Szent Orbán vigyázza a szentjobbi szőlődombokat

Szent Orbánnak, a szőlészek, borászok és kádárok védőszentjének állítottak szobrot csütörtök délután Szentjobbon, a Kopaszhegyen. Az alkotást László Sándor, a helyi Csáki Miklós Borbarátok Körének elnöke és Pásztor Sándor megyei tanácselnök leplezte le.

Amint az az esemény meghívójából kiderül: a szentjobbi szőlőtermesztés gyökerei a XI.-XII. századig nyúlnak vissza, meghonosítása bencés szerzeteseknek köszönhető. Majd ezer évet lépve a történelemben, immár a XXI. században a mai szentjobbi borászok, vagyis a Csáki Miklós Borbarátok Köre, együttműködve a Pro Szentjobb Alapítvánnyal és a Megyei Tanács támogatásával a szőlészek, borászok, kádárok és kocsmárosok védőszentjének, Szent Orbánnak állított szobrot a Kopaszhegyen. Az esemény moderátora, Zatykó István elmondta, hogy a szobrot előző délután állították helyére, miközben sötét felhők kavarogtak az égen és a környéken mindenhol zuhogott. Felettük csupán egy szivárvány jelent meg, az ég csatornái munkájuk végeztével nyíltak meg - mintha Szent Orbán vigyázott volna rájuk... László Sándor, a borbaráti kör elnöke beszédében felelevenítette a társaság megalakulásának történetét, melynek célja a borászati hagyományok felkutatása, felkarolása. Ebbe tartozik például a borversenyek szervezése (idén a 19. volt), és az Orbán-napi szoborállítás ötlete is ebből fakadt. A kivitelezésre a szülőfalujába Váradról visszatért Stolmár István vállalkozott, aki szerényen nem nevezi magát művésznek, szakmája műbútorasztalos (az alkotás azonban igen jól sikerült).

"Szentjobbikum"

Alapanyagul egy diófarönk szolgált, melyben "benne volt Orbán, csak le kellett fejteni a felesleget", fogalmazott tréfásan László Sándor, hozzátéve: Nemes László és családja adta a helyet a szobor alá több szőlődombi út elágazásánál. Ezután László Sándor és Pásztor Sándor leleplezte a szobrot. Az eseményen jelen volt Kurilla Gábor helyi, Bogdán István érmihályfalvi (korábbi szentjobbi) és Giosanu Leonard, a szomszédos Fegyvernek tisztelendője, utóbbi kettő áldotta meg az alkotást, imáikban emlékezve az egy éve elhunyt Tempfli József püspökre, szentjobbi apátra, illetve Erdei József helyi borászra. Fábián Tibor korábbi helyi tiszteletes "szentjobbikumnak" nevezte a helyi borászatot, őt Stolmár István követte a mikrofon előtt, elmondva, hogy januárban fogott először vésőt, munka közben pedig többször is "beszélgetett" Szent Orbánnal. Utóbbira, mármint a szoborral történő beszélgetésre még lehet példa a szőlőhegyen jókedvre derülők részéről, fűzte hozzá derültséget keltve Pásztor Sándor, hozzátéve: az általa vezetett Megyei Tanács kötelességének érzi támogatni az élő népi kultúrát (is), ugyanakkor gratulált a "szentjobbiak nagy családjának", melynek "nem érdemes elengedni a kezét".

A fröccs története

Zatykó Jácint alpolgármester az összefogás és az alázatos munka eredményének nevezte az eseményt, melyen a helyiek mellett diószegi, kisszántói, székelyhídi, micskei, magyarremetei, debreceni és szentpéterszegi vendégeket is köszönthetett. Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár sem érkezett "üres kézzel": a fröccs születésének anekdotáját mondta el, melyet elsőként a szénsavas víz (szódavíz) kiötlője, Jedlik Ányos készített el az alkoholos ital "enyhítésére", első kóstolója pedig Vörösmarty Mihály volt, a költő a "spriccer"-ről mindjárt fröccsre is magyarosította elnevezését. Az avatón közreműködött a székelyhídi férfikórus, a helyi Vadvirágok kórus, illetve Tóth Anna Kyra népdalénekes. A kórusok utolsó énekei közben a borászok, a hagyománynak megfelelően, egy-egy pohár borral "öntötték meg" Szent Orbánt, megköszönve az előző évi jó termést (rossz termés esetén szőlővesszőkkel csapkodják meg fenyítésként, és jobb odafigyelésre ösztökélve). A Himnusz éneklése után mindenki hivatalos volt Kiss István közeli pincéjéhez ételre, italra.

Rencz Csaba