Búcsú a legnépszerűbb tanártól

Gyakran átéljük sajnos, mégsem lehet hozzászokni az érzéshez. Ahhoz, amikor döbbenten állunk a gyászos hírt hallva és szeretnénk, ha valami tévedés lenne. Ismét ez az érzés: 66 éves korában váratlanul elhunyt Kiss Imre érmihályfalvi tanár.

Ha a városban a helyi RMDSZ előválasztást szervezett, borítékolható volt, hogy a listán ő végez az első helyen. Ha a középiskolában tanévnyitón, tanévzárón, gólyabálon vagy szalagavatón elhangzott a neve, a diákok üdvrivalgásban törtek ki, ezt minden alkalommal tapasztalhattam. A fentiek mellett még sok adattal támaszthatnám alá, milyen népszerű volt Imre a lakosság és a diákság körében is évtizedek óta, töretlenül. Emberségével, közvetlenségével, precizitásával, következetességével, sajátos humorával érdemelte ki. Állandó kiállásával az oktatás, a békés egymás mellett élés ügye mellett.

Márciusban volt Kétnyelvűségünk környezetváltozásaiból címmel megjelent kötetének bemutatója, melyben a már idézett témákban megjelent publikációit, beszédeit foglalta össze, némi önéletrajzi fonállal fűzve össze azokat. Könyvbemutatóhoz mérten igen sokan jelentek meg, újabb bizonyíték népszerűségére. Ki gondolta akkor, hogy az egyébként hamar elkapkodott kötetekbe írt, személyre szóló dedikációk ilyen hamar, szomorú okból felértékelődnek?!

A döbbenetes hír vétele előtt pár nappal még találkoztunk, épp orvosi rendelőből jött. Nem érezte jól magát, de mielőtt orvoshoz ment, délelőtt még megtartotta óráit, mert, bár tavalyelőtt nyugdíjba ment, a katedrától nem szakadt el. Ám az emberi akaratot egy felsőbb erő felülírta, mi pedig újra átéljük az érzést, melyhez nem lehet hozzászokni. Kiss Imrét vallási, nemzetiségi és politikai hovatartozástól függetlenül, és nem csak érmihályfalvi tisztelői gyászolják.

Rencz Csaba