Komolyzenei kaland Ottományban

Nagyvárosok koncerttermeihez méltó komolyzenei előadás volt szerdán este az ottományi kiállítóházban: a Sonoro Kúria-projekt keretében érkeztek neves művészek a Komáromi udvarházba.Amikor 4 évvel ezelőtt birtokba vették a felújított ottományi Komáromi udvarházat, az ünnepi beszédekben elhangzott: a környék (egyik) kulturális központjává szeretnék tenni azt. Azóta állandó helytörténeti kiállatás nyílt benne, számos konferenciának, találkozónak volt helye, de komolyzenei koncert talán először hangzott fel szerdán este, a Sonoro Kúria-projekt keretében. Ezt a projektet a Sonoro Egyesület "futtatja", 2013-ban indította útjára azzal a céllal, hogy a rangos koncerteket szervez részben kevésbé ismert műemléki rangú udvarházakban, kúriákban, így állítva reflektorfénybe azokat.

De miért éppen Ottomány?

De hogyan kerültek a művészek Ottományba? Kérdésünkre Szűcs György, a kiállítóház adminisztrátora elmondta: a helyszínek rendszerint jelentkeznek a rendhagyó reklámozási módra, Ottomány abban a szerencsés helyzetben volt, hogy kiválasztották, internetes kutakodás során. Mint utólag kiderült, az alapítvány munkatársai egyszerű múzeumlátogatóként néztek körül a Komáromi kúriában, később fedték fel kilétüket, azzal, hogy alkalmasnak találják a helyszínt egy koncertre. Ez annál is nagyobb szó, mivel a világ nagy koncerttermeit járó előadókról van szó, illetve a projektben például bukaresti, jászvásári, a törcsvári és a vajdahunyadi várban tartott koncertek mellé sorakozott fel az ottományi. Szerda este mintegy 70 fős közönséget köszönthetett Horváth Béla, Szalacs község polgármestere, felelevenítve: a restaurált falak közé dr.Kéri Gáspár helytörténész gyűjteményével "vittek életet", és nagyszerű helyszín ez hasonló koncertekhez is. A koncertsorozatot támogató BRD bank képviseletében Marius Buza regionális igazgató ismertette a projekt lényegét, hozzátéve, hogy az 14 kamarazenei koncertből áll.

Korabeli hangulat

Az előadás moderátori szerepét Răzvan Popovici (mélyhegedű) látta el, aki egyrészt bemutatta kollégáit - Kirill Troussov (hegedű, egy eredeti Stradivari-hangszeren), Leo Schmidt (cselló) -, másrészt megjegyezte: egy "zenei kaland" részesei vagyunk, amikor az ódon falak között igen odaillő klasszikus zene csendül. Ám ez a szerencsés találkozás nem mindig jön össze, az udvarházak, kastélyok tulajdonosai nem mindig fogékonyak az ötletre. Ottományban ez másként lett, nagy szeretettel fogadták őket, sőt, a művészi ihletet meg is támogatták egy kis "gasztronómiai alappal": rongyosbélest kóstolhattak a művészek (bár a nevét nemigen tudták kimondani). Ezek után csendült fel Beethoven D-dúr szerenádja hegedűre, brácsára és csellóra; Schubert B-dúr vonós triója, illetve Dohnányi C-dúr vonós szerenádja. A villanyokat leoltották, így csupán a lenyugvó nap ablakokon beszűrődő sugarai, illetve a kottákat megvilágító, a gyertyákat helyettesítő lámpások adta fény teremtett Beethoven-korabeli hangulatot. A hallgatóság vastapssal jutalmazta a hallottakat, a művészek és csapatuk aznap este még a szalacsi pincesoron is látogatást tett, majd másnap utaztak tovább.

Rencz Csaba