Virrantó Játszómobil járt Székelyhídon

Egy játszóházzá alakított lakókocsi gördült be vasárnap délután a székelyhídi gyerekotthon udvarára. A Virrantó Játszóbusz sorra járja a határon túli területeket, hozzájárulva a gyerekek önazonosság-tudatának erősítéséhez.

Hallotta-e már a kedves olvasó a "virrantó" szót? Hát a Virrantó Játszómobilról hallott-e? Ha nem, amire azért nagy az esély, nem kell zavarba jönnie, hiszen ez egy "kitalált" szó, "a virradatot elhozó" kifejezést sűríti egy szóba. Kitalálója Ferkó Zoltán budapesti magyartanár (jelenleg a turizmus területén dolgozik), aki az iskolán kívüli tevékenységekben is nagy tapasztalatokkal rendelkezik, ez vezetett annak az ötletnek a megfoganásához, hogy létrehozzon egy Virrantó Játszóbusz Nonprofit Kft.-t, ami a nevében foglalt játszóbuszt üzemelteti. Ez egy lakókocsi, mely átalakítása után leginkább mozgó játszótérként, játszóházként határozható meg, melyben 6 - 12 éves gyerekek életkoruknak megfelelő elfoglaltságot találhatnak az építőkockáktól és színes ceruzáktól a logikai játékokig, csocsóig. A mobilitás azért fontos, hogy olyan gyerekekhez jussanak el, akiknek ritkán adódik lehetőségük ilyen formában kikapcsolódni, ebből adódóan a szórványban élőket célozza meg elsősorban.

Lefoglalják a gyerekeket

Mindezt Ferkó Zoltán mondta el vasárnap Székelyhídon, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Gyermek Jézus Otthon udvarára gördült be a játszóbusz. Az ötletgazdától megtudtuk: 1,5-2 év alatt valósult meg a nyugat-európai mintára készült busz, mely a magyar kormány által támogatott Petőfi-programban résztvevők által, illetve a dévai alapítvánnyal együttműködve jár Erdélyben, a Partiumban (így került el Székelyhidra is). Vasárnap délután egy 10 napos körút végén jártak, melynek során mintegy 1500 km-t tettek meg, és nagyjából 500 gyerek vehetett részt az alkalmanként másfél órás foglalkozásokon. Azokra is gondoltak, akiknek a belső tér korlátozottsága miatt várniuk kell a bejutásra, ezért Ferkó Zoltánt két önkéntes is segíti. Farkas Márton néptáncos-népzenész, aki Budapesten utcazenészként is működik, és aki a "várakozókat" énekelni, táncolni tanítja. Mint elmondta: a gyerekek inkább a táncra nyitottak, de azért egy-két éneket is sikerül a foglalkozásokon megtanítani.

Újra jönnek

Kusnyerik Emese mesepedagógus, aki mesével, aztán az elhangzottak alapján fejlesztő foglalkozásokkal köti le a gyerekeket. A mese egy olyan fontos lelkületű dolog, aminek hatása van a gyerekek közösségi életére, beilleszkedési és kifejezési képességére, éppen ezért a mesékre nem csak az óvodásoknak van szükségük, de a nagyobbaknak is, fejtette ki a szakember.

A játszóbusz kínálta lehetőségeket természetesen a székelyhídi otthonban élő gyerekek is nagy örömmel fogadták. Ferkó Zoltántól megtudtuk: februárban Felvidékre és Kárpátaljára mennek, terveik szerint márciusban térnek vissza Erdélybe és a csángó vidékre. Céljuk pedig? Hogy minél több kilométer kerüljön a Virrantó kerekébe, eljutva oda is, ahol már a nyelv megőrzése is nagy feladatnak számít, hozzájárulva a gyerekek önazonosság-tudatának erősítéséhez.

Rencz Csaba