Bravúros zongorajáték, csodálatos szimfónia

A zongoraművész, a karmester és a szimfonikus zenekar néhány tagja. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A zongoraművész, a karmester és a szimfonikus zenekar néhány tagja. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Az elmúlt heti hangversenyen a nagy orosz zeneszerző, Rahmanyinov monumentális második zongoraversenye, valamint a francia Saint-Saens harmadik szimfóniája hangzott el.

A váradi filharmónia csütörtök esti hangversenyének meghívott szólistája a nemzetközileg is elismert Daniel Goiţi volt, karmestere pedig a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu. Mintegy az évadnyitó sikeres folytatásaként, ez a hangverseny újfent szép számú közönséget vonzott az Enescu–Bartók koncertterembe. A beharangozott zeneművek és a városunkban már máskor is vendégeskedő Daniel Goiţi zongoraművész fellépése közönségcsalogatónak bizonyult, s ezeknek köszönhetően újabb kitűnő zenei élményben részesültünk.

Elsőként Szergej Rahmanyinov (1873–1943) orosz zeneszerző 2., c-moll zongoraversenye, op. 18 hangzott el, a meghívott előadóművész tolmácsolásában. Rahmanyinov 1901-ben komponálta monumentális versenyművét. A zenemű már moszkvai bemutatóján nagy sikert aratott, és azóta sem vesztett fényéből. A bemutatón maga a zeneszerző játszotta a zongoraszólót; a zongoraversenyt a bemutató után három évvel Glinka-díjjal tüntették ki. A nagy tudású Daniel Goiţi kivételes játéktechnikával adta elő az egyáltalán nem könnyű darabot, méltán váltotta ki a hallgatóság elismerését. Ezt megköszönve egy ráadással kedveskedett a hálás közönségnek, ugyancsak Rahmanyinov egyik zongoraművéből játszott egy részletet, s utána újra felcsendült az ütemes taps.

A szimfónia

Szünet után Camille Saint-Saens (1835–1921) francia zeneszerző, zongorista, orgonaművész III., c-moll Orgona szimfóniája, op. 78 csendült fel a koncertteremben, a váradi szimfonikus zenekar előadásában. Camille Saint-Saens Párizsban született, s mivel édesapja nem sokkal később elhunyt, az édesanyja nevelte, egy nagynénje támogatásával; ők tanították először zenére a nagyon tehetséges gyermeket. Saint-Saens már hároméves korában megírta első zongoradarabját. Ötévesen már partitúrát tanulmányozott, tizenegy éves korában pedig sikeres zongorahangversenyt adott. Életművének elismeréseként a francia kormány a Becsületrend kitüntetésben részesítette. Harmadik szimfóniáját a zeneszerző a londoni Királyi Filharmóniai Társaság titkárának felkérésére írta, s a művet az abban az évben elhunyt barátja, Liszt Ferenc emlékének szentelte. Mivel a műben az orgonának nagy szerepe van, Orgona szimfónia néven is ismertté vált; 1886. május 9-én mutatták be Londonban. A hangszerek királynőjét csütörtök este Kristófi János nagyváradi orgonaművész szólaltatta meg, nagyszerűen. A nagyváradi szimfonikus zenekar a festői szimfóniát nagy tudással tolmácsolta, a kiváló karmester, Romeo Rîmbu biztos kézzel irányított, így a zenekar minden tőle telhetőt megtett, a közönség nagy megelégedésére, hiszen a szimfónia elhangzása után hosszan ünnepelték a mű előadóit és karmesterét egyaránt.

Dérer Ferenc