Felbukkantak tájainkon Toldi Miklós ellenségei

Pap István

Az aranysakál Európában őshonos állat, Magyarországon is nagyon elterjedt volt, ennek bizonyítéka a magyar nyelvterületen használatban lévő számos elnevezés – réti farkas, nádi farkas, toportyán, csikasz –, amellyel illették a tudományosan Canis aeriusnak nevezett ragadozót. Az iskolai irodalomórák kedves emléke lehet sokak számára Arany János Toldija, a kalandos történeteket kedvelő gyerekek különösen szerették az V. éneket, amelyben Toldi Miklós a réti farkasokkal, azaz aranysakálokkal küzd meg. Ez a ragadozó élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult, bár szórványos példányokat körülbelül évtizedenként jelentettek. A nyolcvanas években Magyarországon már kihalt fajként hivatkoztak az aranysakálra, de hamarosan újra felbukkant ott, majd lassan a környező országokban, így Romániában is kezdett újra elterjedni. Az elmúlt hónapokban Nagyvárad közelében is egyre gyakrabban találkozni az aranysakállal. Újabban Szentmárton községből érkeznek hírek arról, hogy már napközben is felbukkan a településen ez az aranybarnás-szürkés bundájú, jobbára éjszakai ragadozó, mely méretét tekintve a róka és a farkas közé tehető. Az emberek panaszkodnak is, hogy a vadállat pusztítja a baromfit.

Négylábú ellenőr

Venczel Márton biológus, a Körösvidéki Múzeum tudományos munkatársa lapunknak elmondta, hogy az aranysakál Bihar megyében már a középkorban kipusztult, amikor kiszáradtak azok a mocsaras vidékek, ahol élt. Most valószínűleg a Bánságból tért vissza az állat megyénkbe. Romániában azonban már évek óta ismét jelen van, például a Duna-deltában és az ország más pontjain is. „Évekkel ezelőtt összefutottam olyan juhásszal a Vaskapunál, aki amiatt panaszkodott, hogy az aranysakálok támadják a kisebb állatokat” – mondta a biológus, hozzátéve, hogy az aranysakál éjszakai ragadozó, ami szinte bármit megeszik, de óvatos állat, fél az embertől.

A szakember szerint nincs ok kétségbeesésre, amiért a toportyán újra felbukkant tájainkon, sőt, ezt pozitív fejleménynek is lehet tekinteni, ugyanis egy nagy ragadozó mindig kontrollszerepet tölt be a természetben. Mint fogalmazott, a természet egyensúlya tekintetében „a macskák sokkal veszélyesebbek, mert rengeteg énekes madarat kipusztítanak a városi környezetben, ilyen szempontból a nagyobb ragadozó, mint amilyen az aranysakál, kitölti az űrt, lévén, hogy itt nincsenek farkasok. Az aranysakál eszi a macskákat, a kisebb rágcsálókat, például a patkányokat is” – mondta a biológus. Az igaz, hogy a csikasz elkapja a házi szárnyasokat is, aminek a gazdák nyilván nem örülnek, de az említett kontrollszerep nagyobb haszon annál a kárnál, mint amit jelenleg ez a ragadozó a gazdaságban tesz. Az aranysakál felbukkanása tehát összességében tekintve nem káros, az egyetlen problémát az okozhatja, hogy ennek a ragadozónak tájainkon nincs természetes ellensége, és ha nagyon elszaporodik, akkor elvileg ugyanolyan problémát okozhat, mint a medve, és akkor vadászni kell. „De gondolom még nem ez a helyzet” – mondta Venczel Márton. Mindenesetre a vadászok már fel vannak készülve arra az esetre, ha akcióba kell lépni. Sorin Bront, a Bihar Megyei Vadászok és Sporthorgászok Egyesületének igazgatója a Bihoreanul hetilapnak azt nyilatkozta, hogy már kérték tizenöt példány kilövését, mert a fentebb említett okok miatt itt csak az ember tudja megakadályozni a réti farkas túlszaporodását.

Borítókép: illusztráció