“Csak magunkra számíthatunk szabadságharcainkban”

“Csak magunkra számíthatunk szabadságharcainkban”
A bennünket összekötő szálakat kell megkeressük, mert csak így lehetünk értékes közösség – fogalmazott Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester Érmihályfalván, az ’56-os megemlékezésen.

Napfényes idő, nemzeti zászlót tartó fiatalok és az ’56-os emlékmű körül égő mécsesek látványa fogadta mindazokat, akik részt vettek pénteken délután Érmihályfalván az 1956-os események illetve az azt követő megtorlások romániai áldozatai, az Érmihályfalvi Csoport tagjai tiszteletére tartott emlékünnepségen. A Széchenyi téri szoborparkban összegyűlteket – a programot vezető Boros Emőke tanárnő mellett – Nyakó József polgármester köszöntötte, aki ezúttal nem mondott beszédet, erre Szólláth Tibort, Hajdúnánás polgármesterét kérte meg. A testvérváros elöljárója saját megemlékezésükről érkezett, erre is utalva megjegyezte: ’56 természetesen nem csak “Kismagyarország” ügye, mindannyian kell számíthassunk egymásra. Karinthy Frigyest idézte: “Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát”, majd hozzátette, hogy manapság is recsegnek-ropognak Európa eresztékei, mi pedig nem tehetjük meg, hogy haragban legyünk. Az összekötő szálakat kell megtalálnunk, hiszen csak úgy lehetünk értékes közösség – ennek érdekében és jegyében érkezett Érmihályfalvára, zárta beszédét Szólláth Tibor.

Egy emberöltő történelme

Az ’56-os események tekintetében emblematikus helynek nevezte Érmihályfalvát Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki eredeti módon, egy képzeletbeli, 1900-ban született személy életén keresztül vezette le a XX. század magyar történelmét. Az illető egy fejlődést mutató korban született, majd egyik trauma a másikat követte – két világháború, közte/alatta határmódosítás(ok), kommunizmus – és még mindig csak 56 éves lehetett a forradalom idején, ami után azt is elvesztette, amije még megmaradhatott: a szabadságot, a becsületet, az önérzetet. Hol vagyunk mi e megrázkódtatásokhoz képest, méltók vagyunk-e az ő “balsorsukhoz”? A politikus a választ is megfogalmazta: csak akkor, ha együtt vívjuk meg mai harcainkat és nem egymást feljelentgetve a román hatóságoknál hozzuk a másikat olyan helyzetbe, ami az ’56-os időket idézi. Szerinte ’56 tanulsága, hogy szabadságharcainkban csak magunkra számíthatunk.

Sokan koszorúztak

A beszédek után ünnepi műsor következett. Ennek során a Mezőgazdasági Főgimnázium diákjai szavaltak, őket a Veres László Zsolt Városi Kórus és a Csilinka Gyerekkórus közös műsora követte (közös karvezetőjük Darabont Aliz zenetanárnő). Utánuk az állandóan megújuló és most is e folyamat teljében lévő GGG Irodalmi Stúdió tagjai, a Zelk Zoltán Általános Iskola diákjai következtek (felkészítőik Boros Emőke és Baghiu Mónika tanárnők). Zenés verses műsoruk zárásaként Bródy János: Ha én rózsa volnék című dala hangzott fel, amit a kórus és a hallgatóság jórésze a fiatalokkal énekelt. A koszorúzás során összesen 24 szervezet, intézmény és párt képviselői, illetve áldozatok hozzátartozói tették koszorúikat, virágaikat az emlékmű mellett elhelyezett koszorútartóra.

Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter