Célpontnak érezzük magunkat

Akt.:
1Comment
Célpontnak érezzük magunkat
A reményteli várakozás, a lelki felkészülés, azaz az advent időszakát éljük. Ki így, ki úgy próbálja lelkét, szívét előkészíteni Jézus születésének nagy ünnepére.

Már akit egyáltalán valamiképpen megérint ez az időszak, és nem a fogyasztói társadalom által belénk diktált vásárlási láz, takarítási és főzési kényszer és az ilyenkor szokásos karácsonyi előkészületek forgataga vezérel bennünket, hanem egy kicsit megpihenve, magunkba nézve elmélyedünk a magunk, családunk és a világ dolgain. Keressük a miértekre a válaszokat, feltesszük szokásos kérdéseinket, megoldásokat várunk, csalódunk, reménykedünk, szeretünk…

Létezhetetlen, hogy senki nem veszi észre, hogy milyen nagy krízisben vagyunk, nemcsak a környezetünk, Európa, a világ, hanem elsősorban a lelkünk. El lehet hessegetni a gondokat egy kézlegyintéssel, egy vállrántással, ha nem veszünk róla tudomást, ha homokba dugjuk a fejünket, ha bennünket már semmi nem érdekel, csak hagyjanak már békén, csak a mi érdekeinket ne sértse senki emberfia. Mit kellene tennünk? Hogyan kellene viselkednünk? Mi múlik rajtunk? Ki figyel ránk? Lehet, hogy már késő?

Ennyi sületlenséget, rémhírt, zagyvaságot rég nem olvashattunk az interneten, mint manapság a menekültválságról, a terrorcselekmények hátteréről, a nagyhatalmak közötti viszonyokról, a közel-keleti feszültségről, az ukrajnai véget nem érő konfliktusról, az Iszlám Állam újabb és újabb akcióiról, a gazdasági helyzetről és még hosszan sorolhatnám azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznünk. Nem beszélve az önjelölt jóstehetségekről, megmondóemberekről, modern kori Nostradamusokról, akik Istent játszva, s ki tudja, milyen indíttatásból folyton-folyvást egy elkerülhetetlen háborús konfliktust vizionálnak. Lelkük rajta. Persze ettől függetlenül a krízis még létezik, s tapintható a feszültség, a világ urai nem tudnak, vagy nem akarnak határozott, célratörő válaszokat, megoldásokat adni, elkeserítő a tehetetlenségük, a teszetoszaságuk. Ki tudja, milyen hatalmi, gazdasági érdekek vezérlik őket, cserbenhagyva a hiteszegett, elkeseredett, kiszolgáltatott embereket, akik célpontnak érzik magukat ebben a megváltozott értékrendű világban… A jelenlegi krízisidőszakban csak vesztesek lehetnek, de akkor kik lehetnek az álhírek, a fegyveres konfliktusok, az ellenőrizetlen migráció, a válság nyertesei?

Válaszokat keresünk, háborúk helyett békét, menekültválság helyett szolidaritást, terror helyett biztonságot, feszültség helyett megnyugvást, megértést, toleranciát, harcok pszichózisát keltők helyett józan, megfontolt vezetőket, gyűlölet helyett szeretetet. Persze mi csak a magunk szerény eszközeivel szabhatunk gátat az erőszakhullámnak, a sarlatánoknak, az interneten hömpölygő hazugságoknak. Az ima ma már nem elég. A dalai láma sokak megrökönyödésére azt mondta, hogy ebben a nehéz helyzetben hiába imádkozunk a Fennvalóhoz, hiszen nem Ő idézte elő ezeket a konfliktusokat, hanem a megválasztott politikusok, döntéshozók, a zavarosban halászók. Így vagy úgy őket kellene más belátásra bírni, más mentalitásra váltani, mert ők köszönik szépen a válságban is jól megvannak. Mi pedig célpont maradunk békeidőben is…
Advent a legnagyszerűbb és legmegfelelőbb időszak erre, hogy önmagunk, egymás felé és a világ felé fordulva készüljünk fel a kereszténység legnagyobb ünnepére. Szeretetben.

Rais W. István

Címkék: ,


1Comment

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

HTML version of comments