Incidens Biharvajdán

Rendkívül kellemetlen éjszakája volt március 21-ről 22-re virradóra Kondor Endre biharvajdai református lelkipásztornak, akit azon az éjszakán egy helybeli férfi és két társa szidalmazott és megfenyegetett. A sértett feljelentést tett a rendőrségen.

Az említett éjszaka fél kettő óra magasságában ő és felesége ordibálásra ébredtek, tudtuk meg Kondor Endrétől. A hangok a parókia közeléből érkeztek. A hangoskodó kilétét eleinte nem tudta megállapítani. Az érezhetően indulatos megnyilvánulás elejétől végig gyalázkodó hangnemben történt, és olyan kifejezéseket tartalmazott, amelyek nyomdafestéket nem tűrnek. Félreérthetetlen, egyértelmű fenyegetés volt. A tiszteletes az elhangzottak alapján hamar megértette, hogy ennek az embernek, bárki legyen, vele van baja. Ekkor még nem sejtette, hogy az éjszaka csendjét megháborító személy nem egyedül van. „Én reméltem, hogy el fog csitulni, és pár percre el is halkult a hang. A hangoskodó nyilván provokálni próbált ezzel, amire nekem nem volt szándékom reagálni. Reméltem, hogy ha kitombolja magát, akkor majd alábbhagy a hangos gyalázkodás. De ahelyett, hogy az illető elment volna, pár perc múlva megjelent a parókia előtt. Az ablakon kinézve láttuk, hogy nem is egy, hanem három egyén van a világháborús emlékműnél a kopjafa körül (ahol még ott voltak az egy héttel azelőtti ünnepségen elhelyezett koszorúk). Vártuk, hogy mi lesz. Egyszer csak a három közül az egyik felmászott az emlékmű párkányára. Az illetőt az utcai lámpa fényénél ekkor megismertem. Ekkor kiszóltam nekik, hogy menjenek el, mert különben hívom a rendőrséget, és ekkor láttam azt is, hogy a fenyegetőző meglehetősen ittas állapotban van.” A tiszteletes elmesélte, hogy az a személy, aki felmászott az emlékműre, többször is büszkén hangoztatta a saját nevét, és felszólította a tiszteletest, hogy menjen ki hozzá. Az illető személyt a tiszteletes amúgy is felismerte, de nem ment ki az utcára, hanem hívta a rendőröket. Azok pár perc alatt ki is értek a településre, addigra azonban a hangoskodók már elmentek. „De miután a rendőrautó végighajtott az úton és elhaladt, még akkor is hallatszottak a távolból a kiabálások” – tette hozzá Kondor Endre tiszteletes. Az emlékműben egyébként nem tettek kárt a randalírozók.

Utózöngék

Az incidens óta semmi különös nem történt, az a helybeli, akit a tiszteletes is felismert (de nem kívánta lapunknak néven nevezni), azóta mintha felszívódott volna a faluból, legalábbis a tiszteletes nem is látta, és nem is hallott felőle semmit. Arra is próbáltunk választ keresni, hogy azoknak az embereknek mi lehet a bajuk a tiszteletessel. Kondor Endre nem tudott választ adni erre a kérdésre. „Nem tudom, mi lehet a bajuk. Persze, mindenki úgy gondolja magáról, hogy rendjén végzi a dolgait. Senkinek rosszat nem tettem, tudtommal meg nem bántottam. Én hét éve azért jöttem ide, hogy ezt a közösséget a legjobb tudásom szerint szolgáljam. Én is és a feleségem is próbálunk mindenkivel egyenlő mértékben foglalkozni. A szóban forgó személy viszont nem is jár templomba, nem is tudja, hogyan prédikálok. A köszönésen kívül sajnos nem sok szót váltunk egymással” – fogalmazott a tiszteletes, aki azt feltételezi, hogy a hangoskodónak talán a március 15-iki vajdai ünnepségek lefolyásával, vagy megrendezésével lehetett baja. Kondor Endre elmondta: érthetetlen számára, milyen kifogása lehetne bárkinek a március 15-i vajdai ünnepséggel, hiszen több mint százan gyűltek össze a református templomban, ahol – mint minden évben, úgy most is – együtt ünnepeltek az egyház, az önkormányzat és a helyi RMDSZ képviselői. A templomban köszöntések, hazafias énekek, versek, szavalatok hangzottak el, és a Himnuszt énekelték el záróénekként. A kopjafánál pedig elénekelték a Szózatot, a Kossuth nótát és még a Székely himnuszt is, mert néhány székely család is él a faluban, és együtt megkoszorúzták a kopjafát. „Igazán kitettünk magunkért, és nagyon szépen sikerült az ünnepség” – összegezte Kondor Endre, aki az ellenségeskedő helybeli kapcsán kijelentette: „Nekem az a gyanúm, hogy nem csak velem van gondja, de most én kerültem célkeresztbe.” Végezetül a tiszteletes elmondta, hogy nyilatkozatot írt a rendőrségnek a történtekről, és a feleségét is meghallgatták tanúként. „A nyomozás folyik, de nem tudom, hogy hol tart az ügy” – mondta.

Szolidaritás

Arra a kérdésünkre, hogy milyen most a hangulat a faluban, Kondor Endre azt válaszolta, hogy mindenki sajnálja a történteket, és el vannak képedve amiatt, hogy a faluban ilyesmi történhetett. Ugyancsak kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy az egyház felsőbb hivatalait nem értesítette az ügyről, hanem az egyházközség presbitériumának segítségét kérte, mely testület szolidaritásáról biztosította őt. A lelkipásztor úgy véli, hogy mindezzel, ami történt, nem csupán az ő személyét érte fenyegetés és gyalázás, hanem azt az egész helyi közösséget, amelyet ő lelkipásztorként képvisel. A presbitérium egybehangzó véleménye az volt, hogy ha valaki nem is ért egyet valamiben, és a többségtől eltérő véleménye van, ez a fajta magatartás megengedhetetlen, mert egy ilyen „véleménynyilvánítás” messze túllépi a tisztesség határát és ezért teljességgel elfogadhatatlan minden jóérzésű ember számára. A lelkipásztor elmondta ugyanakkor, őszintén reméli, hogy csupán egy elszigetelt jelenségről van szó, hiszen már több mint hét éve szolgál ebben a gyülekezetben, de őt és családját eddig ehhez hasonlóval még soha nem illették.

Pap István