ERDON Helyi hírek

2010.05.07. 12:08

Negyven évvel az árvíz után

<p>Szatmár megye - A negyven éve történt árvíz nagyon sok átélőben még mindig keserű emléket idéz. Azóta az élet sokat változott — mondhatjuk azt is, hogy jobbra fordult —, az idősebbek nagy része mégis a lerombolt falut tartja otthonának.</p>

„Amikor eltakarítottuk összedőlt házunk romjait, a vályog falak alatt összelapult órán háromnegyed hatot mutatott az óra. Ekkor maradtunk otthontalanok.” — Így kezdi visszaemlékezéseit Boros Gerzon egykori kaki lakos, aki tizenhárom éves volt az 1970–es árvízkor. Negyvenedik éve él Szatmárudvariban, de szülőfalujának még mindig Kakot nevezi.

— Szatmárnémetibe jártam iskolába — emlékezik vissza Boros Gerzon. — Délutános voltam, este nyolckor értem haza. Akkor Kaktól Szentmártonig gyalog mentünk. A Szamos vízszintje megemelkedett, de még a medrében folyt. Abban az időben nagyon sokan horoggal halászták ki a vízből az elúszó fadarabokat, amit megszárítva tüzelni használtak. Ezt tették akkor is... Másnap reggel hat órakor ébresztettek szüleim, hogy baj van. A víz egyszinten volt a töltéssel. Mindenki a töltés megerősítésén dolgozott. Estére egy méterrel lett magasabb a töltés, de vele együtt emelkedett a vízszint is. Hiábavaló volt a további próbálkozás. Előbb Eténynél, majd Kaknál, végül Szentmártonnál szakadt át a töltés. Kaknál körülbelül kétszáz méter hosszan, és a töltés alatt több mint két méteres árkot sodort a víz. A nyolcvankét házból huszonhárom maradt meg és a református templom.

Kitelepítés Udvariba

— Okkal kezdődhetett el a falurombolás — folytatja Boros. — A kitelepítést úgy végezték, mint a kollektivizálást. Előbb mindenkit felszólítottak, hogy fogadja el az Udvariban felajánlott telket, majd a „kemény fiúk” példát mutattak (olyanok, akiknek megmaradt a házuk), később kényszerhelyzetbe hozták őket. Kevesen akartak Udvariba költözni. Mi egy évig az iskolában laktunk azt remélve, hogy tudunk venni valahol egy házat... Az ingyenes telek mellett kaptunk huszonöt ezer lejt. Ebből lehetett új házat építeni. 1974–ben már csak a templom és Rózsa Sándor háza (nem a híres betyáré) állt Kakon. A templom túlélte az árvizet, a Ceausescu–rendszert, míg a demokráciában 2004–be lebontották és törmelékeit a szentmártoni ortodox–templom tornyának építéséhez használták fel. Az ortodox templom tornyából Kálvin szelleme hatja át a környéket. A kaki református templom helyére egy ortodox kereszt és egy román nyelvű tábla került a kakiak emlékére.

Nosztalgia

Boros Gerzon, amikor Udvari község tanácsosa volt tanácsosi jóváhagyással készíttetett két márványtáblát, hogy azokat Etényben és Kakon felállítsák az árvíz és az akkor ott lakók emlékére. A tanács tagjai cserélődtek, a polgármester elvállalta, hogy ő szervezi meg az emléktáblák felállítását, erre azonban négy év alatt nem került sor. Ugyancsak Boros javaslatára hagyta jóvá a tanács, hogy Kakon engedélyezzék az építkezést. Utat is építettek, de építkezési engedélyt senki sem kért. Így Kakon jelenleg csak a Rózsa Sándor féle ház áll, melynek lakója egy szegény család.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!