ÁCSI!

Bár magam is alapító tagként

meghívót kaptam a rendezvényre,

úgy döntöttem, hogy iskolám

képviseletében a Magyar Kultúra Napja

alkalmából Kölcsey Ferenc

sírjának magkoszorúzásán

veszek részt.

Kissé lelkiismeretfurdalásom is volt

ugyanakkor, hogy nem találkozhattam

barátaimmal, akikkel optimista lelkesedéssel

tervezgettük a szatmárnémeti

/erdélyi magyarság jövőjét

az oktatásban és a kultúrában.

Nem gondoltam volna, hogy annyi "harc után"

húsz év múlva egy operettegyveleggel

és álhazafias versekkel

emlékezünk érdekvédelmi

szervezetünk megalakulásának

évfordulójára. Azon a

megemlékezésen a megye

magyarságának legjobbjai vettek részt

és pirosra tapsolták a tenyerüket a

meglehetősen silány

"kultúrműsoron". Semmi bajom nekem az operett

műfajával, de nem volt méltó az

ünnepi alkalomhoz. Egyébként a

szatmárnémeti Északi

Színház

Csárdáskirálynője profibb

kivitelezéssel "produkálta" a műfajt,

ahogy ezt Kereskényi Sándor barátom

némi fenntartással megírta.

No, de itt nem a műfajról van szó, hanem

a hozzáállásról. Nem tudjuk

még mindig, hogy a kabáthoz igazítjuk

a gombot és nem a kabátot a gombhoz.

A címben szerepő ÁCSI ! a

megemlékezés

emlékműsorának kulcsszava. Ez maradt meg

számomra.

Nagy Gyula, magyartanár