azon kívül voltak egyéni kiállításai is, melyek erkölcsileg bizonyíthatták, a közönség körében sikert arat.

Az elutasítás oka az volt, hogy ismerték határozott egyéniségét. Érezhették, egyéni jellege van az alkotásainak. Nem azért utasították el, mert nem volt képzőművészeti végzettsége. Rendkívüli pályájú, különös tehetségű festőművész volt. 40 éves korában kezdett el festeni. Ekkor festi meg a vörös színű bivalyokat. Áthajlások vannak a színek és a zene között.

A nagy kérdés még is az, naiv festő volt-e vagy nem? A másik, mi jellemzi a naiv festőt? Szerinte a naiv festészet egy külön műfaj, melynek szakirodalma van. A ’60-as években a jugoszláv naiv festőknek volt egy kiállításuk. A naiv művészet sokkal izgalmasabb lehet. Györkös Mányi Albert képei lényegében a szülőföldjéről, Tordaszentlászlóról származó élményeiből fakadnak. De festett műemlékeket is.

Kötő József szerint a művész az erdélyi létnek stilizált formáját adta meg. Művei egyfajta, szürrealista létezési módot jelentenek a művészt körülvevő világról. Az erdélyi tudat kifejezője.

Az a tény, hogy egy patinás intézetre, az EMKE- re, hagyta vagyonát, segítette az Erdélyi magyar kultúra fennmaradását. Azt akarta, létrejöjjenek azok a szigetek, ahol megőrizhető a magyar kultúra.

Györkös Mányi Albert Baráti Társaság segített, hogy ez az intézet létrejöjjön, és hatékony örökséggé váljon.

Végezetül levetítették Xantus Gábor és Bainné Kabán Ilona 16 perces, szenzációsan jól elkészített dokumentum- filmjét Györkös Mányi Albertről.

A meghitt beszélgetésnek a hangulatát szerencsésen egészítette ki a fiatal Incze Róbert klarinétművész és Munkácsi Dóra zongoraművésznő, akik C. Reinecke (1824- 1910) klarinétra és zongorára írt művét adták elő. Majd Incze Róbert, Kovács Béla ma is élő zeneszerző klarinét- szólóját játszotta el.

Csomafáy Ferenc