Búcsú: Lovasi-interjú a Kispálról

Búcsú: Lovasi-interjú a Kispálról
Már csak néhány nap van a Kispálból: az együttes feloszlik, rövidesen megtartja nagyszabásúnak szánt búcsúkoncertjét. A csapat frontembere, Lovasi András interjút adott munkatársunk blogjának, a Blogosznak, valamint a Bihari Naplónak.

A teljes anyag már elérhető Szeghalmi Örs Blogosz című blogján. A Bihari Naplóban pedig két részben közlik a beszélgetés fő részeit: csütörtökön és pénteken. Íme egy kis ízelítő az anyagból.

– Volt valaki közületek, aki inkább arra szavazott volna, hogy folytassátok még?

– Mindannyian. A nyári utolsó koncertek után, amelyek jól sikerültek, mindannyian erre szavaztunk volna. De ezzel kapcsolatban már előzőleg meghoztunk egy nehéz döntést. Most, az utolsó fellépésekkel ismét helyzetbe hoztuk magunkat, s ilyen a legutolsó, a Szigeten megejtett búcsú is. Szóval nagyon ritka, hogy egy zenekar így tudja abbahagyni. Ilyen értelemben szerintem ez annak is köszönhető – mármint, hogy a legutóbbi koncertjeinken ismét nagyon erősek voltunk – , hogy újra belead mindenki mindent.

– Magatokat untátok meg, vagy a körülmények változtak? Éreztétek néha már monotonnak az egészet?

– Azt sosem éreztük, hogy monoton kezd lenni a Kispál, hanem azt éreztük, hogy a dalszerzői kémia, amely megvolt a zenekarban mondjuk 2004-2005-ig többé-kevésbé, az valahova elment. És egy idő után ezt láttuk. Végülis ez volt az oka, amiért úgy a zenekar úgy döntött, hogy abbahagyja. Gondolatban, fejben már mindenkinek más dolga volt már. A Kispál András is más zenekarral dolgozik, én is csinálok más dolgokat és Dió is.

– A két alapember közül ki könnyebbül meg jobban, hogy vége? Kispi vagy te?

– Nézd, a Kispit nyomaszotta már az, hogy az utóbbi pár évben jóformán semmit nem csinált. S most az új zenekara láthatóan kizökkentette ebből a semmittevésből.

– Ugyan nem politizáltatok, de az előző kormány egyes kulturális projektjeiben, például a PANKKK-ban annak idején kicsit megütközve vettek észre benneteket sokan. Egyszer meg az LMP jelöltlistáján is szerepeltél. Szóval ha nem a Fidesz nyerte volna a választásokat, s nem ilyen konjunktúra lenne, akkor is pont most hagytátok volna abba?

– Azt gondolom, hogy a PANKKK, az nem politikai szerepvállalás. Illetve minden szerepvállalás politikai, ha az ember egy érdekcsoportnak – jelen esetben a magyar kultúrának – az érdekeit képviseli. Sőt, szerintem ez a képviselet kutyakötelességünk. Egyébként még 2002-en kezdtük el a PANKKK-ot, amikor még a másik oldal volt hatalmon, s az ő államtitkáruk keresett meg először. De akkor ők csak hangzatos kijelentéseket tettek, s nem történt semmi. Végül aztán a Gerendai Gyurcsánynál való lobbizása volt az, ami ezt odáig elvitte, hogy lett belőle valami. Aztán meg kell nézni, hogy azzal a miniszterrel milyen volt a viszonyunk, aki ezt elindította. S utána, amikor Hiller jött a helyébe, ő aznap abbahagyta volna a PANKKK-ot, amikor hivatalba került. Komoly lobbizás kellett, hogy ez végül ne így történjen. Amúgy az hülyeség, ha valaki azt hiszi, hogy pont a Fidesz győzelme miatt döntöttünk a Kispál mostani feloszlása mellett. Ilyen összefüggések nincsenek, ez összeesküvéselmélet. Emögött van, az az, hogy sokak szerint most nagyon rossz idők jöttek volna amúgyis a Kispálra. Ezt meg nem értem. Azt nem hiszem, hogy Magyarországon a politika azzal foglalkozik, hogy popzenekarokat ba*tat esetlegesen. Eddig sem voltunk a politika kegyeltjei. És nem is voltak politikailag ránkkényszerített szponzorok – ahogy van pár magyar zenekar, amelyiknek viszont vannak. De nem akarok itt példálózni. Mi azonban nem voltunk soha a politika kegyeltjei, vagy valamelyik oldal segítői.

A PANKKK program pedig a fiatal zenekarok támogatásáról is szólt. Hogy mi ezt felkaroltuk, azzal a saját konkurenciánkat teremtettük meg és támogattuk. Hát nekünk nem az lett volna a legegyszerűbb, ha marad minden a régiben, s van a Tankcsapda meg a Kispál ezen a piacon, más senki? S most, hogy valahogyan lett MR2, a PANKK és még egy csomó minden, ezzel megteremtettük azt, hogy – még Erdélyben is látható módon – nemcsak 1-2 ismert magyar zenekar van, hanem 8-10 olyan, amelyik más koncerzetik itt is, ott is. Én nem gondolom, hogy ez rossz lenne. Tehát nemhogy nem volt a mi saját bizniszünk ez a kormányzati támogatási program, hanem még a saját piacunkat rontottuk el vele. Engem mindig idegesít ez a fajta szűklátókörűség, amivel egyesek viszonyulnak, hiszen most az lett, hogy a támogatási programmal felfuttatott zenekarok segítik is egymást, s nem nyomják el az újakat még mielőtt ismertté válnának.

– Jó sok úgymond alter csapat próbál máris beszaladni az általatok üresen hagyott játéktérre, több együttesnek is jól jön, hogy leléptetek. Szerinted kik a legjobbak a magyar zenében jelenleg?

– Nézd, ez majd ki fog derülni. Engem kevéssé érdekel.

– Az lehet, viszont engem érdekel.

– A népszerűséget áthagyományozni bárkire, az elég nehéz dolog. De azt gondolom, hogy a Quimby produkciói mindenképpen erősödni fognak a következő két-három évben. Az egy nagyon egybenlévő, nagyon jó szellemű, erős társaság. És amúgyis egyre népszerűbbek. Szerintem a szövegeikben meg másképp is ők azok, akik a következőkben nemcsak a Kispál helyére léphetnek, hanem akár a Kispál elé is.

– Megbántál-e valamit a zenekarral kapcsolatban az 1987-es megalakulásotok óta?

– Ennyi idő alatt sokmindent megbántam. Én gyakorlatilag nem voltam sosem egy nagyon elégedett ember. Ha végighallgatnám a Kispál munkásságát – mint ahogy nem teszem -, akkor inkább a mínuszok gyülekeznének, mint a pluszok. Ilyen értelemben sokmindent megbántam. Például, amikor a stúdióban azt mondtam, hogy ez így nem jó, de akkor elfogyott a stúdióidő, s én nem vertem tovább az asztalt azért, hogy még öt órát adjatok, hogy újraénekeljem azt a számot. Sokmindent ilyet megbántam. De persze az ember azért arra törekszik, hogy amit hagy maga után, az hallgatható legyen. Ám bizonyos szempontból a Kispálnak súlyos kérdőjelei is vannak. Mégis megpróbáltuk még a búcsúkoncertet is úgy összehozni és komoly pénzeket ráfordítva olyan minőségben rögzíteni is, hogy miél több olyan dolog maradjon a Kispál után, ami élvezhető.

A teljes beszélgetés tehát elérhető itt: http://blog.roon.ro/blogosz , valamint hamarosan a Bihari Naplóban is olvasható.