Bort szentelt a premontrei rend

Bort szentelt a premontrei rend
December 27-én, kedd reggel Szent János apostol és evangélista ünnepén borszentelésre, illetve az újévi pezsgők megáldására került sor a nagyváradi premontrei préposti széktemplomban.

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet: karácsony harmadik napja a katolikus anyaszentegyházban Szent János ünnepe. Külön köszöntötte a Borbarátnők Társaságának tagjait, akik elvitték boraikat, hogy megszenteltessék, és a híveket, akik elmentek- és noha december 27-e munkanap-, időt szakítottak arra, hogy a szentelmények megvalósulásában részt vegyenek. Hangsúlyozta: a premontrei rendi környezet hagyományaihoz tartozik a borszentelés, mely egy új élet kezdetét jelzi.

Szeretet

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában az apát megjegyezte: nincs semmi különös abban, hogy az evangélium gyanánt a húsvéti történet hangzott el, hiszen a karácsony ünnepe tulajdonképpen húsvétkor teljesedik be, ezért karácsonyt nem lehet húsvét nélkül ünnepelni, mint ahogy a húsvét is feltételezi karácsonyt. Az öröm egyesíti a kettőt, a messiási ígéret Krisztus születésével, szenvedésével és feltámadásával teljesedett be. Csakis húsvét tükrében tudunk tehát örülni a karácsonynak, a beteljesüléskor pedig ott volt János evangélista, aki látta az üres sírt, a hitünk egyik főszereplője lett, ezért ünnepeljük őt karácsony harmadik napján. Amúgy sok régi ikon úgy ábrázolja a kisded Jézust, mint aki egy nem fából készült jászolban fekszik, hanem egy olyanban, ami a sziklába van vájva. Ez valószínűleg azért van így, mert egyrészt a fa értékes anyagnak számított, másfelől pedig utalás arra, hogy ahogyan a kisded fekszik a kőjászolban, úgy feküdt a felnőtt Krisztus a sírban.

Arról is beszélt Fejes Rudolf Anzelm: Szent János a hivatalos kinyilatkoztatás utolsó mestere volt, ő volt a legfiatalabb az apostolok közt, és ő halt meg legutoljára. Mérgezett borral és egyéb módon próbálták vértanúvá tenni, de nem sikerült. A száműzetése után visszatért Efezusba, ahol idős korában is a szeretetet hirdette, a premontrei rendi hagyományok szerint emiatt kínálják úgy a megszentelt bort, hogy: vegyétek Szent János szeretetét. Az utolsó vacsorakor mint kedvenc apostol, ott nyugszik Krisztus kebelén, és amikor a Megváltó a szenvedéseiről, a feltámadásáról beszél, ismeri belső érzületének rezdülését, szándékát, akaratát. A kereszt tövében is úgy találjuk őt, mint aki meg tudja érteni a történteket.

János kiváltságai egy másféle kapcsolatot szimbolizálnak Krisztussal, és a borszentelés is többfajta kapcsolatot jelez: ember kapcsolatát Istennel, ugyanis csakis borral lehet szentmiseáldozatot bemutatni, valamint az ember kapcsolatát emberrel is, hiszen az ünnepekkor szokás, hogy borral koccintunk egymással. Amikor tehát szentelt bort veszünk magunkhoz, tulajdonképpen küldetést kapunk arra, hogy építsük a kapcsolatot Istennel és emberrel- nyomatékosította a prépost.

Ciucur Losonczi Antonius