Adonyi fiatalok a pódiumon

Három adonyi fiatal vesz részt az MM Pódium Színház 56-os előadásában. Ez nem kis teljesítmény részükről, hiszen egyrészt nem volt semmilyen színpadi előéletük, másrészt nem Váradon, hanem szülőfalujukban laknak.

A nagyváradi MM Pódium Színház a pár nappal korábban, Nyíregyházán tartott ősbemutatót követően október 23-án Érmihályfalván adta elő először "hazai közönség" előtt az  56-os történéseket feldolgozó produkcióját, Petrusák János: Hulló csillagok című drámáját. Most nem a darab, de nem is az előadás elemzése következik, hanem három szereplő bemutatása, ők: Szalai Gabriella, Szodorai Csaba és Kiss Krisztián. Valamennyien középiskolások, ám ez még nem  rendkívüli, hiszen manapság már sokféle színházi produkcióban "foglalkoztatnak" diákokat, kisebbeket-nagyobbakat egyaránt (például az MM Pódium nevezett előadásában is vannak kisebbek is). A rejtély kulcsa tehát abban áll, hogy ők nem csak éradonyiak, de az érmelléki falu lakosai is, tehát különleges feladat, ugyanakkor áldozatvállalás is számukra bekerülni és részt venni egy ilyen produkcióban. A minapi előadás után Meleg Attila, az MM Pódium vezetője kérdésünkre elmondta: a darabra készülve egy válogatást hirdettek, de ezeket a fiatalokat már ismerték is, hiszen a nyáron jelen voltak vendégként az Adonyban tartott családi napon, ahol egy Szalkai-Szabó Zsuzsa kultúrvezető irányításával színpadra állított jelenetben látták őket. A kiválasztásnál nemhogy hátrány, de egyenesen előny volt például a tájszólás, az ízesebb beszéd, azon kívül, hogy ügyesek is, jegyezte meg Meleg Attila.

Élmények hatása alatt

A fiatalokkal az előadást követően a már lassan kiürülő nézőtéren váltottunk szót, igaz, a látásukra érkezett családtagok még figyelték, ahogyan büszkeségeik immár nem csak szerepelnek, de nyilatkoznak is. Gabriella a székelyhídi, Krisztián és Csaba az érmihályfalvi középiskola diákja, osztályaik profiljának köszönő viszonya sincs a színjátszással, mellyel a már említett családi napon próbálkoztak először. A meghívásnak és a meghirdetett szereplehetőség hatására kopogtattak az MM Pódium ajtaján, ahol a számukra kiszemelt szereplők szövegeinek és egyéb szövegek felolvasásával tették próbára őket. Megfeleltek, kezdődhettek a próbák, melyekhez hetente egyszer, majd kétszer is a megyeközpontba kellett utazni (mindez immár az előadásokkal folytatódik különböző helyszíneken). Magáról a korról, az 56-os eseményekről nem sokat tudtak, ezt olvasással, filmek megnézésével hidalták át, illetve félkészítőik meséltek nekik. Mivel semmilyen színpadi "előéletük" nem volt, nagy hatással volt rájuk, hogy mindjárt egy nyíregyházi ősbemutatón debütálhattak. Adódott a kérdés: az élmények hatására megfogalmazódott-e már az ötlet, hogy a világot jelentő deszkák felé forduljanak pályaválasztáskor? Gabriella egyértelműen igennel válaszolt (amit szemének csillogása csak alátámasztott), Krisztián sem zárkózott el, talán Csaba volt a legbizonytalanabb. Azt viszont mindhárman egybehangzóan állították másoktól jövő meglátásokra alapozva magukról: nyitottabbakká és boldogabbakká váltak a színjátszás megkezdése óta. Tehát, ha később nem is folytatják, már megérte belevágni!

Rencz Csaba