Böcskei László megyéspüspök húsvéti üzenete

Böcskei László megyéspüspök húsvéti üzenete
Kedves Testvéreim! Sokszor előfordul, hogy világunk és környezetünk gyorsan váltakozó eseményeit követve úgy érezzük, hogy nem érjük utol magunkat.

Tudomást szerzünk arról, ami körülöttünk történik, kénytelenek vagyunk részt venni az eseményekben, de nem tudunk azonosulni a történésekkel és képtelenek vagyunk belelátni a minket is közvetlenül érintő valóságokba. És ilyenkor azt mondjuk: egy rohanó világban élünk! Egy olyan világban, amely rohamosan gyorsul, és amelyben már csak határidőnaplóval és ehhez hasonló eszközökkel lehet eligazodni.

Húsvét ünnepéhez közeledve a keresztény embernek érdemes felfigyelnie erre a valóságra, mert Krisztus feltámadásának ünneplése feltételezi részünkről azt, hogy kilépjünk mindennapi rohanásainkból és elfoglaltságainkból, feltételezi azt, hogy időt engedjünk magunknak: időt az elmélyülésre és időt a hallgatásra, időt a meghallásra és időt a hirdetésre.

Húsvét ünneplését nem köthetjük csak a naptári rendhez, amely a napok és hetek folyásában egy pirossal kiemelt ünnepet jelöl. Ez még nem húsvét a mi számunkra! Az igazi húsvét az, amikor elindulunk Jézus követésében és a teljes összeomlást jelentő szenvedés és kereszthalál ellenére kitartunk az élet forrása felé vezető úton, amely forrást a szent asszonyokkal és Jézus tanítványaival együtt lassanként, de életbevágóan tapasztalunk meg a feltámadás hajnalán. Mert ilyen az igazi húsvét: a bűnből, a bennünk dolgozó gonosz sötétségéből a megújulás fényességébe való átlépés, hogy széppé és értékessé legyen törékeny életünk. A legcsodálatosabb átalakulást tapasztalhatja meg ilyenkor a hívő ember, a megsemmisülést, amely Jézus Krisztus halálból való feltámadása által felszabadít és egy új élethez vezet el bennünket.

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Időt kell engednünk magunknak arra, hogy ezt a mélységes titkot megfelelő módon meg tudjuk közelíteni. Időt kell engednünk arra, hogy bennünk is lángra kapjon a megújult élet pislákoló fénye, amelyből reményt, biztonságot és örömet meríthetünk nem csak saját magunk számára, hanem mindazok javára, akikkel készek vagyunk megosztani életünknek ezen újdonságát: a Jézus Krisztusban való megújulás feletti örömet.

A megújult életet – amely már nem a régit követi – és a reményt – amely feloldja földi kötelékeink sokszor nyomasztó súlyát – a húsvéti liturgiánkban egy számunkra kedves szimbólum által szoktuk jelezni, a húsvéti gyertyával. A vigília szertartásának kezdetén áldjuk meg és gyújtunk meg ünnepélyesen ezt az élő Krisztust jelképező gyertyát, majd körmenetben elvisszük a világba, hogy hirdessük Krisztusnak a halál feletti győzelmét és egyben a meghívást is, amely valamennyiünknek szól. Mert az Ő fényében járva már itt a földön az élet győzelmének hordozói vagyunk, akiket nem tör le és nem buktat meg a rohanó világ semmilyen kísértése és akadálya.

A fényben járó ember egy látható és megtapasztalható jelenség. Nem rejtett, hanem nyilvánvaló itt-lét, akit ha látunk, az életet tapasztaljuk meg. Így a Krisztus fényében járó ember is az új életnek a megjelenítése és hírnöke, akinek egy új és reményt keltő kisugárzása van a világ felé. Húsvét éjszakájának evangéliumában olvassuk, hogy amikor a szent asszonyok – Mária Magdolna és a másik Mária – a hét első napján pirkadatkor elmentek a sírhoz, ”az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben.”(Mt. 28,2-4). Az angyal kisugárzása, valami újat hozott a szent asszonyok életébe. Kimozdította őket a holtpontról, elkeseredettségükből és fájdalmukból. Annyira meggyőző volt az angyal kisugárzása, hogy a sír kilátástalansága egy új kiindulópont lett az egész emberiség számára. Ők pedig, a szent asszonyok és majd a tanítványok, ennek lehettek első hirdetői. Tovább sugározták az élet győzelmét és ezzel egy új jövő elé állították az emberiséget!

„Nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak!” (Mt 28, 8).

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Húsvét ünnepe a feltámadás hitében való megújulásunknak az ideje. Életünk minden rezdülését át kell hassa ez a megújulás, amely Krisztus győzelméből merít lendületet. Legyen megújulás az én életemben is, hogy kilépve az egyhangúságból és megszokottságból, megragadjam a gondviselés által nyújtotta lehetőségeket és így megtaláljam az embertársak felé vezető utat. Húsvéti kisugárzással akarjam tartalmassá és értékessé tenni közösségi életünk történéseit és megnyilvánulásait, hogy ne a kilátástalanság és az ebből eredő szomorúság és önzés irányítsa életünket, hanem a remény és az élet tiszta szeretete.

Minden kedves testvéremnek és nővéremnek az Úrban azt kívánom, hogy a húsvéti szent időnek meghittsége ébressze fel bennünk a húsvéti átalakulás utáni vágyat. A Feltámadt Jézusba vetett hit pedig alakítson bennünket sugárzó és örömet osztogató emberekké. Ámen.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter