Családi musical kettős szereposztással

Családi musical kettős szereposztással
November 27-én Viezer Balázs, 28-án pedig Peller Károly főszereplésével mutatják be a Diótörő és Egérkirály című családi musicalt a Szigligeti Színház nagyszínpadán. Az előadás 25 gyerekszereplő és 4 felnőtt színész közreműködésével készült a Színház az iskolában, iskola a színházban program keretében. Tóth Tündével rendező gondolatait jegyeztük le a musical kapcsán.

Az előadásról

A Diótörő és Egérkirály igazi családi musical, egyszerre szól a gyermekekhez és a felnőttekhez. Központi témája a szeretet, pontosabban az, hogy harcolhatunk-e bármilyen eszközzel a szeretetért. Azt gondolom erről a meséről, hogy annak ellenére, hogy a karácsony apropóján született meg, nem feltétlenül a karácsonyról szól. Az általunk színpadra vitt előadás sokkal inkább a határok feszegetéséről szól, arról, hogy milyen, elsősorban önmaga által felállított, korlátokat kell átlépnie az embernek ahhoz, hogy valóban szeretni tudjon. Amikor először találkoztam a gyerekekkel, a színpadi mozgás és énekhang mellett nagyon fontos volt számomra, a jelentkezők nyitottsága. A nagy kérdés mindig az volt: hol a határ önmagunk és saját identitásunk keresésében? Több mint egy éve próbálunk most már és elmondhatom, hogy két közös tábor, számtalan work shopon vagyunk túl és örömmel tapasztalom, hogy milyen nagy változás következett be egyik-másik gyerek jellemében.

A díszletről és a jelmezekről

Egy zenés előadásban nagyon fontos a látvány. Úgy érzem, hogy Florina Bellinda Vasilatosszal közösen sikerült megvalósítanunk, hogy a színpadon a mese szimbólumvilága táruljon a nézők elé. Az előadásban összesen 70 jelmez van. Nagyon szép, mondhatni mesés jelmezeket készített Florina, amelyek sokat segítenek a gyerekeknek a karakterek megformálásában. A díszlet első látásra minimális, viszont az előadás során nagyon sokszor változik, és számtalan meglepetést okoz majd egy-egy díszletelem átalakulása. Éppen ezért a díszletről ennél többet nem is szeretnék elárulni.

A koreográfiáról

Az előadás koreográfusával, Cári-Baczó Tündével azt tartottuk fontosnak, hogy egymás munkájából építkezzünk. Nagyon sok olyan koreográfiai elem van, amely előrejelez egy-egy jelenetet vagy éppenséggel visszautal rá. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy a koreográfia ne csak a táncban, hanem a prózai jelenetekben is jelen legyen. A Tündével való közös munka jutalom volt mindkettőnk számára.

A szereposztásról

Nagyon sok múlik egy előadásban a szereposztáson, különösen akkor, ha gyerekekről van szó. Fontos azt úgy összeállítani, hogy megfeleljen a személyiségüknek. Ez önmagában félsiker. Úgy gondolom, ezt nagyrészt sikerült megvalósítani. Jelen esetben nem színészekről van szó, hanem gyerekekről. Ilyenkor, véleményem szerint, az a legfontosabb, hogy mindenki saját magából kiindulva próbáljon közelíteni a karakteréhez. Amikor szereplőválogatásra hívtuk a gyerekeket, elsősorban az énektudásra és a hallásra fektettük a hangsúlyt. De az is nagyon fontos volt, hogy mennyire tud megnyílni egy gyerek.

A kettős szereposztásról

A kettős szereposztások akkor hasznosak, érdekesek, ha a két szereplő saját világából indul ki. Ebben az előadásban egy tapasztalt színész, Peller Károly és egy most szárnyait bontogató gyerek, Viezer Balázs játssza felváltva az Egérkirály szerepét. Nagyon jó volt látni, hogy amikor Peller Károly megérkezett az első próbára, pillanatok alatt megszeretette magát a gyerekekkel. A nyitottságával és azzal az alázattal, amivel dolgozik azonnal belopta magát mindenki szívébe. Viezer Balu még kóstolgatja ezt a világot, spontánul dolgozik és ez az ő erőssége. Az igazán szép az volt számomra, ahogyan ők egymásból építkeznek. Sokat nézték egymást, és szépen táplálkoznak egymás játékából.

A rendezésről

Rendeztem már néhány előadást, de nem nevezném magam rendezőnek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ebben a helyzetben azt játsszuk, hogy én vagyok a rendező, és ők a színészek. Ennek mentén próbálunk egy közös hangot megtalálni. A cél egy előadáson belüli közös nyelv megtalálása. Nagyon könnyű gyerekekkel dolgozni, mert nagyon nyitottak. Érdekelt, hogy mit gondoltak minderről. A véleményük sokat alakított az elképzeléseimen.
Amit nehéz volt egyensúlyba hozni, az, a gyerekek és felnőttek játéka. A gyerekekben van egy hihetetlen spontenaitás, improvizatív kézség, de nehezen rögzítenek. Náluk ezt kell erősíteni. A felnőttek könnyen rögzítenek, náluk inkább az volt a feladat, hogy átvegyék a gyerekektől azt a fajta játékosságot, amely a korukból fakad. Így kerülhetnek egyensúlyba a gyerekek és felnőtt színészek.

Arról, hogy milyen korosztálynak ajánlják

Nem mindennapi mese az alapja, éppen ezért elég nagy lélegzetvételű előadás a Diótörő és Egérkirály. Nem ajánlanám egészen piciknek. Csodálatos a zene, látványos a koreográfia, a díszlet és a jelmezek. 6-7 éves korú gyermek már biztosan érteni fogja a történetet is, ami igencsak szövevényes, ugyanakkor rendkívül szórakoztató és lélekfelemelő is.