Csábító Amerika, de azért Váradon jobb

2Hozzászólás
Csábító Amerika, de azért Váradon jobb
A New York egyik negyedében, Passaic-ban szolgálatot teljesítő Vas László tisztelendő meghívására novemberben nyolc napot töltött az Egyesült Államokban a Kiss Music Band két tagja, Kiss Géza és Kiss Lívia.

Júniusban Vas László atya az unokaöccsének jó hangulatú esküvőjén figyelt fel a Kiss Music Band zenekarra, azzal együtt, hogy Kiss Gézát és Líviát már régóta ismeri egyházi vonalon. Megkérdezte őket: elfogadnának-e egy meghívást a Passaic-ban novemberben zajló Erzsébet- és Katalin napi báljukra, amit minden évben megszerveznek? Természetesen igent mondtak, a nyár folyamán pedig a gyakorlatban is megterveződött az út. Extra vízumot kellett csináltatni, míg végül eljött a várva várt nagy nap: november 9-én elindultak Budapestre, ahonnan londoni átszállással New York kisebbik repülőtere volt a célállomásuk. Útban az angol főváros felé, az a megtiszteltetés, illetve meglepetés érte őket, hogy együtt utazhattak Orbán Viktorral. Elmondásuk szerint a miniszterelnök, amikor odamentek hozzá, nagyon kedves és közvetlen volt, sőt, amikor pedig megérkeztek Amerikába, a vendéglátóik már azzal a hírrel fogadták őket, hogy a kormányfő hivatalos oldalán posztolva van a vele készült közös kép (melyre különben érdekes módon engedélyt kért Orbán Viktor).

Körülbelül ötven perces autózás után megérkeztek New Jersey-i kertvárosába, Passaic-ba, a Szent István-templom plébániájához, ahol elszállásolták őket. Az ottani hívek olyan szeretettel fogadták őket, mintha ezer éve ismernék egymást. Kiss Géza viccesen megjegyezte: bár szívesen pihentek volna egy jót, „Laci atya” azt mondta: nem hagyja őket aludni, hogy azonnal kezdjék el megszokni a plusz 7 óra átállást. Ez többé-kevésbé aztán sikerült is… Másnap egy szentmisén vettek részt, körülbelül századmagukkal. Maga a településen nem sok katolikus magyar él, viszont bejárnak akár 2-3 órás autós utazás árán is a magyar nyelvű misékre a környékről, beleértve a kántort is- magyarázta Géza. Túlnyomórészt vasárnap vannak ezek az alkalmak, valamint hétköznap is vannak mondatott szentmisék egy-egy család kérésére. A templom különben közel 120 éves, több oltárral, az egyik egyiknél a Szent Korona másolata is ki van téve. Passaic-ba egyébként két hullámban is érkeztek magyarok, az első világháború előtt, és 1956 után. Megfigyelhető azonban sajnos a lassú asszimiláció, ugyanis akik az utóbbi évtizedekben születtek, inkább angolul beszélnek, miközben azért a magyarságukat úgy-ahogy igyekeznek megőrizni.

November 12-én, szombaton volt az említett bál a plébániához tartozó közösségi házban, és nyolc órát tartó vigasság után az ottani törvények szerint éjjel 2 órakor véget kellett érjen. Nagy élményt jelentett nekik, hogy az ottani közösség tagjai főztek, tipikus magyaros ízekkel kedveskedtek váradi vendégeiknek. A program zenei felépítése a megszokott volt, úgy, hogy kiemelten figyeltek arra, hogy a többnyire idősebb bálozók ízlését kielégítse, így az Akácos úttól kezdve a Hargitai fecskemadáron keresztül az operettslágerekig minden felcsendült a rock- és popzenei, illetve mulatós számok mellett. Az összejövetel sikerét jelzi, hogy a „bennszülöttek” saját bevallásuk szerint még sohasem buliztak ilyen késő óráig, illetve értékelték a zenészek sztárallűrökről mentes közvetlenségét is, akiknek óriási élményt jelentett, hogy egyszerű váradiként eljuthattak Amerikába.

Másnap angol misén vettek részt Gézáék, ahol örömmel tapasztalták, hogy hasonló módon használják a liturgikus énekeket, mint nálunk, angol vagy latin szöveggel. 11 órakor kezdődött a magyar nyelvű mise, melyen Géza végezte a kántori szolgálatot, Lívia pedig Schubert Ave Mariát énekelt, ami nagyon tetszett a híveknek. Az ottani kántor egyébként, és a felesége Amerikában született, az anyanyelvükön kitűnően beszélő magyarok, Keresztes Ferenc és Réka, akik a hangszerről és a hangosításról is gondoskodtak. Long Island mellett élnek, és négy gyönyörű gyermeket nevelnek.

Programok

Ott tartózkodásuk alatt Vas László, illetve a helyi magyar közösség természetesen több programot is szervezett Gézának és Líviának, így lehetőségük nyílt arra kétszer is, hogy a New York-i Times Squaren végigsétáljanak, megcsodálva ennek épületeit, jellegzetességeit, a hatalmas felhőkarcolókat és a Szent Patrick-székesegyházat, ahol bekapcsolódtak a vasárnap esti misébe. Örömmel konstatálták, hogy a szertartáson ugyanazt az éneket énekelték angolul, ugyanazzal az ír dallammal, amivel a várad-olaszi Bihari Sándor-kórus a kórustalálkozóra készült (Az Úr irgalma végtelen).

Géza arról számolt be: a televízióban látott kép jól tükrözi a borzalmas nagy forgalmat- „autó autó hátán, nép nép hátán”-, a több tíz milliós hatalmas embertömeget. Érdekes, hogy szabályosan kialakított, számmal jelölt utcák vannak, egymásra merőlegesen vagy párhuzamosan. Egy japán látványkonyhában is ettek, és több parkban sétáltak, beleértve a Central Parkot is. A Passaic-i hívekkel annyira jó kapcsolatba kerültek, hogy az utolsó előtti napon már szinte vita alakult ki arról, hogy ki hova vigye őket…

Arról is beszélt: sokfajta nemzetiség él Passaic-ban is, zömében spanyol ajkúak. Van egy erős lengyel lengyel közösség, a templomuk folyamatosan tele van a miséken, talán jobban is össze vannak kovácsolódva mint az ottani magyarok, ebből a szempontból követendő példák lehetnek a számukra. Lívia megjegyezte: az emberek közvetlenek, barátságosak, mosolygósak, az ismeretlenek is rájuk köszöntek az utcán. Furcsa, de ugyanakkor kellemes meglepetést jelentett számukra, hogy még a bevásárlóközpontban is megszólították őket. Kedvesen megkérdezték őket, hogy vannak, anélkül, hogy cserébe azt várták volna tőlük, hogy akkor most elmeséljék az egész életüket. Nem zárkózottak az emberek, és valóban mindenféle náció és kultúra képviselői megtalálhatóak, az egyik buszt például egy turbános úriember vezette, a másikat pedig egy félvér nő, látszólag tehát nem érdekelt senkit, hogy a másik fehér, sárga vagy fekete, sovány vagy kövér, és valaki az életkora miatt se lehet diszkrimináció célpontja.

Trump-torony

Azt is felelevenítette a házaspár: úgy alakult, hogy épp az elnökválasztás másnapján ott lehettek a New York-i Trump-torony közelében, és látták a demokrata párti tüntetőket is. Elmosolyodtak azon, hogy csak körülbelül 15-20-an tiltakoztak- a rendőrök többen voltak-, miközben a hírtelevíziók többsége hatalmas tömegről számolt be. Géza megjegyezte: az átlag amerikai ember örült Trump győzelmének, a televíziókon keresztül tehát teljesen más jön át, mint ami az ottani politikai meggyőződés. Ez valószínűleg amiatt van, hogy elég sok tévéadó a demokraták kezében van- magyarázta. „Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az átlag amerikai állampolgár Donald Trumpra szavazott”- közölte, majd hozzátette: az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy körülbelül 40 millió embernek ad munkát a cégein keresztül szerte az Egyesült Államokban. Részesei lehettek a Times Square-i ünneplésnek, az az utca pedig, ahol a torony van, le volt zárva- mesélte.

– Összefoglalva nagyon csábító az, hogy az Egyesült Államokban maga a létfenntartás olcsóbb mint Romániában, illetve sok szép dolgot láthattunk, de ezzel együtt lokálpatriótaként azt mondjuk: nehezen hagynánk el Váradot- zárta beszámolóját a házaspár.

Ciucur Losonczi Antonius



2Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

HTML version of comments