Az esélytelenek nagyon megszorongatták az esélyeseket, kimondottan jó meccseket játszott egymással a két-két csapat, volt szív, akarat, izgalom, szenvedély – ilyennek kell lenniük a találkozóknak egy kupasorozatban.
Mondhatni, ha nincs az Eb-siker és a japánok elleni bravúr, megússzuk ezt a drámát, és például Székely Norbert sorsa is másként alakul, de ez nagy butaság lenne.
A válogatottra is gondolva furcsa lenne felidézni a nyomást elviselni képtelen magyar lelkület hamis mítoszát, hiszen ezúttal a DVTK máskor remeklő légiósai mondtak a leglátványosabban csődöt, azaz semmi köze ennek semmiféle lelkülethez.
Sok jó futballista kergette itthon a labdát húsz-harminc évvel ezelőtt is, egyet-egyet akár vissza is sírhatunk, csak éppen eredményt nem hoztak sem a klubjaikban, sem a válogatottban, mert a határainkon kívül náluk is sokkal jobbak űzték ezt a sportágat.