Bort szenteltek a premontrei rend váradi széktemplomában

Bort szenteltek a premontrei rend váradi széktemplomában
Szent János apostol és evangélista ünnepén Fejes Rudolf Anzelm apát bort szentelt és megáldotta az újévi pezsgőket a Várad-hegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság széktemplomában.

Karácsony harmadnapján, december 27-én, Szent János apostol és evangélista ünnepén, a premontrei rendi hagyomány szerint megszentelik az új borokat és azokat a pezsgőket, melyeket a polgári újév köszöntésekor használnak a hívek.

Szerda délelőtt a Várad-hegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság széktemplomában Fejes Rudolf Anzelm apát végezte el a szertartást. Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet: az első szőlőtermelő Noé volt, az özönvíz után, azonban a levétől megrészegedett, ezért a szentírás szerint néhány fia ki is gúnyolta őt, az egyikőjük pedig betakarta. Keleten a szőlőtelepítésből presztízst csináltak, státusszimbólum lett. Jézus is használta példabeszédeiben, kijelentve: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.”

Ugyanakkor a szőlőskert művelése, a bor élvezete egy új világ kezdetét is jelenti, hiszen az özönvíz után is egy új világ kezdődött, és az utolsó vacsora pedig a megváltott világ kezdetét jelezte, amelyben Jézus csodálatos módon szentségi jelekben jelen van az ostyában és a borban. Ez az egyház tökéletes áldozata, mely csupán megjelenítése Krisztus áldozatának.

Szeretet

Arról is beszélt a szentmise szónoka: húsvétkor Péter és János járt Krisztus kősírjánál. János szerette Krisztust és ugyanezt érezte Péter iránt is. Mivel fiatalabb volt, és ezért gyorsabb, hamarabb ért oda, de megállt a bejáratnál, hogy megvárja Pétert, mert nem akarta a méltóságát csorbítani. Az odafigyelés és a szeretet ugyanis közösséget teremt, közös élményeket. A lepel látványának hiterősítő hatása volt, a leplek ugyanis fontos szerepet töltenek be az üdvösségtörténetben. A kisded Jézus pólyája is tulajdonképpen olyan, mint egy lepel, és érdekes, hogy ahogyan a gyereket kiveszik a pólyából, és azt tapasztalják, hogy eleven, úgy János is megtapasztalta Krisztus halotti leplét látva, hogy van feltámadás és örök élet. Fontos tehát, hogy az ünnepet szeretetben töltsük, szeretettel készüljünk rá, ne idegeskedjünk, vagy dühöngjünk, hogy „már megint itt a karácsony”.

Fejes Rudolf Anzelm apát azt is kiemelte: Szent Jánost többször is vértanúvá akarták tenni, de nem sikerült: mérgezett bort itattak meg vele, Róma kapujában egy nagy üstben olajban akarták megsütni, végül kőbányák vidékére száműzték. Ő gyakorlatilag az az apostol, aki a hivatalos kinyilatkoztatást lezárja, hiteles tanítója annak, amit hinnünk kell. Személye arra figyelmeztet minket, hogy a szeretet pajzs a gyengeség, a kicsinyesség, az esendőség ellen, védelem, mely győzelemhez segít. Hirdette, hogy Isten lényege a szeretet, kereste a végtelen szépséget, megtalálta az igazságot és megtapasztalta a jóságot.

Ciucur Losonczi Antonius