Bismarck kancellár beszél egy most megtalált felvételen
Az egykori német kancellár az egyike azoknak, akik felszólalnak azon tucatnyi mintegy 120 éves viaszhengeren, amelyeket Thomas Edison New Jerseyben fekvő vidéki házában őrzött. A hengereken zene és a kor méltóságainak hangja hallható. A beszélők közül az egyik személy még a XVIII. században született, valószínűleg ő az egyetlen, akinek felvétel őrzi a hangját.
Bismarck a hengeren énekel, valamint a fiát inti az erkölcsös életre, valamint a mértékletességre az evésben és ivásban.
“A XVIII. században a hangot az ember legnemesebb képességeként írták le. Bismarck már többé nem néma, azt hiszem, a hangja által újfajta megközelítésben láthatjuk őt” – mondta Stephan Puille német kutató, a kancellár hangjának azonosítója.
A legkorábbi hangfelvételek megsemmisültek – mondta el Patrick Feaster, az Indianai Egyetem kutatója, aki egyike volt a felvételeket azonosító csoportnak. A hangfelvételeket 1889-90-ben Theo Wangemann készítette, akit Edison a párizsi világkiállításra küldött, hogy ott a kiállított fonográfokra felügyeljen. Feaster Wangemannt mint “az első professzionális hangmérnököt” tiszteli. A német Wangemann Párizsban zenekarokat, zongorajátékot, színészi előadásokat rögzített – felvételt készített a még vadonatúj Eiffel-tornyon is.
Az egyik legkorábbi és máig a leghíresebb hengeren maga Johannes Brahms zongorázik, ám az – mint azt Feaster szomorúan megállapította – rendkívül sérült és zajos. Edison technikája ehhez képest sokkal jobb hangzást és időtállóságot tett lehetővé.
Wangemann a most fellelt hengerekről megemlékezik egy 1906-os keltezésű szabadalmi okiratban, megemlíti, hogy sok közülük már eltörött, de aztán hosszan nincs nyomuk. 1957-ben kerültek ismét elő, amikor az Edison-ház a nemzeti park kezelésébe került. Abban az időben gyors leltár készült a házban és a laboratóriumban talált tárgyakról. A hengereket őrző fadobozra címkét ragasztottak. Ekkorra a hengerek egy része már törött volt, mivel valaki megkísérelte felfeszíteni a lezárt ládikát. Jerry Fabris, az Edison Nemzeti Történelmi Park múzeumának kurátora 2005-ben akadt a tárolóra. Ám ebben az időben még nem rendelkezett a törékeny hengereken hallható felvételek digitalizálására alkalmas készülékkel. 2010-ben, amikor elkezdte meghallgatni őket, és meghallotta rajtuk a német beszédet, sejtette, hogy valami fontosra bukkant. Ekkor kezdte el a hengereket elemezni az Indianai és a Berlini Egyetem közös munkával.
- MTI -
