"Ne maradj borítékba zárt levél!"

Dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária, a

PKE Teológia tanszék jeles

professzorának áhitatával

kezdődött az

áldozócsütörtöki Csendes

Nap, a Partiumi Keresztény Egyetemen. A

rendezvény kezdő áhitatán

és az ezt követő előadáson

részt vettek a

Királyhágómelléki

Református Egyházkerület

képviselői, a város

gyülekezeteiből érkezett

lelkészek, az egyetem tanárai és -

bár csekély számban- az egyetemi

hallgatók is. A lélekemelő

áhitatot követően Csűry

István helyettes püspök osztotta meg a

hallgatókkal ünnepi gondolatait.

Hangsúlyozta, hogy sajnálja, hogy

feszültséget és nem mosolyt

lát a most egybegyűlt gyülekezet

tagjainak arcán. "Istent

dicsőítő közösség

kell legyünk." , tette hozzá, majd Anca

Tibor, az egyetem lelkésze és a

rendezvény moderátora vette át a

szót és bemutatta az első

előadót, a Budapestről érkezett

Simon András grafikusművészt.

Egy megtérés története

Simon András először

néhány versét olvasta fel, mely a

csend átélésében

megtestesülő Istennel való kapcsolat

üzenetét tolmácsolta. "Ne maradj

borítékba zárt levél"-

tanácsolta a fiataloknak a

művész.  Ezt követően

meglepő őszinteséggel beszélt

megtérésének és

művésszé

válásának

állomásairól, az Istennel

való kapcsolatáról. Bár

hagyományos katólikus családba

született, kamaszkorában

rádöbbent arra, hogy ez nem elég

ahhoz, hogy jó keresztény legyen. Egy

gyülekezethez csatlakozva megtapasztalta, hogy

Jézus élő személy. De ez sem

volt elég ahhoz, hogy megtérjen,

még mindig úgy érezte, hogy csak

"alibi keresztény".

Megtéréséhez vezető

hosszú útban egy

mozgássérült fiatalember, valamint

egy általa megtérített fiatal is

szerepet játszott. De a legfontosabb

tényező ebben az útban az volt, hogy

be kellett lássa, hogy teljesen oda kell adja

magát az Istennek: " az utolsó kulcsra

zárt, titkos szoba ajtaját is meg kell

nyitni Isten előtt." Művésszé

válásának

történetéről  Simon

András elmondta, már

gyerekkorától kezdve nem esett ki a

ceruza a kezéből. Miután nem

vették fel a művészeti

főiskolára grafikai

szerkesztővé, majd

illusztrátorrá vált. A

szentíráshoz, vallásos

tárgyú könyvekhez,

könyvjelzőkhöz, képeslapokhoz

készített illusztrációkat,

ma is hasonló munkákat

készít. Több könyve megjelent,

amelyek közül többet a helyszínen

is megvásárolhatták a

résztvevők. Előadását

rendhagyóan, furulyaszóval zárta a

művész.

Szent és profán

A művész előadását Dr.

János-Szatmári Szabolcs, a német

tanszék vezetője "Nem a való

hát: annak földi mása..."

címmel a szent és a profán

kapcsolatáról beszélt a

színművészetben. A

színházművészet

megítélését 18.

századi példákkal

szemléltette, amikor is a szinház nem

volt elfogadott művészet. Főleg az

egyházfők véleménye volt ez,

akik számos érvvel szolgáltak

ellene. Ez azért volt, mert úgy

gondolták, hogy a fikció káros

hatással van a fiatalságra és a

színház egy hazug világot

tár fel. Míg egyesek az erkölcs

nemesítésének

módját, mások a ördög

templomát látták a

színházban. Érdekes

előadását számos

példákkal szemléltette az

előadó. Az ebédszünetet

követően került sor Simon András

kiállításának

megnyitására a díszterem

előtti folyosón.

Mészáros Tímea