Mit kérdez a székely a komájától Helsinkiben?

Félbevágott pipafüst című előadóestjével szerepelt kedden este Érmihályfalván Berecz András mesemondó, akire igen sokan voltak kíváncsiak. Azok sem bánták meg, akik messziről érkeztek látására.Ha egy program abból áll, hogy egy személy kiáll a színpadra és ott mintegy 80 percig beszél, hát, valljuk be, nem egy közönségcsalogató eseménynek ígérkezik, hiszen sokunknak vannak tapasztalatai arról, milyen az, ha világi vagy egyházi személyiségek belelendülnek a szószaporításba… Egészen más a helyzet, ha a plakáton ez áll: Berecz András estje. A Kossuth-díjas énekes, mesemondó, folklórkutató és nem utolsó sorban előadóművész kedden este Érmihályfalván lépett fel, az érdeklődésre pedig mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a helyiek és a közvetlen szomszéd települések mellett Nagyváradtól Székelyhídon át Micskéig érkeztek érdeklődők a kultúrház nézőterére. Már az előadó színpadra lépését nagy taps kísérte, mintegy megelőlegezve a következő kellemes perceket. Ha nem tudnánk, hogy Berecz András Budapesten született, azt is mondhatnánk, hogy még Székelyföldön is ritkaság, hogy valaki ilyen tájszólással és vele született „székelyes” stílusban tudjon anekdotázni, mesélni, de így meg éppen kivételes adottság.

Egyedi hangulat

A műsor láthatóan egy előre megszerkesztett keretre épült, ám a spontaneitás sem hiányzott, hiszen mesék, viccek között „kikacsintott” az őt filmező operatőrre, a telefonos felvételt készítő fiatalokra, vagy éppen a hátukat, lábukat fájlaló idősebbekre – ezzel azt is elmondtuk, hogy minden korosztály jelen volt a széksorokon. Magát a hangulatot egyrészt nem lehet, másrészt nem is lenne érdemes visszaadni írásban, aki teheti, adandó alkalommal tapasztalja meg maga, megtudva például, hogyan kártyázott János az ördöggel, vagy hogyan szállásolták el a megfáradt katonát a leányos háznál. Éneklésre is volt alkalom, nemcsak Berecz András énekelt, például csángó népdalt, de a közönségnek is megtanította, milyen dallamosan beszélget a székely a komájával, aki – hol máshol? – Helsinkiben dolgozik: Hó-e mán’ e hé? Há’ e mán’ hó, hé!” Aztán ennek is vége lett, bár, mint Berecz András elköszönt, még reggelig tudta volna mondani. Ha pedig mondta volna, az őt állva tapsoló közönség reggelig hallgatta is volna.

Rencz Csaba