Biró Rozália: itthon és az Európai Unióban

Akt.:
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Parlamentközi Hálózatának elnökével, Jeremy Lefroy-jal
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Parlamentközi Hálózatának elnökével, Jeremy Lefroy-jal
A parlament külügyi bizottsági elnökével, Biró Rozália RMDSZ-es képviselővel beszélgettünk azokról a kihívásokról, amelyek Romániára és romániai magyar közösségünkre várnak 2018-ban. Egyik célja kialakítani Erdély-szerte az idősek érdekvédelmi hálóját.

– Az Ön meglátása szerint melyek azok a területek, amelyekre kiemelten kell összpontosítania Romániának a külpolitikában?
– Románia igen nagy gazdasági potenciálú ország, úgy a térségben, mint az EU-ban. Ezt a lehetőséget kell a jövőben kamatoztatnunk, éspedig úgy, hogy kormányközi, diplomáciai, EU-struktúrák, illetve a nemzetközi intézmények szintjén egyre szorosabb partneri kapcsolatokat építsünk, s ezáltal egyre hangsúlyosabban befolyásoljuk a nemzetközi folyamatokat. Először nemzetközi térben való szerepünket elemezve, véleményem szerint kiemelkedő fontosságú számunkra a 2018-ban elnyerhető Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeti (OECD) tagság, ami stratégiai fontosságú az ország gazdasági erősödése szempontjából. Az OECD-én kívüli, európai uniós tagállamok közül Románia rendelkezik a legnagyobb potenciájú gazdasággal, a legnagyobb gazdasági növekedési indexszel, és az egyik legalacsonyabb államadóssággal. Mint nem OECD-tag, a második legnagyobb összeggel, 2,8 millió euróval járultunk hozza az OECD költségvetéséhez. 2017 júniusától beléptünk a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökségbe, mindezek olyan tények, amelyek remélhetőleg a felvételünk melletti döntéshez vezetnek. Ugyanakkor, abból a tényből kiindulva, mely a Világbank által szervezett parlamenti hálózatok 2017-es évi találkozóján Washingtonban megfogalmazódott, miszerint a humán erőforrás értékének elismerése, az oktatás színvonalának emelése, valamint a startup, illetve kis- és közepes vállalkozások támogatása a fő célkitűzés a fenntartható fejlődés biztosításához, állítom, hogy Romániának minden adottsága megvan e célok megvalósításához, csupán a politikai akarat szükséges hozzá.
S bár a leghangosabb kérdések, hogy mit hoz 2018, nem erről szólnak, mégis úgy gondolom, hogy a legfontosabb megválaszolni való kérdésünk az elkövetkezendőkben az lesz, hogy hogyan tudjuk alakítani Európa és az Egyesült Államok kapcsolatrendszerét. Ebben a folyamatban játszhat még Románia nem hangos és látványos, de annál inkább érdekérvényesítőbb szerepet. Ha az Európai Unió színterét nézzük, a Brexit hozhat számunkra új lehetőségeket. Hiszen míg Angliában a 2016-os évet a „meg tudjuk csinálni!”, majd a 2017-es évet a „gyerünk, nem is lesz annyira rossz!” szólam vezérelte, addig az EU-s tagállamok számára kinyílt az a kérdés, hogy a megüresedő teret, szabaddá váló lehetőségeket, intézményeket stb. ki tudja a saját országába hozni. Ez egy másik fontos lehetőség számunkra. Kell bátorságunk legyen ahhoz, hogy a nyugat balkáni térségben merjünk építő, összetartó szerepkört vállalni, támogatni és elősegíteni a nem EU-s országok felzárkózását és csatlakozását, biztosítva ezáltal a térség stabilitását és békéjét, illetve, kell bátorságunk legyen ahhoz, hogy közeledjünk a Visegrádi Négyek egyre erősödő csoportjához, hiszen nagyon sok azonos prioritásunk, korlátunk, és közös lehetőségeink vannak.

Emberi jogok

Ez év novemberében, a Tallinban tartott biztonság és külpolitikai parlamenti bizottságok találkozóján igen jelentős volt azon bizottsági küldöttek száma, akik annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az EU intézményei nem hatékonyak, hogy nincs megfelelő közös védelmi és biztonságpolitikánk, és hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben távolról sem elégséges az a késői állásfoglalás, és azontúl szinte semmi, ami jellemzi az EU válaszait emberjogi visszaélések, területek ide-oda csatolása, migrációs válság esetén. Véleményem az, hogy az EU-t mi tagállamok alkotjuk, így hát a mi külön-külön és közös fellépésünk alkotja az EU álláspontját. Tehát mindenekelőtt azt kell megtennünk egy-egy válsághelyzetben, amit mi magunk tehetünk. Pontosan ezért kezdeményeztem az általam vezetett külügyi bizottságban, hogy a román parlament foglaljon nyíltan állást az ukrán oktatási törvény alapvető emberi jogot – az anyanyelven tanulás jogát – sértő, korlátozó ténye ellen. Először a külügyi bizottságban, majd a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén szavazta meg az állásfoglalást, amiben felkértük úgy Románia államelnökét, hogy közbenjárjon, mint Ukrajna államelnökét, hogy vizsgálja felül a törvénymódosítást. Talán ez volt az első alkalom, amikor román kollégáink érezték, hogy mint jelent korlátozni egy nemzeti kisebbség jogait az anyanyelven tanulás terén, hiszen jelentős román kisebbséget is érint a törvény módosítása Ukrajnában.

Centenárium

– Románia belpolitikáját vizsgálva, mit hoz Ön szerint a 2018-as esztendő?
– Számtalan kihívást, amelyek egy részét, ha összetartunk és kellően bölcsek vagyunk, mi romániai magyar közösség, akkor lehetőségekké alakíthatjuk.
Gondolok itt például a közelgő százéves évfordulóra, mely kapcsán elmondhatjuk, hogy 100 éve vagyunk Romániában és 1000 éve szülőföldünkön, Erdélyben! Úgy gondolom, hogy ahogyan eddig is, ezentúl is az RMDSZ a párbeszéd híve kell legyen. Mondjuk el bátran, hogy melyek azok az értékek, amelyekkel a mi közösségünk hozzájárult ahhoz, hogy Románia azzá váljon ami, jelen pillanatban. Kezdve a hagyományoktól, a történelmi nagyjaink építő munkásságán át, az íróink, költőink, művészeink alkotásával folytatva, a pedagógusaink nevelésén, orvosaink gyógyításán keresztül, minden magyar ember becsületes munkájával építve azt, ami ma Románia, hozzátéve politikusaink előrelátását és ténykedését, mellyel beléptünk az Európai Unióba, csatlakoztunk a NATO-hoz, és folytathatnám a felsorolást. Bontsuk le helyi szintre azokat az eredményeket, amelyeket nekünk magyar közösségnek köszönhetnek a ma, itt Nagyváradon, Bihar megyében élők: a polgármesteri hivatal épületétől kezdve, melynek a telket a római katolikus egyház adományozta a városnak, hogy ott épüljön, ahol ma áll, a színház, a központi paloták, a mintegy 72, A kategóriájú (a legfontosabb) műemléképületek, de ha a jelenből, vagy közelmúltból hoznék példát az is igen megfelelő lenne, hiszen magyar egészségügyi minisztereink döntéséhez fűződik a megyei kórház, a városi kórház, a margittai kórház, a vérközpont felújítása, az onkológiai központ megépítése Cseke Attila és Ritli László miniszterek személyében, de magyar miniszter, illetve államtitkár döntéséhez fűződik a vízhálózat felújítása, az állatkert kibővítése, a hőerőmű felújítása, a Körös-part rendezése, a Pece lefedése Borbély László, illetve Pásztor Sándor személyében. És a felsorolást folytathatnám, nagyon sok olyan eredménnyel, ami az egész nagyváradi, Bihar megyei közösség életet gazdagította.

Kérdezzük meg bátran román kollégáinkat, hogy ugye ezek számukra is igen fontos eredmények, és folytassunk párbeszédet velük arról, hogy mit tehetünk közösen a továbbiakban azért, hogy valamennyiünknek jobb, szebb, méltóbb élete legyen itt a szülőföldünkön. Beszélgessünk a vegyes házasságban élőkkel, hogy hogyan lehet és kell egymás másságát elfogadva együtt élni és találjunk újabb meg újabb lehetőségeket, nem megalkudva, nem befele fordulva vagy elfordulva egymástól, hanem egymást tisztelve holnapot építeni a gyermekeink számára. Ugyanakkor, ne feledkezzünk meg arról, hogy lélekszámbeli fogyatkozásunk, idősödő közösségünk szükségessé teszi azt, hogy egyre erősebben fogjuk egymás kezét, figyeljünk egymás szükségeire, elvárásaira, keressünk válaszokat és építsünk megoldásokat az itthoni jobb élet biztosítására. Fiataljainknak lehetőségek kellenek a szárnyaláshoz, családjainknak gazdasági függetlenség kell, időseinknek pedig méltó öregkor. Nem könnyen megvalósítható feladatok, de megvan bennünk a kellő erő, csupán az összefogás, a következetes, kemény munka és a kellő bölcsesség szükséges hozzá.

Célok

– Kérem, ossza meg a Bihari Napló olvasóival, hogy mi volt 2017-ben a legfontosabb vagy az Ön számára legkedvesebb megvalósítása, és mi a legfontosabb jövő évi célkitűzése?
– Az egyik legfontosabb, de mindenképpen legkedvesebb megvalósításom az, hogy kezdeményezésemre megalakult a Bihar Megyei Magyar Vállalkozónők Egyesülete. Elnöke Tank-Szigeti Ildikó, aki több mint húsz éve Nagyváradon vállalkozó, és 11 alapító tagja olyan hölgyek csapata, akik 5–10–15 éve építik vállalkozásaikat Bihar megyében. Igen komoly szakmai tapasztalattal, vállalkozói látókörrel és a közösségért tenni tudással és akarással rendelkező vezetők, akikkel együtt dolgozni élmény számomra.

A 2018-as évben egyik legfontosabb célkitűzésem, amely valószínűleg a legkedvesebbé alakul a megvalósítása során, az a Nőszervezet tevékenységéhez kötődik: kialakítani Erdély-szerte azt az idősek érdekvédelmi hálóját, amelyet a nyugdíjas egyesületek, klubok működtetésével az RMDSZ Nőszervezet hivatott felépíteni.

– Mit kíván az olvasóknak a jövő esztendőre?
– Mindenekelőtt békét és szeretetet. Sok születendő gyermeket, összetartást és megértést a családokban, a magyar közösségben és egymás tiszteletteljes elfogadását a társadalomban. Boldog Újesztendőt!

Ciucur Losonczi Antonius

(HIRDETÉS)