Dinnyefesztivál meglepetésekkel, koncertekkel

Az elmúlt hét végén tartották meg Érkörtvélyesen az idei Dinnyefesztivált. Mint elhangzott, a gyümölcséről ismert faluban tizedannyi területen termelnek dinnyét, mint nyolc évvel ezelőtt. Cikkünk a szombati nap eseményeit – kezdve a reggeli szekér és hintófelvonulással egészen az esti koncertekig – foglalja össze.

A megye legészakibb településén gyerekfoglalkozásokkal kezdődött az eseménysorozat szombaton reggel, majd a délelőtt folyamán szekerek, hintók és lovasok szelték keresztül-kasul a falut a lovasbemutató keretében. Egy szemrevaló fogat délutánra is maradt, az haladt annak a menetnek az élén, mely a Polgármesteri Hivataltól az iskolaudvarig vonulva mintegy felvezette a megnyitó ünnepséget. A sorban a helyi és meghívott elöljárók mellett ott voltak a menet- és néptáncosok, illetve azok a „véndiákok” is, akik a helyi iskola 1968-as évfolyamának végzettjeiként 50 éves osztálytalálkozójukat tartották. Az iskolaudvar színpadáról elsőként egy kisbíró dobolta ki, hogy „kinőttek a dinnyehegyek”, ideje megtartani a Dinnyefesztivált, amihez jó szórakozást kívánt. Hasonlóan tett Nagy István polgármester is, aki egyfajta örömünnepnek nevezte a falunapot, majd felsorolt néhány eredményt, melyet az általa jó csapatnak nevezett önkormányzat és Helyi Tanács elért: térkövezték a parkot, ahová lócákat is kihelyeztek; a lakossági igényeknek megfelelően járdákat térköveztek; aszfaltozás előtt állnak, illetve tárgyalások zajlanak a községhez tartozó Érvasad új óvodájának építéséről és a körtvélyesi felújításáról. A polgármester hozzátette: 2010-ben még 114 hektáron termeltek dinnyét helyi gazdák, manapság ennek tizedén… Ennek ellenére jelképe az a falunak, és reméli, az is marad. A hagyományos gyümölcs további termesztését szorgalmazta Pásztor Sándor is. A Megyei Tanács elnöke úgy vélte, az egyedi, egy-egy helységre jellemző termékek előállítását támogatni kell, ugyanakkor megjegyezte, milyen öröm számára látni, hogy milyen sikeres falunapokat rendeznek a térségben.

Mostantól Rakottya

A testvértelepülés, Szerep község üdvözletét Tóthné Verő Tünde polgármester tolmácsolta, majd a környékbeli önkormányzati vezetők nevében Nyakó József mondott beszédet. Érmihályfalva polgármesterének véleménye az volt, hogy akinek van mit felmutatnia, az tegye meg, ünnepeljen. Ugyanakkor örömének is hangot adott a helyi néptánccsoport „keresztelőjével” kapcsolatban, annál is inkább, mert annak vezetői érmihályfalviak. Czintos Felícia iskolaigazgató a tanintézmény jelentőségét méltatta a falu életében, példaként hozta fel a már említett osztálytalálkozó résztvevőit, akik időközben be is vonultak a ma Balási József Általános Iskola nevet viselő intézmény egyik termébe, később a kultúrházban fogyaszthattak közös ebédet. Két kisdiák, Vincze Laura Lilla és Szalai Boróka dinnye-témájú verseket mondtak, majd Alexandru Cervid görög katolikus lelkész áldotta meg az ünnepet. Meglepetés következett: Nagy István két olyan mit sem sejtő személyt tüntetett ki a hallgatóság tapsa közepette, akiket a színpad elől kellett maga mellé hívnia: Tóth Tünde ny. asszisztensnőt és Tóth Imre ny. tanárt. A helyi közélet régi és aktív szereplője a házaspár, akik minden eseményen nem csak ott vannak, de ha kell szerveznek, kétkezi munkát vállalnak. Ennek bizonyítékai most is a színpadon voltak: azok a dinnyekosarak, melyek a fesztivál szimbólumává váltak. Következett a már említett „keresztelő”. A helyi néptánccsoport 6 éve kezdődött történetét egyik vezetője, Sütő Judit elevenítette fel (aki férjével, Sütő Szabolccsal végzi munkáját), és valójában kettős ünnepet ültek. Egyrészt a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően nyolc teljes szatmári női viselettel, illetve nyolc férfi mellénnyel és kalappal gazdagodtak. A ruhákat egy érmihályfalvi menyasszonyi és alkalmiruha-szalonban varrták, ahol kihívásnak tekintették népi viseletek elkészítését. A keresztelő által pedig mostantól a Rakottya nevet viseli a csoport, megörökítve a falu egyik részét, melyre id. Szalai Ruben révén esett választásuk, népies hangzása okán. Persze nem maradt el az új ruhák megpörgetése sem.

Sigirigi, mindenki ismeri

A következőkben az óvodások és iskolások műsora került sorra, majd az MM Pódium Zenés meseváros című előadása szórakoztatta a gyerekeket, akik aktívan részt is vehettek benne. Közben a focipályán a helyi fiatalok és öregfiúk csapata rúgta a bőrt. Az esti színpadi produkciók sorát a Silver Wings Egyesület tánccsoportjainak bemutatója nyitotta, a siker már csak azért is garantált volt, mert a táncosok egy része „hazai pályán” mozgott. A Cromatic Group, majd a Vatra népi együttes román mulatós zenét szolgáltatott, ami után műfajváltás következett: a már „hazajáró” érmihályfalvi Playtime rockegyüttes adott idén is sikeres koncertet. Az est sztárvendégeiként vezették fel a Sós Fecó és Hencsy nevű duót, akiknek magam csalódást okoztam volna, ha kiderül: nem ismerem a Sigirigi című slágerüket. Ugyanis azt mondták, azt mindenki ismeri, és szemmel láthatóan nem jártak messze az igazságtól, ezt a többi mulatós nótájukra vonatkoztatva sem. Ráadásul folyamatosan táncosokat is hívtak maguk mellé (én természetesen nem jelentkeztem ezek után), ami csak fokozta sikerüket. Ekkor már benne jártunk az éjszakában, nem is maradt más hátra, csak a szabadtéri diszkó, ami alatt továbbra is működött nem csak az alkalmi vidámpark, de a sörsátrak alatt is volt nyüzsgés.

Rencz Csaba