Csak a lakosság 40%-a fizet járulékot

Csak a lakosság 40%-a fizet járulékot
Cseke Attila egészségügyi miniszter a napokban exkluzív interjút adott a Erdély Onlinenak a tárca költségvetéséről, az idei tervekről, prioritásokról és a várható újdonságokról.

– Mire elég az egészségügyi minisztérium idei költségvetése? Mi az, amire nem jut pénz?, kérdeztük Cseke Attila egészségügyi minisztertől.

– A költségvetésről szólva, egy dolgot máris tisztáznunk kell: az egészségügyi rendszerre szánt költségvetés nagyobbik része nem az Egészségügyi Minisztérium kezében van, hanem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP). S bár terveztük, hogy az intézményt a minisztérium alárendeltségébe hozzuk, erre vonatkozóan egyelőre nem született döntés. Ami az Egészségügyi Minisztérium költségvetését illeti, mert erről beszélhetek konkrétabban, erről dönthetek miniszterként, az idei költségvetésünk valami kevéssel nagyob, mint a tavalyi. Ez azt jelenti, hogy az eddigi, a tavalyi programjainkat tovább folytatjuk, és újakat is indítunk. Megtartjuk az évek óta bejáratott országos egészségügyi programokat, például a sürgősségi ellátás fejlesztésére az eszközbeszerzést, többéves keretszerződés révén vásárolunk mentőautókat és mentőhelikoptereket, amelyek megléte sokszor az életet jelenti a betegeknek.

S hogy mire nem jut pénz? Olyan abszurd helyzet áll fenn Romániában, hogy még mindig a lakosságnak csak 40%-a fizeti be a jövedelme 5,5%-át egészségügyi járulékként, s miközben egyesek alig költik az egészségügy költségvetését, hiszen szerencsések, és nem betegszenek meg, sajnos vannak mások, akik súlyos betegek, akikre a rendszer többet költ, mint amennyit az illető, vagy akár annak egész családja egész élete folyamán befizet. De ez így rendjén is van. Csak ebben a helyzetben egyértelmű, hogy miközben van, akinek a szervátültetését, vagy másnak az onkológiai kezelését is a rendszerből fizetjük, és ezek a kezelések nagyon drágák, ugyanakkor nem jut pénz mindenre, mindig marad valami, amire nem elég a finanszírozás, ezt be kell látnunk, mindig meg kell állapítani a prioritásokat. De ez minden uniós országban így van, bármennyi  is lenne az egészségügyi rendszer költségvetése.

– Melyek az egészégügyi minisztérium idei prioritásai?, kérdeztük Cseke Attila minisztert.

– Egyértelmű, hogy a befektetések és az egészségügyi programok támogatása megmarad. A régi programokat, mint a diabétesz-kezelés vagy az onkológiás program, megtartjuk, de vannak újdonságok is.
Sokan várták évek óta, idén szeretnénk elindítani a lombikbébi-programot, amelynek keretében finanszíroznánk a fiatal, terméketlen pároknak a mesterséges megtermékenyítés költségeit. Hogy kinek, hányszor és hol, hogyan térítik meg a költségeket, hol végzik a beavatkozásokat, ezeket a részleteket mostanában dolgozzák ki a szakemberek, mert nyilván nem egyszerű döntések ezek.
Többször elmondtam 2010-ben, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, a szűrőprogramokra. A daganatos megbetegedések száma ijesztően növekszik, hogy csak egy példát mondjak, évente kétezer nő hal meg méhnyakrákban, Romániában százezer nő közül 13 betegszik meg évente ebből kifolyólag, ami az európai átlagnak több mint hatszorosa. Megszabadulnának sokan a fizikai és lelki szenvedéstől, ha korai stádiumban lehetne felfedezni ezt a betegséget, mert akkor sokkal nagyobb az esély a gyógyulásra. Például ennek a betegségnek a szűrésére Babes-Papanicolau-tesztek elvégzését finanszírozzuk, ezek a tesztek még a betegség kialakulása előtt kimutatják a kóros sejtelváltozásokat. Ennek a szűrőprogramnak a célcsoportja minden 25–64 év közötti nő, és a kétéves lefolyású program keretében úgy tervezzük, hogy évente 600.000 nőt lehetne megvizsgálni a szakrendelőkben. Ez a betegség gyakran a nemtörődömség miatt a páciens életébe kerül, pedig jó esély van a túlélésre. Ugyanez a helyzet a melldaganatok esetében, nálunk sokkal többen halnak meg ebből kifolyólag, mert nem fedezik fel elég korán a betegséget. Ennek szűrésére a mammográfiás vizsgálatokat finanszírozza a szaktárca, egy év alatt mintegy 50.000 vizsgálatot. És a vastag- és végbéldaganatok szűrését is beindítanánk, ez esetben a kolonoszkópiás vizsgálat költségét térítené meg a szaktárca.

Egészségügyi kártya

– Ezek a prioritások a befektetések tekintetében is megmutatkoznak?

– A befektetés terén is prioritás az onkológia: a szakközpontokat és a kórházak onkológiai osztályait szeretnénk felújítani és minél jobban felszerelni gépekkel, hiszen a betegnek mindkettőre szüksége van: nyugodt, kellemes környezetre és szakszerű ellátásra. Ezen kívül, miután a sürgősségi ellátás mindig fontos, hiszen életet ment, és e szakágba már elég sokat fektettünk, a beteg útját követve a kórházban, az intenzív osztályok felújítását tűztük még ki célként 2011-re.
Ami hosszú távú terv, de egyik eleme idén életbe lép: az egészségügyi rendszer informatizálása. Bár a törvényes keret megvolt, az előírás is létezett arra, hogy meg kellett volna valósítani, már úgy húszéves a lemaradásunk, az Európai Unióban csak Romániában nincs biztosítási kártya, még Bulgária is megelőzött minket. Pedig ez a lépés kiszűri az olyan csalásokat, amikor valakinek felírnak egy nagyon drága gyógyszert, a receptet ki is váltják, el is számolják, és közben az, akinek a nevére szólt a recept, az nem hogy nem kapta meg a gyógyszert, de még csak beteg sem volt. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ilyenek nálunk még mindig vannak, így számolnak el recepteket és egészségügyi ellátásokat, anélkül, hogy a „páciens” tudna róla. És emellett, amit az átlagember sokkal jobban megérez majd, amikor megbetegszünk, nem kell igazolásokért járkálni, hogy biztosítottak vagyunk-e, mint ahogyan ez most történik. Amikor valaki beteg, semmi szüksége nincs arra, hogy a munkaadóhoz. s aztán még esetenként a biztosítóhoz sétálgasson igazolásért, jóváhagyásért meg más papírokért. Ezt megszünteti a kártya, amely révén leolvasható a rendszerből, hogy kinek van és kinek nincsen biztosított státusa.

Háziorvosi rendszer

–Terveznek-e valamilyen intézkedéseket, hogy hatékonyabbá tegyék a háziorvosi rendszert?

– A betegnek két dolgot nagyon fontos tudnia: hogy megválaszthatja a családorvosát, illetve hogy bármikor lecserélheti azt. Én kezdettől fogva mindenkit arra biztatok, hogy ha nem elégedett az orvosával, akkor váltson, hiszen erre a törvény lehetőséget ad, illetve ezzel segítjük a rendszert, esélyt adunk más orvosoknak is a szakmában dolgozni, a betegekkel foglalkozni. A rendszerben mi megpróbálunk bizonyos szabályokat megteremteni a páciens érdekében. Ilyen például a „per capita” finanszrozás arányának csökkkentése két lépcsőben is, hiszen míg 2009-ben a háziorvos a fizetése 90%-ban abból származott, hogy hány beteg volt a listájára felírva és csak 10%-ot kapott az ellátás alapján, tavaly ezt az arányt 70–30%-ra változtattuk, idén pedig, az újabb módosítás fele-fele arányt jelent, ami azt kellene eredményezze, hogy az orvosok jobban odafigyelnek a betegeikre, felkeresik esetleg azokat is, akiket évek óta nem láttak, elmondják nekik, hogy jó lenne felmérni az egészségi állapotukat, elkerülendő a betegségeket.
Mindezek mellett, azt kell mondanom: a mentalitáson nem tudunk mi változtatni. Én nagyra becsülöm azokat a háziorvosokat, akik délután is dolgoznak, akiket el lehet érni telefonon, ha valaki beteg, és nem értem azokat, akik képesek bezárni a rendelőt délben egy órakor, és másnap reggel tízig nem elérhetők, meg sem találják őket, ha szükség van orvosra.
Az orvosi szakma szemléletemben nemes feladat, amit elkötelezettséggel kellene végeznie mindenkinek. Tisztelem a kivételeket, de, sajnos, sokan vannak, akiknél a hozzáállással, a mentalitással baj van.

Nem pénz kérdése

– Meghozta–e a várt eredményt a kórházak decentralizációs folyamata?

– Egyes helyeken igen, máshol meg egyelőre még nem. Az az önkormányzat, amely megértette, hogy hatékonyabb struktúrára van szükség és azonnali döntéseket kell hozni, hogy kényelmetlen döntéseket is meg kell hozni, annak hamarosan olyan kórháza lesz, amely középtávon, de akár hosszú távon is fenntartható. A decentralizáció eredménye, persze, nem azonnali. Bizonyos időnek el kell telnie ahhhoz, hogy lássuk, mennyire hatékony az új helyzetben a kórház működése. De. akik csak mímelik a decentralizációt, és mindent úgy akarnak megtartani, ahogyan átvették, azoknak hamarosan gondjaik lesznek. Vannak megyék, amelyek jól teljesítenek, és ide sorolom Bihar megyét is, de közben másoknak hetente el kell magyaráznunk, hogy a decentralizáció nem puszta vezetőváltást jelent, és nem merül ki abban, hogy a saját embereiket ültethetik azokba a vezetői székekbe. A decentralizáció sokkal inkább jelent felelős, a rendszerért, a páciensekért meghozott döntéseket. És ennek sikeressége, a kórházak hatékony működtetése, bár függ a pénztől is, elsősorban nem pénz kérdése.

Változtatni a felfogáson

– Ön szerint milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy jelentősen javuljon az egészségügyi szolgáltatások minősége? Mennyire tudja befolyásolni a szaktárca, hogy ezen intézkedéseket kellő hatékonysággal a gyakorlatba ültessék?

– Az egészségügyi minisztérium az egészségpolitikák kidolgozója, de az emberek mentalitására nincs közvetlen hatása. Infrastruktúrában és műszaki felszereltségben tudunk csak változtatni az ellátáson. Ilyen tekintetben, az elmúlt évben sikerült támogatást nyújtani, és ez Biharban is kifejezetten látható. De azt is figyelembe kell venni, hogy hiába változnak a körülmények, hiába jobbak a gépek, a személyzet egy részének a hozzáállásán ez mit sem segít, az továbbra is kívánnivalót hagy maga után. Mellettük nem állhat sem a miniszter, sem pedig a minisztérium. Márpedig az épület nem elég. Lássuk be: az alkalmazottak – és helyenként a páciensek – felfogásának is változnia kell ahhoz, hogy érzékelhető legyen a haladás.

Fenntartható intézményeket

– Az idén is olyan hatékonyan tudja-e támogatni a szaktárca a Bihar megyei, nagyváradi kórházakat, mint ahogy tette ezt a tavaly? E tekintetben létezik-e egy stratégia?

– Amíg én vagyok a miniszter, amíg Bihar megyében vannak előrelépések, addig a válaszom feltétlenül: igen. Mondhatjuk azt is, hogy tavaly húsz év lemaradását kellett behozni a megyében, hiszen húsz év alatt nem kapott annyi támogatást a megye, mint 2010-ben. Összesen 35,079 millió lejt kaptak a megye kórházai épületfelújításra és felszerelések vásárlására. És ebben benne van nem csak Nagyvárad, hanem a megye összes kórháza és egészségügyi központja: Belényes, Élesd, Érmihályfalva, Margitta, Szalonta, Barátka, Vaskohsziklás, Diófás, Félixfürdő. Ami a stratégiát illeti, azt nem nekem kell készen kínálnom, hiszen annak a helyi igényekre kell alapulnia és úgy látom, sok helyen létezik stratégia arra, hogy hogyan képzelik a kórházak, központok működtetését, fenntartását. Szeretünk Magyarországra kitekinteni, tegyük ezt most is: a szomszédos Hajdú-Bihar megye népessége majdnem ugyanannyi, mint Bihar megyéé. Nézzük meg, hány kórháza van a szomszédos magyarországi megyének és milyen ellátást nyújtanak azok. Be kell látnia sok önkormányzatnak: az én feladatom segíteni abban, hogy infrastrukturális beruházásokat hozzunk a megyébe, de közép- és hosszú távon az a cél, hogy fenntartható intézmények legyenek mindenhol. Mert a magyar közösséget tekintve, és ez országosan érvényes, a magyar miniszter feladata nem az, hogy mindenáron fenntartsa a kórházakat, hogy más majd lakatot tehessen rájuk. Olyan intézményt kell kialakítani mindenhol, ha kell, járóbeteg-rendelővé, ha kell, öregotthonná alakítani a meglévő, de nagyon döcögő struktúrát, ami a közösségi gondokat megoldja és nem csak máról holnapra, de hosszabb, lehetőleg legalább középtávon fenntarthatóvá teszi a közösségi intézményt. Be kell látnunk: nem kórház az, ahol nincs állandó ügyelet, ahol délután ötkor a betegnek nem tudnak orosi ellátást nyújtani. A szakminisztériumnak, de az önkormányzatoknak is megvan a felelőssége. A páciens érdeke egyértelmű: hogy tudja, a kórházban ellátást kap. Ez sok helyen most nem így van, és a helyzet nem tegnapról mára alakult ki. Megoldást kell találni arra, hogy a magyar miniszter nélkül is fenntartható, működtethető intézményei legyenek a magyar közösségnek.

– Mit tesz annak érdekében, hogy például Bihar megye esetében ne forduljon elő az, hogy a biztosító jelentősen megkurtította a kórházaknak juttatandó pénzt, s azok működőképessége is veszélybe kerület?

– Ez a kérdés a Biztosító, az OEP hatásköre, és csak azt mondhatnám, ismét, hogy a jelenlegi, két kézben elosztott rendszerirányítással, amiról az előbb is beszéltem, én nem tudok egyetérteni. A miniszter ez esetben annyit tehetett, hogy az év végén 17,9 millió lej költségvetés-kiegészítést eszközölt ki a kórházaknak. Azt is látni kell, és megint nem főleg Bihar megyéről beszélek, hogy a kórházak átszervezése létszükséglet. Elgondolkodtató az, hogy számszerűleg növekszik a kórházak költségvetése, miközben a gyógyszerekre, ellátáshoz szükséges eszközök aránya ebből az összegből pont, hogy csökken…

Szívsebészet

– Mikor lesz Nagyváradon egy korszerű szívsebészeti osztály, netalán kórház, hogy ne kelljen Kolozsvárra, Temesvárra, Debrecenbe stb. utazni a betegeknek?

– Azt, hogy a betegek elutazzanak máshová, nem tudjuk megakadályozni, és nem is kell. De valóban szükség van arra, hogy bizonyos ellátásokat helyben megkaphasson a beteg, a bonyolultabb beavatkozásokat pedig a nagyobb kórházakban végezzék, esetleg csak az egyetemi központokban. De központ akkor lesz, amikor lesznek szakorvosok, akik az ellátást biztosítják. Ez pedig hosszadalmasabb, mint az a technikai folyamat, hogy leírjuk: ez és ez az osztály mától ezt és ezt a feladatot látja el, ezt és ezt a beavatkozást végzi el. Amúgy meg, mind ezt az osztályt, mind az onkológiai központot megígérték korábban nagy pompával, évek óta miniszteri rendelet is volt rá, de nem csináltak semmit. 2010 volt az első év, amikor a megyei kórház sztentek beültetésére kapott költségvetést. Számomra továbbra is kérdés, hogy miért ír alá egy miniszter valamit, ha aztán nem csinálja meg. De annyit mondhatok: ha lesz szakember, lesz helye Nagyváradnak az országos programban. Elindultunk, de egyelőre más központokkal, szakemberekkel együtt kell dolgoznunk.

Onkológia

– Ön szerint mikorra lesz kész a Nagyváradon az onkológiai központ? Az idén mennyivel támogatják ennek létrejöttét?

– Az onkológiai központ kérdése nagyban hasonlít a kardiológiai osztályéhoz: megígérték, aláírták, aztán nem csináltak semmit. Megint azt mondhatom: 2010 volt az az év, amikor az Egészségügyi Minisztérium, a Bihar Megyei Tanács és Nagyvárad Polgármesteri Hivatala, hármasban egyeztetve, megállapodásra jutott: a minisztérium adja a pénzt, és a központ a városi kórházban kap helyet. Tavaly 3,8 milliót utaltunk ki a kezeléshez szükséges részecskegyorsítóra, és idén is komoly összegre számíthat Nagyvárad, és nem csak azért, mert a minisztérium prioritásai közé tartozik idén az onkológiai ellátás javítása.

– Mennyire elégedett a nagyváradi, illetve a Bihar megyei helyhatósággal történő együttműködéssel a kórházak adminisztrálását tekintve?

– Folyamatosak voltak a tárgyalások, és ez nekem is, a helyieknek is természetes volt. Amúgy, nem hiszem, hogy bárki miniszterként ennyit járt volna egyetlen megyében, mint amennyit én jártam haza Biharba. És az idő nagyobb részét egyeztetésekkel töltöttem, nem mással. Remélem, hogy hosszabb távon is azt mondhatom majd, amit most: érdemes volt.