Jótékonysági tűzoltó bál volt Szalacson

Mint portálunkon is olvashattak róla, még karácsony előtt porig égett a szalacsi Farkas család háza. A településen meghirdetett „Segítsük meg Farkasékat!” akciónak híre ment községi szinten, a környéken, az egész Érmelléken, sokan sokféleképpen segítettek.

Január 23-án este nyolc órakor kezdődött az a jótékonysági, a helybeli Önkéntes Tűzoltó Egyesület által patronált bál, melynek célja most nem annyira a jótékonykodás, mint inkább a köszönet volt. Magyarázattal tartozunk, hiszen ilyen típusú, bensőségesen családias zenés összejövetelre ritkán kerülhet sor!

Összefogás

Nem túlzás a bensőséges, családias jelző, hisz olyan emberek, fiatalok, idősebbek vettek részt ezen a bálon, akik szívüket és zsebüket egyaránt megnyitották a hívó szóra, mely akkor hangzott el, mikor még karácsony előtt porig égett a Farkas család dinnyéskerti háza. A faluban meghirdetett „Segítsük meg Farkasékat!” akciónak híre ment községi szinten, a környéken, az egész Érmelléken, besegített a Bihari Napló is, közölve a tanács által megnyitott számlaszámot, ahova ismeretlen emberek sokasága rakott be megtakarított pénzecskéjéből, gyűjtöttek történelmi egyházaink, papjaink személyes példaadással, polgármesterünk és a Szalacsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai, melynek tagjai szekérrel jártak a szalacsi utcákon gyűjtögetve a másoknak már felesleges, de a semmivel maradt családnak szükséges dolgokat: bútort, ruhaneműt, élelmiszert, stb. És a közelmúltban a Szalacson már többször megfordult, sikeres előadók, a nagyváradi Sanzon együttes tagjai is úgy gondolták, hogy a maguk módján jótékonykodnak. Segítségképpen felajánlottak egy ingyenes teljes báli zenélést, ami aztán igazán emlékezetes, kitűnően sikerült estét hozott számukra – és a mi számunkra nemkülönben. Tiszta szívből énekeltek, zenéltek, jó hangulatra hangolva a csípős hideg elől a kultúrotthonba „menekülteket”, akiket a Farkas család tagjai és a helyi tűzoltók kedvesen fogadtak, üdítővel és tésztával kínálgatva a belépőt, Szakács Zselyke és csapata (Márkus Zoltán, Csepei Róbert és Szőcs Lőrinc) pedig idősnek-fiatalnak tetsző kitűnő zenével segítettek a meleg hangulat megteremtésében.

Sokan segítettek

A fotók tanúsága szerint is nagyszerű hangulatú bál fénypontja az volt, amikor polgármesterünk, Horváth Béla szót kért. Elhallgatott a zene, csend lett a teremben, mindenki kíváncsian figyelt. A polgármester kezében kis csomag volt, melynek rendeltetése a rövid beszéd végén derült ki. Beszédében üdvözölte a megjelenteket, elmondta, hogy az önkéntes tűzoltók már több mint 140 éve működnek Szalacson, mint az Érmelléken sok helységben, hogy ez a dátum is okot adna a mai ünneplésre, ismertette az egyesület kitartó, áldozatos, önkéntesség- alapon folyó tevékenységét, az önkéntes tűzoltók példamutatását a póruljárt helyettes parancsnok, Farkas Miklós tűzesete utáni segítségnyújtásban (a tűz olyan gyorsan terjedt, hogy azt már akadályozni sem gépi, sem emberi erővel nem lehetett!), végül átadta Farkas Miklósnak és családjának (két gyerekük és a feleség jelenlétében) a kezében tartott kis csomagot, melyben szépen becsomagolva ott rejtőzködött az adományokból a tanácson keresztül összegyűlt 25.200 RON! No, meg egy piros bőrkötésű album, amely – mint elhangzott – tartalmazza mindazon személyek, cégek, stb. nevét és adományát, akik bármivel is hozzájárultak Farkasék megsegítéséhez. Farkas Miklós meghatódva, könnyekkel küszködve köszönte meg a jelenlevőknek – és mindenki másnak – a kapott segítséget, miközben felesége, Dana, férje vállára borulva sírt a meghatódástól. Két gyerekük megbabonázva figyelte őket – hála Istennek, a tűzeset közvetlen traumáját nem kellett átélniük, hiszen iskolában voltak –, de elég volt a következmény is! Szerencse, hogy a nagyszülők az utca túloldalán lévő nagyobb lakásukba azonnal be tudták fogadni őket.

Jelesre vizsgáztak!

Polgármesterünk is megköszönte mindenkinek (a Bihari Naplónak, a Sanzonnak, minden segítségadónak a gyors reagálást, kiemelve, hogy most meglátszott: az emberekből még nem veszett ki az összetartás, a másik megsegítésének, istápolásának érzése. És ez így van jól: az község és a környék lakói emberszeretetből, szolidaritásból, segítségnyújtásból jelesre vizsgáztak! Végül további jó szórakozást kívánva bejelentette, hogy adakozni tovább is lehetséges. Beszéde végén hatalmas, spontán taps tört ki a teremben. Mi is ígérjük, hogy tovább követjük a Farkas család sorsát, remélvén, hogy nem kell közben újabb esetről beszámolnunk! Adjon Isten erőt, egészséget a családnak, hogy mielőbb újra fészket tudjon rakni! Hiszem, hogy ha építkezni fog, nem fog hiányozni a szalacsiak kalákája sem onnan!

Bokor István