„Bizalom kell a kormányzáshoz!”

„Bizalom kell a kormányzáshoz!”
Az új év kihívásairól, a gazdasági-politikai kihívások lehetséges megoldásairól kérdeztük Kiss Sándort, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökét.

– Szilveszterkor sokan azzal kívántak egymásnak boldog új évet, hogy az előzőnél – akár a gazdasági helyzetre, akár a politikára gondolunk – most már tényleg csak valami jobb jöhet. Egyetért ezzel? – tettük fel a kérdést Kiss Sándornak.
– A történetet érdemes kétfelé bontani, az egyik a gazdasági rész, a másik a politikai. A kettő összefügg, de inkább azt mondanám, az egyik húzza a másikat. Mostanában a politikának kellene húznia a gazdaságot, olyan döntéseket hozva, ami utóbbi fejlődését eredményezi. Normális körülmények között a gazdaság van hatással a politikára. Csakhogy a gazdaság két éve csődbe ment. S nem a politika miatt, hanem önmaga miatt, egy rossz hitelpolitika következményeként. Abban a pillanatban, amikor a bankok úgy döntöttek, hogy az ingatlanfedezet már nem jó, nem volt mire hitelt adjanak, mit kérhettek volna az ügyféltől, becsületszót? A beruházásokat nem lehetett finanszírozni, a munkásokat el kellett bocsátani, ezeknek kevesebb pénzük lett, nem fogyasztottak. S mivel nem fogyasztottak, a termelők, a kereskedők sem volt kinek eladjanak. A spirál pörgött tovább, egyre több ember maradt munka nélkül, tovább csökkent a fogyasztás. Először új házakat nem vettek az emberek, aztán már szinte semmi újat nem. Ez a tipikus kapitalista rendszer, ami lenullázza magát a földig, majd onnan elindul vissza. Régebb is volt válság, és még lesz is. A gazdaság magától is helyrejöhet, hisz ez egy lefelé tartó spirál, ami egyszer eléri a mélypontot, s onnan csak felfele mehet.
 

„Büszke leszek, ha meglesz a magyar útlevelem!”

– 2011 januárjában itt Romániában elindult már a spirálunk felfelé?, kérdeztük Kiss Sándortól.
– Na ez itt a kérdés. Abban a pillanatban, amikor a gazdaság csődöt mondott, a politikához fordult segítségért. Amerikában a politika sok száz milliárd dollárral támogatta meg a bankrendszert, Európában szintén a politika döntött. Különböző országok különböző módon cselekedtek. Mit lehet tenni? A legegyszerűbb ezeket a dolgokat úgy megérteni, ha egy családra vetítjük ki. Két dologgal próbálkozhat egy család, amikor nincs elég pénze: csökkenti a kiadásait, vagy pluszmunkát vállalva, több jövedelemre próbál szert tenni. A kormányok is ezzel próbálkoztak, hozzányúlva a bérekhez, nyugdíjakhoz, elbocsátva közalkalmazottakat, közben növelni próbálták a bevételeket bizonyos adók emelésével, új adófajták bevezetésével. Nem ezt kellett volna csinálni, hanem a gazdaság terheit csökkenteni. Az eddigi intézkedések inkább a recessziót növelték. A legfontosabb teendő az lett volna, ha egyszerűsítik az adórendszert, ami olyan szövevényes Romániában, hogy minden cégnek adóügyi szakemberre van szüksége, adóügyi tanácsokra, amelyekért milliókat fizet. Annyira kellene egyszerűsíteni a rendszert, hogy a menedzserek azt önmagukban megértsék. Nevetséges, hogy egy menedzser, aki egy több száz főt foglalkoztató céget igazgat, nem képes a saját könyvelését áttekinteni, ezért speciális könyvelési céget kell alkalmazzon, ráadásul a könyvelők sem képesek szót érteni a fináncokkal.

Új kormányra van szükség


– Bár az idei nem választói év, sok tekintetben válaszúthoz érkezik a belföldi politika. Mire számít, milyen folyamatokat tartana követendőnek?
– Az, amit mondok, meg fog jelenni az újságban, s minden politikusnak ez a problémája, hogy a valóságról mikor beszéljen, amikor időszerű, de nem szimpatikus, vagy csak utóbb magyarázza… Én megpróbálom őszintén elmondani, mit kellene csinálni. Hogy a dolgok jobban működjenek, fontos a bizalom. Kell, hogy az emberek bízzanak helyzetük javulásában. Önmagában már a bizalom javulást hoz, akkor úgymond felengednek az emberek, és kitörhetünk az ördögi körből. Ma Romániában nincs már meg a bizalom a kormány iránt. Új kormányra van szükség, melynek nagyobb a bizalmi indexe. Már csak azért is, mert a válság következményeként megnövekedett a politika szerepe. A gazdasági válságért ugyan nem a politikum volt a hibás, ám a krízissel és ennek mélyülésével a politikusok hitelessége is romlott. Mit lehet tenni? Időnként cserélni kell a politikusokat. Lehet, hogy ez igazságtalan azzal, aki önmagában nem hibás, de ez van. Az üzletemberek is megfizettek, persze őket nem sajnálja senki, ők a vagyonukat vagy annak egy részét veszítették el, a politikusok a hitelüket. Egyiket sem könnyű visszaszerezni. Tehát új kormány kell és világosabb politika.

„Szakszervezet”


– Egy új kormányban ott lehet az RMDSZ?
– Mi az, hogy RMDSZ? Azt tudjuk, mit jelent ez a pár betű, de nézzük meg kicsit más szempontból. Az RMDSZ-ről azt mondjuk, s mi tudjuk is, ez nem egy párt, még ha nagyjából úgy is működik, hanem érdekképviseleti szervezet. Milyen más érdekképviseleti szervezetet ismerünk? A szakszervezeteket. Próbáljunk hát – bármilyen negatívan is hangzik bizonyos körökben – szakszervezetként tekinteni az RMDSZ-re. Mit tesz egy szakszervezet? Igyekszik minél jobb körülményeket teremteni a tagjainak. Jobb munkakörülményeket, biztonságos környezetet, egyszóval több jogot, mint amit amúgy a főnök magától adna. Azért tömörülnek az emberek szakszervezetbe, hogy választott vezetőiknek legyen kellő súlya kialkudni a vállalat vezetőinél többet, mint amennyit az emberek külön-külön elérnének. E szerepnek meg is felel az RMDSZ. Hisz egy-egy ember külön-külön hiába akarna magyar oktatást, ezt csak együtt tudjuk kérni és elérni. Akkor nézzük meg, ki szereti a szakszervezetet. Nyilván egy munkáltató sem, s nem szereti a kormány sem. Ha pedig az érdekeinket mi a parlamenten keresztül tudjuk képviselni, akkor a mi szakszervezetünknek oda kell bejutnia, hogy a mindenkori aktuális kormánytól kérjen és alkudjon.
– Feloldható-e az ellentmondás, hogy miközben azt mondja, a kormány vesztett a hiteléből, az RMDSZ e kabinet részeként ebből a helyzetből továbbléphet?
– Igen, az RMDSZ-nek feladata, hogy a mindenkori hatalommal alkudjon, vegye rá, hogy neki valami pluszt adjon. Hogy azt kér-e a szakszervezet, amit valóban kell, ezt belül kell eldönteni. Itt döntik el, hogy jók-e a vezetők, megfelelően képviselnek-e. A szakszervezeti vezetőket mindig megpróbálták lejáratni, a mozgalmakat kettészakítani, hogy a gazdag tulaj kevesebbet kelljen adjon a munkásoknak. A tanügyben is három-négy szakszervezet is volt, az egyik mindig kiugrott a tárgyaláson, a megosztottságot tudja kihasználni minden munkáltató. Ugye ismerős, ezt próbálják tenni velünk magyarokkal is és az RMDSZ-szel is. Mi a hatalomtól kérhetünk, kitől mástól kérjünk? Ez nyilván nem tetszik a román pártoknak, de hát ez az ő szempontjukból érthető is. Az RMDSZ-nek ugyanígy meg kell alkudnia a magyar kormánnyal is, azt kell mondja, segítsetek ennek a közösségnek, de ott is erős képviseletként kell megjelenjen, nem csatlósként. S mindig többet kellene kérni, mint amit adnának, ezért a magyar kormánynak sem kell feltétlenül szeretnie ezt a szakszervezetet. Bízom abban, hogy az emberek megértik, ha a dolgaink nem mennek jól, akkor az embereknek nem a szakszervezetet kell megszüntetniük, hanem olyan vezetőket kell keresni annak az egy szakszervezetnek az élére, akik hatékonyabban képviselik őket.

Kötelesség a tájékoztatás


– Január első munkanapjától igényelhető a kettős állampolgárság, a folyamatot némiképpen beárnyékolhatja a vita arról, hogy a lehetőségekről ki tájékoztathatja az embereket Erdélyben, a Partiumban?
– Meggyőződésem, hogy nincs olyan magyar ember Romániában, aki ne akarna magyar állampolgár is lenni. Ha a világon semmit sem kapnánk érte, csak azt, hogy magyarok vagyunk, már az megéri. Engem a legjobban mindig az zavart, amikor ránk Magyarországon azt mondják: románok vagyunk. Mikor ezt először hallottam, majdnem az illető torkának ugrottam.
Amikor az a népszavazás volt Magyarországon, előzőleg itt Bihar megyében az RMDSZ több mint 30.000 aláírást gyűjtött, s elküldtük a magyar Parlamentnek. Komolyan gondolja Tőkés úr, hogy mi ezt összegyűjtöttük s közben nem is akartuk a kettős állampolgárságot?
A másik kérdés a tájékoztatás. Szerintem nem is az a kérdés, hogy ez jogunkban áll-e? Nekünk ez a kötelességünk! Az, hogy a mi magyarjainkat tájékoztassuk azokról a lehetőségekről, amelyek adódtak. Ebben a dologban igenis mindent megteszünk, polgármestereinken keresztül, helyi szervezeteink, a tömegtájékoztatás segítségével. Büszke leszek, amikor meglesz a magyar útlevelem!
– Attól nem kell tartani, hogy ez a lehetőség felerősíti a kitelepülési hajlandóságot?
– Dehogynem. Magyarország és Románia érdeke egyaránt az, hogy ne fogyjon a lakossága. Magyarország érdeke, hogy innen oda magyarok települjenek, még ha ezt nem is mondják a szemünkbe, ráadásul úgymond „készen legyártott” magyarokat kapnak, sok esetben képzett fiatalokat, akikben a magyar érzelem a legtöbbször mélyebb, mint az ott élőkben. De hát ez így normális, a románok is ezt csinálják Moldáviával.

Teljes jogú magyar állampolgár


– Mit gondol arról, járjon-e szavazati jog az állampolgárság mellé?
– Ez a lényege az állampolgárságnak, a polgár alapvető joga, hogy szavaz. Ez beleszólási jogot is jelent, beleszólást a politikába. Én teljes jogú magyar állampolgár szeretnék lenni. Nekem nincs szándékomban elmenni innen, én itt ismerem a dörgést, itt érzem magam otthon, s itt a legkönnyebb érvényesülni, ez az a hely, ahol születtem. Anyám még a múlt rendszerben települt át Magyarországra, de én akkor is azt mondtam, itt kell valamit tenni. Én nem költöznék Magyarországra. Az én anyámra ott végig azt mondták, hogy az a román nő, pedig itt élt a határ mellett, és esküszöm, nem is tudott jól románul. A vicc jut eszembe: miként  lehet egy székelyből románt csinálni. Hát úgy, hogy áttelepül Magyarországra. Nekünk itt kell érvényesülni.

Másképpen alkudni


– Az Alkotmánybíróság többszöri halasztás után kedden alkotmányosnak találta az oktatási törvényt, s talán még meg sem száradt a tinta a határozatukon, mikor az államfő ki is hirdette a jogszabályt. Hogyan értékeli ezt?
– Az RMDSZ-en belül is különféleképpen látjuk ezt a dolgot. Lehet, sok embernek nem lesz szimpatikus, amit mondok, de ez a véleményem. Ezt a történelmi esélyt, ezt a lehetőséget, hogy a markunkban tartjuk a román kormányzatot, hatalmat, én sokkal több gazdasági előnyre váltanám, másképpen alkudnék ebben a helyzetben, hisz ez a kormány azonnal megbukik, amint az RMDSZ kiáll a koalícióból. Amennyiben a PDL hatalmon akar maradni, s látjuk, ugye, milyen gazdasági érdekek tartják ott, akkor mi a gazdasági ügyekben nem vagyunk ott, nem kapunk jogokat, beleszólást, majd jön Udrea néni, s itt-ott ad valamit a Székelyföldön. A mai pozíciónkat jobban ki lehetett volna használni.
Nincs egyetlen gazdasági tárca sem a felügyeletünk alatt, csak olyanok, ahol inkább csak probléma van. Tudomásul kell venni, hogy településeinket fejleszteni kell, s azt is tudom, mennyi lehetőségünk volt, amikor a fejlesztési minisztert mi adtuk, még akkor is, ha az annak idején nem jelentett Borbély László számára teljes értékű miniszteri tisztséget.

Eredményesnek lenni


– Akkor most az oktatási törvény elfogadása után mi a teendő?
– Többféle irány lehet az RMDSZ előtt. Az egyik azt mondani a PDL-nek, látod, rajtam áll, hogy te maradsz-e kormányon, vagy sem. Adj akkor több beleszólást a gazdasági dolgokba, hogy tudjuk a mi településeinket fejleszteni. A tanügyi törvényen egyesek máris változtatnának, a már megépített utat senki nem jönne buldózerrel felszedni, a felépült iskolát, kórházat, vízhálózatot sem viszi el egy vadimos kormányzat sem, és mi akkor is itt fogunk élni. Ha nem adják meg e fejlesztéseket, akkor kérjük ugyanezt az ellenzéktől. Sokkal keményebben kell alkudni. Azt elemezhetjük, hogy ez mennyire korrekt, de mindig is vallottam, a mi választóink nem azt várják el tőlünk, hogy milyen korrektek legyünk, hanem milyen eredményesek. Ez az én kritikám, ez volt mindig is az RMDSZ csúcsvezetése felé. Ebből a lehetőségből többet is ki lehet sajtolni. Ezt kell tennie az új vezetőségnek is a nagyváradi kongresszus után, s ha erre nincs mód a jelen felállásban, akkor már koalíciós társ után kell nézni. Mi hatalmon soha nem leszünk, de a közelében mindig ott kell lennünk, s bármilyen módszerrel eredményeket kicsikarni azoknak, akik bennünket ezért odaküldenek. Ez a feladatunk. Ugyanez a közös kemény munka tette lehetővé a tanügyi törvény elfogadását is. Ilyen nehezen ebben az országban még aligha született törvény. Bevallom, meg voltam győződve arról, hogy az utolsó pillanatban csak kitalálnak még valamit, ráfogják a napfogyatkozásra, hogy miért nem lehet alkotmányosnak tekinteni. Meg is vagyok lepve egy kicsit, hogy sikerült. Ez egy lépés, de nekünk folyamatosan menni kell.

Lehetőség a cselekvésre


– Ki lehet az a politikus, aki ma a legalkalmasabb arra, hogy az ország miniszterelnöke legyen?
– Én továbbra is Johannist, a szebeni polgármestert, vagy Vasile Blagát látom alkalmasnak erre a szerepre. Egyébként mindegy, ki a miniszterelnök. Senki sem olyan zseni, hogy csodát tegyen. Olyan valaki kell jöjjön, aki elég bátor, s elég erős a támogatottsága, bíznak benne az emberek. Ha az ellenzéki pártok megegyeznek a szebeni polgármesterről, neki nagyobb sansza van kivinni az országot a válságból. Már csak azért is, mert mint új vezető kap egy kis haladékot. Vannak lehetőségek a cselekvésre, ott a Fidesz kormány példája, volt bátorságuk nekimenni a multiknak. Ezek a multik megölik a helyi vállalkozókat, a helyi vállalkozók mind az ő fennhatóságuk alá kerülnek. Legyen Romániában is bátorsága a kormánynak külön adót kivetni a multikra, a bankokra. A gazdasági válságot is a bankok okozták, mi a fészkes fenének ússzák meg?

Dérer Ferenc